Harangszó, 1926

1926-08-01 / 31. szám

262

HAR AN0520.

1926. atigüsztUs 1.

nak és folytatják a munkát, mert az épületet be kell fejezni. — A mi evang. belmissziónk ilyen fáradhatatlan, semmitől meg nem rettenő munkásokat kíván. Kik legyenek tehát, akikre reábizhatunk belmisz- sziói munkát? A lelkész maga az építész, ő tervez. A leányok pedig, akik szeretnek az emberek előtt kedvesek, szépek lenni, legyenek a téglát vivő segítségek. — De tettél-e már valamit is evang. egyházadért, evangélikus leánytestvérem ? Igen, — mondod, — te már tettél szolgálatokat : Gyűjtöttél egyházadnak, szerepeltél jótékony célú előadásokon és el is jársz vasárnaponkint (?) templomodba, melynek kedves hívogató ajtaja felett áll egy nagy parancsolat: „Imádd az Istent!“ Kedves leánytestvérem, ez a kevés szolgálat még nem belmissziói szolgálat. A belmisszíó, igaz, keresztyén értelemben vett életet és szolgálatot kíván 1

Megállított-e már életedben ez a szó, amikor templomodba mentél, vagy onnan kijöttél: „szolgálat * Az mi urunk, Jézus megtanított bennünket arra, hogyan kell egymást szolgálnunk, amikor megalázta magát ezt mondván: „Nem azért jött az embernek fia, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.“ (Márk 10.45.)

Ha tehát szolgálni akarsz egyházadban, vizsgáld meg önmagadat és szállj le elbizakodásodnak, föl- fuvalkodásodnak lépcsőjéről, vizsgáld meg a te lelkedet, hogy ment-e a te szolgálatod minden feltűnéstől és dicsekvéstől ? A te szolgálatod kedves leánytestvérem, legyen az Űr Jézus Krisztusnak fölajánlott szolgálati Állj a lelkészed mellé, állj annak evangéliumi tervei mellé, kérj tőle munkát és ne várd, hogy téged arra fölkérjenek. Hányszor tapasztaltam, hogy sok, sok kérés, rábeszélés után sikerült csak kierőszakolni a leányok szolgálatát az egyház számára. Ilyeneknek teher a szolgálat. De aki önként veszi kezébe egyháza ügyét, akinek a lelke szomjuhozza egyházában a szolgálatot, annak munkáján az Úr Isten gazdag áldása pihen.

Sokszor hallottam már azt a szerény megjegyzést is: „én vállalnék szolgálatot egyházamban, de félénk vagyok, nem merek az emberektől kérni, nem merek előttük beszélni, sem a lelkészemhez tanácsért fordulni.“ Az ilyen szerény dolgozni

akaróknak egy nagy tanácsot adok: Imádkozzanak az egyházi belmisz- szióért! és annak szorgalmas munkásaira kérjék Isten áldását. Könyörögjenek az akadályok elhárításáért, melyekkel sokszor nehéz küzdelmet kell vívni az egyház ügyéért dolgozóknak. „Szüntelen imádkozzatok!“ — mondja Pál apostol és „Szüntelen örüljetek“ — int ismét. Mert akinek önzetlen az imádsága, aki siet titokban az ő kis szobájába, hogy leborulva feltárja Isten előtt azokat a kéréseket, melyeknek teljesülése fontos a bel- misszióra, aki áldást tud kérni az ő felebarátjára és annak lépéseire, aki az eltévedettekért és a megve- tettekért tud naponkint imádkozni, annak a léleknek nagy öröme legyen a belmissziói munka terén, amelynek küzdelmes terein nemcsak harcosokra, hanem rendes imádkozó lelkekre is szükség van.

