Harangszó, 1926
1926-07-25 / 30. szám
254 IlAKAN(te£l> 1926. július 25 egészfttetett ki az egyházmegye tisztikara. A közgyűlés határozott állást foglalt a kormánynak autonómiánkat súlyosan megsértő intézkedésével szemben a tanítók kényszernyugdíjazása tárgyában, mely az adott esetekben egyházmegyénk legtevékenyebb tanítóit szorítaná le arról a munkatérről, ahol további maradásuk jelentős egyházi és nemzeti érdek. Teljes egészében magáévá tette a pestmegyei felső egyházmegye lelkészei és egyházfelügyelői aszódi konferenciájának deklarációját. Végül elhatározta, hogy közgyűléséből üdvözli Kapi Béla püspököt 10 éves püspökségének évfordulója alkalmából. A kellően előkészített és mindenben egyházunk magas céljainak szem előtt tartásával mégfontoltan határozó közgyűlés a délutáni órákban ért véget az esperes buzgó imájával. Zetelaka szomorú sorsa. Udvarhely megye egyik legnagyobb és leggazdagabb székely községében e hó 13-án délután rettenetes tűz ütött ki, amely napokon át tartott és az egész községet elhamvasztotta. A tűz keletkezésének okát eddig még megállapítani nem sikerült. Amikor a délutáni órákban a tűz egy gazdának szérüs kertjében kiütött, azonnal értesítették a székelyudvarhelyi tűzoltóságot is, amely fellármázta a szomszédos községeket és mindenünnen a falvak csaknem egész férfinépessége sietett a szerencsétlen község segítségére. A tűz azonban a forró nyári délutánon feltartóztathatatlanul pusztított és katasztrofálissá tette a veszedelmet az is, hogy a vízhiány miatt az oltás csaknem lehetetlen volt. Három napig pusztított a tűzvész anélkül, hogy a legnagyobb erőfeszítés mellett is megakadályozhatták volna a tűz pusztítását. Mintegy százötven ház égett le és elpusztult a község egész terménykészlete. A rettenetes katasztrófa földönfutóvá tette ennek a községnek valamennyi lakóját, akik most házuk üszkösödé romjai mellett kétségbeesve jajveszékelnek. Növeli a katasztrófát az, hogy a község lakosaiban valósággal meggyökeresedik az a hit, hogy a sorozatos katasztrófák, amelyek az utóbbi években ezt a községet érték, Isten büntetéseképpen következtek be. Zetelakát már két évvel ezelőtt is egy hasonló tűzvész csaknem porig hamvasztotta. Akkor mintegy háromszáz ház pusztult el a hozzátartozó gazdasági épületekkel és betakarított terméssel és háziállatokkal együtt. Akkor százhatvan család vált hajléktalanná. Most ebben az újabb tűzvészben megint Isten büntetését látják. Ennek a néphiedelemnek szomorú és véres emlékű előzménye volt még az 1918-iki forradalom idején. A harcterekről visszaözönlött katonák ugyanis abban az időben fellázították a község lakosságát, amely elsősorban papján, a szentéletü, öreg Sebestyén Mózes esperesen állott bosszút. A fellázított tömeg egy éjszaka megrohanta a paróhiát és az öreg esperest, aki minden időben népének valóságos édesatyja volt, a legbestiálisabb kegyetlenséggel meggyilkolta. Ez az újabb tüzeset az egyébként vallásos székely nép lelkében azt a hitet kelti, hogy Isten áll bosszút rajtuk papjuk meggyilkolásáért. Ez az oka annak, hogy a mostani tűzvész után olyan elkeseredett hangulat kapott erőre a népen, hogy tömegesen el akarják hagyni a falut, idegen vidékre akarnak költözni, mert attól tartanak, hogy ha Zetelaka község még fennmarad, a katasztrófák egymásután fognak megismétlődni. Szakony. Ha sz utas elhalad a szakonyiak új mezbe öltöztetett, villámhárítóval felszerelt sudár-tornya előtt, szinte kalaplevéve betűzi a torony homlokzatába illesztett márványlapról e sorokat: „Megújíttatott özv. Boros Lajosné Hidegh Zsuzsánna hagyatékából 1926.