Harangszó, 1926

1926-08-15 / 32. szám

XVII. évfolyam. 1926. augusztus 6. 32. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910 ban. Laptulajdonol: i Diníntüll LgUer-SitTOtsig. is Oruáfos Luthcr-HiÖTel- ség hiTftUlaa lapja. Kési rátok, elő»set6al dijak óa reklamációk a HARANGSZÖ MerkeastA­kladóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden vasárnap. 9 Dicsőségem s pajzsom nékem az Isten Édes Atyám ö, hogy védjen, segítsen. Saartaaatd-MadóhlTatal: SZENTOOTTHÄRD. Vas vármegye. riókkladóhlTatal „Luther-Tinuág" kSnyr- ksraikedéaa Bidiput, VE, Sientklrilyl-u. Sl/a. A „HAIUMJHZO“ alóflieUat Ara: a harmadik nagjadérra 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Caoportoa kőidénél lO’/^oi kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Közös hivatásunk. I. Korinth. 12.4—5. „A kegyelmi ajándékokban pe­dig különbség van, de u- gyanaz a Lélek. A szolgá­latokban is különbség van, de ugyanaz az Űr.“ Az erdő minden dalos madarának a \ megvan a maga sajátos hangja és éneke, de a százféle hang mégis egy csodálatos harmóniába olvad: Isten dicséretébe ! . . . A mezőn minden virágnak külön szépsége, színe és illata van, de az ezerféle színvegyülék, a nefelejts parányi kék virága, s a magános tölgy hatalmas, zöld koronája egyazon Teremtőnek zengi dicsőségét! . . . Minden ember nyert valami aján­dékot Istentől. A talentumok szét­osztattak ! Egyiknek testi erő, má­siknak fényes lelki tehetségek; az egyik a munka szerszámát emeli, a másik gondolataival szolgál, de mindezeket össze kell foglalni ugyan­azon Lélek erejének! Ugyanazon Lélek!... Vagyis az alázatosság­nak és a szeretetnek Lelke foglalja össze, mint aranygyűrű, a külön­böző talentummal sáfárkodó szolgá­kat, hogy különböző ajándékokkal bár, közös cél felé tartva, közös haszonra munkálkodjanak. Istentől kapott kegyelmi ajándékainkat, testi­lelki képességeinket nem szabad hát a másik rovására a legkülönb- nek tartani; senki se dicsekedjék a maga „adományaival“, képessé­geivel, hanem aki dicsekedik, az Urban dicsekedjék, aki ajándékaival megáldott és meggazdagított ben­nünket ! . . . Azután lássuk be azt is, hogy amit Istentől kaptunk, akár anyagi, akár szellemi javak legyenek is azok, nem azért nyertük el, hogy azokat bűnös önzéssel magunknak tartsuk meg, hanem hogy szolgál­junk vele másoknak, közös haszon­ra ! Porból vett testünknek egy tagja sem él pusztán önmagának, hanem egyik a másiknak szolgál: kéz, láb, szem, fül — mind össze­működik az egész testszervezet javára!... „A kegyelmi ajándé­kokban különbség van, de ugyanaz a Lélek!“. . . „A szolgálatokban, is különbség van, de ugyanaz az Űr!“... Meny­nyi élethivatás, milyen különböző és sok szolgálat van a világon, de mindezeknek egy közös, nagy cél megvalósulását kell kitartóan szol­gálni: Isten dicsőségét! Hiszen mi mindannyian egy országnak, Isten országának vagyunk polgárai, egy Urunk van a mennyben, s közös megbízatás hevít és lelkesít ben­K evesen tudják, hogy a magyar égbolt legragyogóbb csillaga Kossuth Lajos a növények, virágok gyűjtésében is mily fáradhatatlan volt. Pedig növénygyűjteményét ott őrzik a Nemzeti múzeum növény­tani osztályán, úgy, hogy azt min­denki megtekintheti. Kossuth nö­vénytani gyűjteményét értékessé, becsessé különösképpen az intim jegyzetek és vallomások teszik, a- melyek majd minden lapon fellel­hetők. „Én is azt tartom — írja többek között a mimóza lapjára, amelynek mindkét oldalát sűrűn berótták a szorgos betűk, — hogy ámbár igaz, hogy a tudás ösvénye végtelen, — „Wer hat des Verstandes Arm ge­messen? und wer bestimmt, wie weit er reichen kann?“ de éppen azért, mert ez ösvény végtelen, az nünket! ... S ezért legyen bár élethivatásunk, szolgálatunk, földi „hivatalunk“ magas, vagy alacsony, a számadás napján mégis ugyanazt kérdezi mindegyikünktől a kegyel­mi ajándékok Űra: hű maradtál-e azon a helyen, ahova állítottalak? elvégezted-e a szolgálatot, amelyre elhívtalak ?. .. „Valamim van, mindenem Tetőled van, Istenem, Atyai kedvedből. Testemet és lelkemet, Minden tehetségemet Te adtad nagy kegyelmedből. Mentsd meg a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram híveidet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Oh adj alázatos szivet.“ Ámen. emberósz a mindent tudásig semmi haladással nem juthat el. Ez annak van föltartva, aki maga a végte­lenség, s kinek sejtelme előtt lehe­tetlen mély imádattal le nem bo­rulni annak, aki a természet kuta­tásával fel-feltárva látja szemei előtt az örök törvényhozó végtelen s mindig harmonikus bölcsességét. Az élet titka azok közé tartozik, amiknek' ismeretére az emberész, a tudás végtelen ösvényén nem hiszem, hogy valaha eljuthasson. Hiába erőlködnek a materialisták a szerves életet vegytani mechanika­határok közé szorítani. Mesebeszéd az. Tudnak-e csak egy fűszálat is teremteni lombikjaikban? Az élet előidézéséhez még valami más is járul, mit nem ismerünk ...“ Később ezek a sorok állanak: „Arról is meg vagyok győződve, Kossuth Lajos az élet titkáról s a végső mosolyról. Rendelje meg Kapi: AZ ÚR OLTALMÁRAJV o. történeti elbeszélést.

Next

/
Thumbnails
Contents