Harangszó, 1926
1926-07-25 / 30. szám
252 HARANQSZO. 1926. július 25 állott már ki e kis sziget... S mint a nagy, óriási tenger parányi lakója hány hajótörést látott már ?. . . És a parányi kis sziget áll rendületlenül! Mert nem a tenger ingatag felszínén áll alapja, de az állandó, örök mélységben. A mélyből tör elő, azért oly szilárd, rendíthetetlen. A mélységben nincs vihar, nincs bizonytalanság, rettegés, nincs pusztulás . . . Bármily vihar tombol is a felszínen, a mélyben béke honol. Örök béke. A felszín változó: „jönnek és mennek a viharok s aki nem áll biztos alapon, nem forrott össze a mélységgel, az a vihar martaléka lesz“. De, aki a mélységbe vivő, mélységből jövő lét gyökereire támaszkodik, onnan táplálkozik, onnan erősödik, azt semmi vihar el nem A baranyai déli végek evangélikus gyülekezeteiben és iskolákban az utolsó kanonika vizitáció néhai Gyurátz Ferenc püspöksége alatt ezelőtt 29 évvel történt. Nagy örömmel vették azért tudomásul mindenfelé ezúttal a gyülekezetek vezetőikkel egyetemben az egyház- kerület főpásztora részéről bejelentett püspöki egyházlátogatást. A püspök fogadtatása az egész vonalon s az ünneplés a templomokban, iskolákban mindenütt rendkívül impozáns és felemelő volt. Kapi püspök kíséretével, Mechwarth Ernő egyházmegyei felügyelő kormányfőtanácsos, Schöll Lajos főesperes, Müller Róbert alesperes, László Miklós püspöki titkár, Dörner Frigyes egyházmegyei jegyző, Tóth Dezső dr. villányi főszolgabiró kíséretében június 20-án délután 4 órakor érkezett meg Magyarbólyba. A jelenlegi trianoni végállomáson az állomásfőnökség, a járás fő- szolgabirája, a községi elöljáróság élén a jegyző s vámőrszakasz parancsnokság, határrendőrség és Trjtler őrnagy fogadták a püspököt. Az állomás kijáratánál 10 magyarruhás lány és 10 levente virágcsokrot s buzakalászt nyújtottak át a püspöknek. Majd megindult a menet, bandérium vezetése alatt a község bejáratánál „istennel — Hazáért* feliratú diadalkapun át, melynél két rohamsisakos vámőrkatona állt az útvonalon, minden 30 lépésre felállított leventék sorfala között a parochia mellett „Isten hosodorhatja. Az a mélység örök bókességes életének a részese, az biztos á diadalában, azt semmi szenvedés, nyomorúság, rettenet össze nem töri! Mert tudja, érzi: elmúlhat, elpusztulhat minden, de a mélység az örök s örök az is, aki bármily parány, de a mélység szerves része! így beszéltek hozzám a mélység futárjai, a csobogó, mormoló, örökösen újjászülető hullámrajok. Ismét bementem a kápolnába és békés lélekkel néztem újból a képeket... ... „és az egyik felső sarokban Mária karján a kis Jézus . . .“ Áldott a Gyermek, akiben békességünk, örök életünk van! Áldott a Mélység — a Magasság! zott* feliratú másik diadalkapun át a templom elé, ahol a nagyszámú hi vek élén Vértesi Zoltán lelkész, Aleöynó nőegyleti elnöknő, Duday levente-parancsnok üdvözölte. Ä püspök mindegyik üdvözlésre meleg szavakkal válaszolt, Örömmel jött — úgymond — ide, hogy e gyülekezettel együtt imádkozzon. Isten áldását kéri a gyülekezet vezetőségére s minden egyes tagjára, a nőegylet működésére s a leventékre, — mint a szebb jövő reménységére. Azután a papiakban tartott ozs- onna után az iskolába ment, ahol Lőczyné Kiss Alojzia tanárnő I., III. o. s azután Alexy Ervin IV., V.-ik osztályát vizsgálta meg alaposan. Aznap este 7 órakor a templomban vallásos estély volt a következő sorrendben: 1. Közének. 2. Liturgia, vezette Vértesi lelkész. 3. Püspök előadása magyarul, a hazaszeretetről. 4. Énekkar éneke. 5. Schöll főesperes beszéde németül. 6. Lam- pérth: „Gályarab“, német fordításban szavalta: Jaszmann Katica. 7. Erdélyi Zoltántól,Kanizsai Dorottya4, szavalta: Kiss Julia tanítónő. 8. Berázó liturgia s ima. Másnap délelőtt 9 órakor kezdődött a helyi és környékbeli hívektől az összes helyi előkelőségektől zsúfolt templomban az ünnepi istentisztelet. Sorrend volt: Közének, utána főesperes oltárimája, Vértesi lelkész németnyelvű prédikációja, (II. Kor. 4.17—18.), énekkaréneke, püspök beszéde, németül közgyűlés, gyülekezet történetének felolvasása. Következett a küldöttségek fogadása. A püspököt szép beszédben üdvözölte Szabó Károly nagy- harsányi ref. lelkész, Brunner Mihály vámőrparancsnok, Stromp Miklós ny. járásbiró és Meitzer Emil felügyelők a siklósi és mohácsi ev. filiák nevében. A püspök áldása s a Himnusz eléneklése után fejeződött be a templomi ünnepély. Délben az ízlésesen feldíszített iskola termében a gyülekezet 60 terítékes díszebédet adott, amelyen felköszöntőt mondott Kapi püspök a kormányzóra, Wallandt Ágost ny. alezredes, felügyelő, Szabó Károly nagyharsányi ref. lelkész és Mandy Samu nemzetgyűlési képviselő a püspökre, Vértesi lelkész a vendégekre, Teleki Sándor a háziasz- szonyra, végül a püspök a paro- chus lelkészt és gyülekezetét éltette. Délután 2 órakor tíz kocsin Iván- dárdára indultak. Ivándárdán is lelkes fogadtatás volt. A határnál bandérium jött a püspök elé. A község elején felállított diadalkapunál a községi elöljáróság élén Wescha jegyző és Schulteisz biró üdvözölték. A leventék sorfala között az iskolához érve Wölfel kántortanító fogadta a presbitérium és az iskolaszék élén. Iskolavizsgálat után istentisztelet volt a templomban, a- hol a püspök németnyelvű beszédét a hívek figyelemmel s meghatottsággal hallgatták. Wölfel tanító szóló-éneke következett; orgonakísérettel énekelte: „Bús magyarok imádkoznak“ kezdetű szép éneket. Az istentisztelet, közgyűlés, ima, áldás és Himnusz után a templom előtt felállított hősök emlékoszlopához mentek. Szem nem maradt szárazon, midőn a püspök kezében az üdvözléskor kapott összes virágcsokrokkal így szólt: „Hova helyezhetném méltóbb helyre e virágokat, mint azoknak az emlékoszlopára, akik a magyar hazáért szenvedtek és meghaltak“, és sorba elhelyezte az oszlop lépcsőire a virágokat. Másnap, június 22-én, kedden reggel 8 órakor hosszú kocsisorban Virágoson, Pócsán keresztül Póth István magyarbólyi malomtulajdonos felvirágozott fogatán a püspök Borjúdra ment a kanonika vizitáció megtartására. A borjádi lelkes fogadtatás is örök emlékezetben marad. Már Pócsa község határában Németh K. dr. mohácsi főszolgaKanonika vizitáció Délbaranyában.