“ E feliratnak története pedig a következő: Múlt év júliu3 havában elhalt özv. Boros Lajosné Hidegh Zsuzsánna, ki magtalan volt, végrendeletileg birtokainak egy évi haszonbérét a szakony i anyaegyházra hagyta, amely has onbér búzában szedetett be 8 értékesítve 31 millió koronát tett ki. Mivelhogy a hagya'ék határozatlan célra történt, az egyházközségi közgyűlés azt torony- é3 templom-alapnak minősítette és roskadozó tornyának, renoválásra szoruló templomának javítására fordította. A javítások Boór Gusztáv soproni építőmester tervei szerint május hó közepén vétettek munkába és e hó 4-én fejeztettek be All immár a gyönyörűen renovált torony és templom, tetején és ormán mesz- szire elragyogó villámhárítójával I Özv. Boros Lajosné Hidegh Zsuzsánna mint aféle gyermekben özvegy, köztapasz- talás szerint ő is zárkózott volt; de Istenre támaszkodó hite és birodalma nagy volt! Nem beszélt, nem i jért semmit sem, — de cselekedett Istenre építő hite szerint. Mindenkit meglepett mikor a végrende'et kihirdetésére , a lelkipásztort is meghívta a körjegyző. Ly élnek azok, akik holtuk után láttatják meg szivük nemes érze'meit, fenn- költ gondolkodását. A torony falába illesztett gránitszem szinte kihívóan figyelmezteti a népes országúton járó földi vándorokat az Istennek tetsző életfolytatására. Hagyott ö még egyéb értékeket is, melyek most kevésértékünek látszanak, de a hadikölcsönök tisztességes valorizációja révén, ezek is sokat jelentő értéket képviselhetnek. S mivel senkisem sejtette a boldogult neme8szivűségét, — az új harangok beszerzése után — megindult a gyűjtés villámhárítóra. Adakoztak: id. Büki Lajos neje emlékére 500, id. Tóth István és neje 400, néh. Boros Istvánná családja 300, özv. Baráth Bábi rokonsága, Horváth Samu és neje Bögöthv Eszter, Foki István és neje Simon Ilona, Balogh József és neje Skriba Lidia 200—200, néh. Büki Lajos családja 250, Hidegh Józsefné Boros Lidi 100, özv. Hidegh Jánosné családja 150, özv. Németh Samuné, Koczor József Peresznye, Németh Kálmánná Haszí Irén, Szabó Sándorné Baráth Lidia, Baráth Lajosné Németh Tini 50—50, Kiss Zsigmond vámőr, Gaál Lajosné Hidegh Lina, Büki Lajosné Hidegh Róza, Hidegh Kálmánná Horváth Róza 30—30, Gaál Ernőné Gaál Tini, Hidegh Sándorné Bencsik Teréz, Hasza Lajosné Simon Ka- rolin 25—25 ezer koronát. A torony- és templomrenoválás nehéz időkben, súlyos gazdasági válság idején sok gondtól mentette fel a szakonyi híveket és nem akad közöttük egy sem, ki ne áldaná a nemes hagyományozó emlékét. Özv. Boros Lajosné szül. Hidegh Zsuzsanna nemes cselekedete szolgáljon buzdításul a szentírásnak ama lelket vidámító Ígéretével mindnyájunknak: A jótéteményről pedig meg ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten. (Zsid. 13.16) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Háziurakról, lakókról sok szó-beszéd esik mostanság, Különösen egy- egy évnegyed, lakásrendelet alkalmával. Miként a lakókat, úgy a háziurakat, vagy ha jobban tetszik, a háztulajdonosokat is több osztályba lehetne beosztani, kik különböző házi szabályok, törvények szerint járnak el a lakókkal szemben. Az ideális háziuruknak, háztulajdonosoknak megtestesítője a Newyork közelében lakó Hifntley Zakariás, aki a közelmúltban a következő hirdetést tette közzé: „Házamban 10 lakás van, ahol tehát 10 család találhat otthonra. Mindazonáltal csak olyan családoknak adom ki a lakásokat, kiknek legkevesebb 5 gyermekük van. Sok háziúr a gyermekekkel szemben a kutyáknak ád előnyt. Én kutyákat nem tűrök meg a házamban, de gyermekeknek igen is örülök. Minden család lakbérét, amilyen arányban szaporodnak a gyermekek, olyan arányban le fogom szállítani minden alkalommal.“ Adjon a jó Isten sok ilyen háziurat a világnak.
