Harangszó, 1926

1926-08-01 / 31. szám

1926. augusztus 1 HARANOSZÖ. 263 egyházközség elnöksége, a nőegye­sület és a gyülekezet számos elő­kelősége várta az érkezőket. Feled­hetetlen, festői szép volt a világ­háborúban elesett 219 hős nevét feltüntető nagyharang s a magyar Hiszekegyet magán viselő békeha­rang fogadtatása. A templomból ki­hangzó orgonaszó mellett hangzott fel égbetörően evang. hitvallásunk „Erős vár a mi Istenünk!“ Utána Ziermann Lajos lelkész köszöntötte magyar és német nyelven az uj harangokat, mint a tíz év előtt harcba ment, de onnan most hős fiainkkal együtt visszatérőket. Szólt a harangok feliratáról. „Per crucem ad lucem“ áll a Hősök harangján, „in cruce pax“ a békeharangon. Végül a katonazenekar kísérete mel­lett a himnuszt énekelték a több ezernyi örömteli hivő. A két uj ha­rang, valóságos remeke a gyárnak, most a templom előcsarnokában né­hány hétig közszemlére van kitéve. A felavatást szeptember első vasár­napjára tervezik s annak elvégzé­sére Kapi Béla püspököt kérték fel. A 400 millióba kerülő két harang költségét önkéntes adakozásból je­gyezték és kétharmadrészben már ki is fizették, ékes bizonyságául az egyházszeretetnek és evangéliumi áldozatkészségnek! Régtől fogva híres és közismert volt a soproni ev. harangok har­monikus gyönyörű szava. A mos­tani négy, nyolc, tizenhat és har­minchárom métermázsás harangok a régiek mintájára készültek és alighanem a hazai ev. egyházak legnagyobbjai. Hirdessék ércnyel­vükön az Ur dicsőségét, evang. Sionunk szeretetét és segítsék gyűj­teni, vezetni a híveit, építeni ennek sokféle ellenségtől ostromolt, de kősziklaként a tengerben álló kő­falát. OLVASSUK A BIBLIÁT! Félj! — Ne félj 1 I. Aug. 2. Késön kezdett félelem. I. Mózes 3. A kezdettel járó bizonytalanság, a tiltott fa, a halál lehetősége, a kígyó visszataszító megjelenése s az ellenmondások feltűnése egyaránt felkelthették volna Édenkert lakói­ban a félelmet. Ma már látjuk, hogy Ádám- nak mekkora vesztesége volt a későn kez­dett. félelem folytán. Nem is mondja neki az Úr azt, amivel már annyi embert vezet­tek félre: „Ne félj 1“ A, későn kezdett félelmet fokoznia kell az Úrnak. Aug. 3 Sokáig hurcolt félelem. 1. Mózes 15. Épen ellenkező eset. Oe itt másról is van szó. Valaki attól fél, hogy az Úr ígérete Érett kalászok - örök aratás. — Nagy Miklósnak ajánlom — Mikor a magvetés napja följön. Lelkemben mindig felujjong a hit: Egv Magvető Jár ezen a földön, Lelkekbe hinti élet magvait. Hull, hull a szent szem évezredszerte, Minden nép lelke e napra vár. És boldog mindaz, kinek a telke Uj élet termő talaja már. úilágtavaszok szállnak a földre, Harmatot, napfényt hoznak kezökben, 5 a Magvetőnek új vetésgyöngye Emberlelkekben kalászba szökken, Aranykalász az éjben világol, 5 ha nehéz a harc, ködös a holnap, A magyar rónán s egész világon Érett kalászok összehajolnak, Együtt dobban szivünk az égig, Értünk van harmat, értünk a nyár. At kell ölelnünk, ki ember él itt Öt világrészen s kicsiny tanyán, 5 Jön a Kaszás lm, a keze ránk Jár, Búcsúzunk innen bús sóhajtással, 5 egyek leszünk majd Isten-Atyánknál. Örökkétartó víg aratásban. IFJ. 5ZLANC5IK PÁL. nem válik valóvá, hogy nem lehet rátá­maszkodni. Félelmetes lehetett az alkonyi t elenet. Egyre sűrűsödő sötétségben, fel- íasogatott húsdarabok közt álomba esni I És az Úr mégis azt akarja megmutatni, hogy vannak bizonyos félelmek, melyeket a Vele járóknak nem szabad tovább hur­colni. Félni sokszor azt jelenti: hitetlen­nek lenni. Aug. 4. Fél], míg meg nem változol 55. Zsolt. Hányszor vigasztaltak és mondták már lelkiismeretlenül: „Ne félj I* A mi korunkat azzal jellemezte valaki, hogy benne az emberek nem akarnak megváltozni Olyan emberek ülnek a templomokban, olyanok birálgatják Isten Országa legszentebb dol­gait, akik nem akarnak megváltozni. Micsoda fejtetőre állítása ez a dolgoknak! Félnek megváltozni s nem félnek meg nem változni. Aug. 5. A félelem, mint gyümölcs. 