Harangszó, 1926
1926-08-01 / 31. szám
XVII. évfolyam. 1926. augusztus I. 31. szám. Alapította KAPI BÉLA lV10-ban. Laptulajdonoa: i Oiiinttil Lotbsr-SsOvstsAa. la Oniti« Lather-HiSfet- §ég hivatalon lapja. Kéalratok, elúliietínl dijak la reklámadók a HARANGSZÓ nerkeactdkladóhlTatal&nak Sientgotthárdra (Vasvm.) kQldenddk. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenik minden yasárnap. Az Úrra bizxad dolgod, s könnyebbül a teher, Ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el. Saarkaaatd-UaddhlTatal: szentgotthArd. Vas vármegye. Flókkladóhlratal .Luther-Társaság* könyr- kereskedéae Budapest, VIA., Szentklrályl-u. 51/a. 1 „HAEAM1SZ0“ alófiaetial ára : a harmadik negyedévre 10.000 korona. Félévre 90.000 korona. Csoportos küldéssel 107.-os kedvezmény. Amerikába egész évre Z dollár; as utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. Isten-keresés. Apóst, cselek. 17.23. »Mikor bejárára és szemléiéin a ti szentélyeiteket, találtam egy oltárt, melyre ez vala ráírva: Az ismeretlen Istennek“ . .. P ál apostol a büszke Görögország fényes fővárosában, Athénben, járva a sok pogány istenség szentélye között tatáit egy oltárt, amelyre ezek a szavak voltak felvésve: „Az ismeretlen Istennek“. . . íme, ez a régi oltár is örök bizonysága annak, hogy az emberi szív vágyódva keresi az igaz Istent! Huzamosabb időn át, még a pogány lelkét sem elégíti ki az emberkéz faragta bálvány! . . . Te is készíthetsz magadnak idegen isteneket — és ugye milyen sokszor meg is történik ez ebben a mi keresztyén világunkban — megteheted bálványodnak a pénzedet, imádhatod e világ örömeit és gyönyörűségeit, hódolhatsz az emberek előtt, mintha ők volnának legfőbb jótevőid, vagy akár istenítheted saját magadat is, de azután te is megfogod tapasztalni, hogy ezek a bálványok nem adnak a te szegény, vágyódó szívednek sem nyugalmat, sem békességet ! . . . Hányszor megtörtént már, hogy az ilyen bálványimádó ember hirtelen ráeszmél tehetetlenségére, gyarló, múlandó voltára s belefáradva a földi hiábavalóságok hajszolásába, belátja belső, lelki életének vigasztalan ürességét. Az ilyen tépelődő órán nagy vágyódás lógja el a bálványaiban csalódott embert olyan igazság után, amely onnan felülről való, olyan békesség után, amelyet ez a világ nem adhat!... Ez a mélységes vágyódás ütközött ki a görög nép leikéből is, amikor összehordta az ismeretlen Isten oltárának köveit. És ma ?! . . . Akármilyen mélyre sűlyedt is valaki a bűn és hazugság fertőjében, bűnös lelkének a legmélyén még mindig maradt valami; valami, amit teljesen sohasem temethet el a bűnnek, gonoszságnak iszapja és törmeléke, és ez a valami nem más, mint lelkűnknek Isten után való titkos vágyódása, megsejtése az élő Istennek! Azért minden tékozló fiúnak, minden Istent tagadó embernek a lelke mélyén — bár maga mit sem tud róla — ott áll egy oltár a régi felirattal: „Az ismeretlen Istennek“. Oh, igen, az ember elveszítheti Istenét, de nyugtalan a mi szívünk, míg újra meg nem nyugszik őbenne. Bűnnel beszeny- nyezett lelkűnkön, ezen a sárba esett aranypénzen — ott van még a nagy királynak, Istennek képe, ott van az oltár, amelynek halavány írása örökké Istenről beszél . . . Uram Istenem! a mi szívünk is utánad vágyódik; téged keresünk! Légy segítségül, hogy meg is találhassunk ! . .. „Te, kit az ész keres, Kiért a szív hévül, De csak a szeretet Talál meg egyedül, Alázattal hajtunk Te előtted térdet: Miatyánk, kit Jézus Szent vallása hirdet. Mindenütt jelen vagy, Szállő porszemekben, Fénylő csillagokban, A tiszta mennyekben, A fényes ég alatt, A felhős föld felett : Óh, szenteltessék meg Tőlünk a te neved.“ Ámen. Rz evangélikus nő a belmisszió szolgálatában. Irta: Nov&k Rezsöné. S okat hallunk ma a belmisszióról, mint egyházépítő munkáról. Halljuk gyűléseken, összejöveteleken, vallásos estélyeken ezt a szót „bél- misszió“. Hatalmas beszédek hangzanak el arról a problémáról, hogyan lehetne egyházunkat visszaállítani arra a piedesztálra, arra az erkölcsi nívóra, amelyre rendíthetetlen hithőseink helyezték. Az evangélikus lelkészek nagyobb buzgalmu munkáját, a vallásos estélyeket, vendégszónoklatokat, az elrendelt különféle iskolai módszerek bevezetését és még számos eszközt aján- / lanak az egyház beteg teste körül konziliumot tartó orvosok. Mindezekre szüksége is van evangélikus egyházunknak. De tehetünk-e díszes tetőt düledező falakra? Nem a tetőn, a fundamentumon kell kezdenünk a munkát. Ha azonban egy épületet restaurálni akarunk, nem csak az építészre van szükségünk, aki a tervet és a költségvetést elkészíti, hanem különféle munkásokra is. Mindnyájan láttunk már építkező házat. Milyen nyüzsgés-forgás van az emelkedő falak körül. Látunk ott felügyelő pallérokat, falazó munkásokat és követ hordó leányokat. Követ, téglát visznek egyen- kint. Milyen rideg, reális példa ez, szinte visszataszító. Mert hiszen akik ilyen munkát végeznek, estére kelve porosak, fáradtak, kezüket itt-ott felsebzi a durva tégla. De ők mindezen nehézségekkel mit sem törődnek, reggel ismét talpon vanKendelje meg Kapi: AZ ÚU OLTALMÁBAN o. történeti elbeszélést.