Hozzátok szólok tehát legelőször ti szerények, imádkozzatok a tervbe vett belmissziói munkáért és így ti is munkásokká lesztek az Úr szőlőjében. A szerénységgel is nagy eredményeket érhetünk el. A templomba hivogatás is egyik főfeladatotok kedves félénk leányok! Annyi bátorságtok bizonyára van, hogy akikkel a legjobb viszonyban vagytok, azokat vasárnaponkint ne felejtsétek otthon! Minden vasárnap a templomban kell lennetek és magatokkal hoznotok azokat is, akik minden vasárnap találnak valami sürgős elfoglaltságot, ami megakadályozza őket az Ige hallgatásában. Ne mulasszátok el ezekkel szemben megtenni kötél ességteket s hívjátok őketl És meglátjátok, milyen öröm a templomba szoktatnotok csak egyet is, aki a templombaj árás lélekemelő hatását már rég nem élvezte.

Azután szólok azokhoz, akik Istentől külön talentumot kaptak, a bátorság és kitartás talentumát. Akik nem félnek az akadályoktól, akiknek gyönyörűséges a küzdelem. Tanulmányozzátok a belmisszió programmját, álljatok össze ketten- hárman, segítsetek a lelkipásztornak, legyen vasárnapi iskolátokI

Nekem az én ajkai gyülekezetemben egy ilyen gyönyörű munkaterem jutott. A romok már eltaka- rultak s helyüket kis vasárnapi iskolások imádkozó lelke virágos kertté változtatta. Kis zászlójukra egy felséges kis jelmondatot hímeztek: „Jézus győz I" Mindennap

imádkoznak ezért a győzelemért s így minden egyes kis vasárnapi iskolás egy belmissziói munkássá fejlődik. Ezek a kicsinyek sok örömöt visznek az otthonba, felújították az elsárgult, elfelejtett Bibliát. Csendes perceket tartanak és és cselekedeteik elé minden nap felteszik a kérdést: Mit szól hozzá Jézus? Igen, kedves leány testvéreim, az a kérdés, hogy mit szól a mi cselekedeteinkhez a mi legnagyobb belmisz- sziói vezérünk, a Krisztus! Ha bűnre csábít a kísértő, kérdezzétek meg lelkiismereteteket: mit szól hozzá Jézus ? Tegyetek jót és kérdezzétek meg őt, mit szól hozzá? Mind a két kérdésre megkapjátok a feleletet: az első óva int, hogy ne bűnözz, a másik megsimogat és örömöt, békességet ad.

Sopron.

Lélekemelő és arányaiban is nagyszerű ünnepet tilt július 22-én a nagy és ősi soproni ev. egyház- község. Ekkor vitte haza a Seltenhof er-gyárban készült két nagy harangját, a 33 métermázsás ú. n. „Hősök harangiját és a 16 métermázsás békeharangot. Dacára a szorgos aratási munkaidőnek, ez az esemény oly hatalmas tömegeket vonzott és mozgatott meg hogy hozzá képest a pápista urnapi körmenetek résztvevői elenyésző szá- muaknak tűnhetnek. Déli 1 órakor indult el a gyönyörűen feldíszített haranggal a menet a gyárból. Elől haladt az 5.-ik honvédgyalogezred zenekara, ezt követte hatos és négyes fogaton 150 fehérruhás hajadonfői körülvéve a két harang. — Minden ló mellett fulajtárként lépkedtek a gazdapolgár ifjak festői magyaros viseletben. A harangok után haladt az 50 tagú presbytérium s a 200 tagú konvent igen számos tagja, a gazdapolgár dalárda, az ifjúsági egyesület és más egyházi testületek tagjai. Az Ötvös-uccán át végighaladt a menet az egész Várkerületen, Szinház-uccán és Szé- chenyi-téren s onnan vonult a mindenütt ezrekre menő közönség sorfala között az ev. templom elé. E teret s a beléje torkoló négy uccát olyannyira ellepte a hívek sokasága, hogy a nagyszámú rendőr- díszőrség és rendezőség csak nehezen bírta a különben fegyelmezett közönség közt a rendet fenntartani. A torony előtt a lelkészi kar, az