130. Zsolt. El kell jutnod egy felelemre, mely nem a természetből fakad. Az a félelem, melyet az Úr szívesen lát nálunk, a bűn- bocsánat gyümölcse. Érzed, milyen csodá­latos ez? Az Úr nem akarja, hogy a vil­lámai miatt félj Tőle, hanem azért, mert egyedül Nála van számodra bűnbocsánaL Ha a bűnbocsánatot e félelem nélkül ve­szed, csak lazábbá teszi lelkiismeretedet. A félelem gyökere lehet a megújulásnak. De feltétlenül gyümölcse lesz minden meg­térésnek. Aug. 6. A félelem gyümölcsei. 34. Zsolt Gyümölcseit tapasztalhatják olyanok is, akik nem jutottak még teljes világossághoz. Sajnos, sokan meg is rögződnek ennyiben. Teljes gazdagságukban, csak őszinte és engedelmes lelkek szüretelik, ök tudják áldani az Urat, nekik nincs fogyatkozásuk s szentségre tesznek szert általa. Nekik nem teher a félelem, melyet hurcolni kell. Hanem erő, mely szabaddá tesz és hordoz. Aug. 7. Egy társaságban az öt JélökkeL 119 Zsolt. 63—79 Vannak magukat Isten­félőknek valló emberek, akik nem keresik azok társaságát, kik szintén tartják az Isten félelmét. Itt baj van. Aki az Urat féli, az vágyódik olyanok után, akik szintén félik ÖL Nem fél olyanoktól, akik nála többre jutottak s nem veti meg azokat, kik nin­csenek még ott, ahol ök. Mily jó,is annak, aki mindentől szabad 8 csak az Úr félelme köti, semmi más. Aug. 8. A félelem nem ér véget. 72. Zsolt. Kicsit bizonytalan Dávid utolsó zsoltárának olvasója előtt, hogy ezek a dolgok kire vonatkoznak. Egy azonban bizonyos. Az, hogy Dávid a királynak kijáró félelemnél az Urra is gondolt. Egyesek úgy tekintik, hogy a félelem hasznos eszköz a gyerme­kek és a népek nevelésében, de azután eljön az óra, amikor annak ideje lejár. A félelem ideje nem járt le a középkorral, nem járt le a XX. századdal, sem a fel- világosodottsággal, sem a háborúk múltával. Még az Ó-testamcntommal sem. Ha jól megérted, még odaát az örökkévalóságban sem. Généi Aladár. A zorványi vár ura. Irta: Szombath Ernő. is) — O volt az első fenséges uram, aki fenntermett a vár falán, ő vágta le a falról a félholdat, a törökök fővezérzászlóját s úgy került aztán annak helyébe a mienk. Az ő ha­lált megvető bátorsága lelkesítette a többieket, ő ment elől, a többiek az ő nyomában jártak. Az a hősies tette, hogy a török zászló lebukott, volt tulajdonképen a rugója annak, hogy a vár elesett, a mienk lett. S erről is van hiteles dokumen­tumunk, azt maga a nádorispán állította ki, az ottani sereg vezére. A herceg szeme csak úgy ra­gyogott az örömtől. — Igaz ez, Zorványi uram? Itt van az az írás róla? Zorványi tiltakozni akart. — Erre talán nincs is szükség, fenséges uram? De a herceg nem engedett. — Oh hogyne, majd a legfonto­sabbra nincs szükség! Hiszen egy ilyen irattal nyert ügyünk lesz a királynál! Csatolta ezen iratot is a többihez ? Zorványi restelkedve húzódott. — Nincs ott. Itt van nálam. Ezt nem óhajtottam volna átadni. A herceg türelmetlen mozdula­tot tett. — Kérem azt az iratot. Mit volt mit tenni, Zorványi bele­nyúlt a kabátjába s kihúzta azirást.

Next

/
Thumbnails
Contents