Harangszó, 1926
1926-07-25 / 30. szám
XVII. évfolyam. 30. szári'.. Alapította K A PI BÉLA »910-bti. uaftulajdonos. i UBDáDtülI Lalber-Szövetsís As Orszáfon Lutlior-SxŐTet- séft hivatal«« lapja. Késlratok, előftxetftsi dijak óm reklamációk a HARANGSZO aserkesstő- kiadóhlvatalAnak Szentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjelenti! minden vasárnap. 1926. júli 8 25. „ —-----------tv A tyánk vagy, ki minket szeret, S adsz mindennapi kenyeret. SnfkMBtö-kUdóhlnUl: SZENTGOTTHARD. Vas vármegye. FlikkladóhlTatal „Luther-Tőrsaság* kön/" kereskedése Budapest, Vm., SzentklrAlyl-u. 51/«. A „HARANGSZO“ előfizetési Ara : a harmadik negyedévre 16.000 korona. Félévre 30.000 korona. Csoportos küldéssel 10V.-OB kedvezmény. Amcrtkába egész évre Z doll ér ; az utódAllamokta a III. negyedre 20.000 K. Vallástétel. Máté 10.32. „Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.“ H a a Jézus iránti szeretetnek és hálának csak egy parányi szikrája szunnyadozik is lelkűnkben, gyáván visszahúzódva még akkor sem hallgathatunk, hanem minden adandó esetben vallást teszünk egyetlen Urunkról és bátran harcba szállunk mennyei Királyunkért. De azt is kimondom, hogy nem köny- nyü ez a harc ebben a világban, ahol nagy tömegei élnek azoknak, akik az Isten igéjét nem szenvedhetik, akik nem akarják, hogy a Krisztus uralkodjék felettük. Nem könnyű ez a vallástétel, hiszen egész sereg áll szemben, amelynek bolondság és botránkozás a Krisztusról szóló evangélium! . . . És mégis itt kell harcolni a Krisztus uralmáért, itt kell róla bizonyságot tenni minden ember előtt! Azért bátran állj elő! Ilyenkor nem lehet, nem szabab hallgatni 1 Mutasd meg mindenkoron, hogy te a Krisztus tanítványa vagy; ne tagadd el, hogy te hiszel az ő szent igéjében; bátran valid meg, hogy te is az ő gyülekezetéhez tartozol, tégy vallást a Krisztusról a vasárnapi templombaj árással, sohasem szégyenelve, hogy imádkozni is szoktál... Vallásosságodat, keresztyénségedet ne rejtsd véka alá, hanem bizonyítsd meg minden ember előtt: mi a te szívednek hívő bizodalma!... Ismétlem: ez nem mindig köny- nyü, hiszen az emberi szív inkább hajlik a tagadásra, mint a vallástételre; ingatag az ember, inkább szeret továbbállani, mint szikla- szilárdan megállani és szembeszállni esetleg a világ nemtetszésével is — a Krisztusért! — És hányszor látjuk azt is, hogy egyesek — ha már semmiképpen sem térhetnek ki a vallástétel elől — szépen megegyeznek, „kiegyeznek“, keresnek valami „arany középutat“ a hit és a hitetlenség között, hogy valamiképpen csorba ne essék népszerűségükön . .. Pedig a nagy parancs ma is hangzik, Jézus beszéde ma is kötelez: „Aki vallást teszen rólam ... én is vallást teszek arról!“ . . . De hát van-e valami orvosság ez ellen a laza, ingadozó, sorvasztó, megalkuvó keresztyénség ellen ? Igen van! Naponta nézz fel az éretted meghalt és feltámadott Krisztusra, buzgó imádságban vele olvadjon össze a lelked, és gondolj szorgalmatosán arra az utolsó órára, amikor a legjobb, legböl- csebb társad nem segíthet rajtad, hanem egyedül csak Jézus, a Megtartó, aki így szól: „Aki vallást teszen rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt!“ . . . „Jézus, Jézus, én életem, Én tebenned maradok; Amim csak van, tied legyen Mindenem, mit adhatok. Szívem, ajkam, életem Tisztességedre legyen; Semmi el nem szakít tőled: Te bennem, én benned élek.“ Ámen. Tengerparti kápolna. Irta: Gujás Tivadar. Az Adria egyik szigetének szikla- -tV partján áll egy kápolna. Arról nevezetes e kápolna, hogy a sziget hajósnépe közül azok, akik hajótörésből szerencsésen megmenekültek, hálából a Gondviselő kegyelméért megfestetik az elbeszélésük után elképzelhető hajótörést — a viharban a habokkal küzködő hajó sűlyedését — s ezt a képet a kápolnában helyezik el. A kápolna falai tele vannak a legkülönfélébb hajótörés-képpel. A legtöbb egyszerű alkotás: a tomboló viharban az ostromló, elnyelni akaró, hullámokkal küzdő, sűlyedő hajó és az egyik sarokban a Mária karján a kis Jézus . . . Amikor először kerestem fel e kápolnát, gyönyörű szép derült nap volt. Vidáman haladtam a tengerparti sétauton a kápolna felé. De vidámságom hamar bánattá, rettegéssé, szomorúsággá vált, ahogy a kápolnába léptem s körültekintettem a sok-sok sűlyedő hajóképen. Az a sok rémes és rettenetes halál- küzdelem mind megelevenedett előttem. Megelevenedett és meghatványozódott ... Láttam, éreztem a tenger minden sűlyedő hajójának borzalmát... S aztán még tovább: a tenger borzalma önkéntelenül is a föld, az élet hajótöréseit, pusztító orkánjait éreztette velem. A világ, az élet minden nyomorúsága, vergődő küzdelme s gyötrelme bennem volt e percben . . . Hát nincs, nincs menekvés az élet orkánjában ? Hajótörésre, pusztulásra van az ember kárhoztatva ?... Lehangoltan hagytam el a kápolnát. Leültem egy padra s bele bámultam a nagy kék égbe, a nagy kék tengerbe . . . A tenger horizontba vesző kékjét a kápolnától fóljobbra egy kicsi sziklasziget töri meg. Mennyi vihart Hendelje meg Kapi: AZ ÚH OLTALMÁBAN o. történeti elbeszélést.
