Harangszó, 1926
1926-01-24 / 4. szám
26 RARANÖSZÖ. 1926. Január 24. beli furdalást okozna . .. Necsak énekeljük: „Szívemet hozzád emelem . . hanem valóságban, tettekben is mutassuk: „Sursum corda 1 . . . Milyen különös, hogy a gyermeket, kinek a kötelességeket tanulnia kellene, máris mulasztással vádoljuk! Mert a mulasztási napló és ennek útján a statisztikai hivatal nem azt kérdi, hogy miért, hanem hogy: fiú-e vagy leány és hány félnapot mulasztott, tekintet nélkül az egésznapos vagy egyhu- zamos tanításra. A klimatológiai tényezőktől is súlyosbodott megélhetési viszonyok miatt nagy mérveket öltött mulasztások ^ellett csak növekedni fog az analfabéták száma. Már most az a kérdés, hogy mi lesz a 8 osztállyal, ha a szülő 6 évig sem tudja gyermekét iskolába járatni? Nem esünk-e abba a hibába, mint a franciák, kik 1882-ben 7 évre tolták a 6 évi tankötelezettséget s az 1871-iki nagy katasztrófa után irtották az analfabétizmust iskola és tanító által és mégis szaporotott az analfabéták száma; mert iskola és tanító mellett még közgazdasági feltételek is kellenek. (L. Naményi: Nemzeti kultúránk jövő utjai c. művét.) A mulasztási napló derítse fel az okot s az egyház, társadalom szüntesse meg a nyomort. Az ötletszerű avagy idő- és alkalomszerű ünnepélyes jótékonykodás helyett az egyház híveinek kell a folytonos gyámolítás által megadni a tanulás és tanítás lehetőségét. A preventív intézkedések előzzék meg a bűnt és akkor nem lesz iskolamulasztás — nyomor miatt. Szüntessük meg az okozatot s megszünig az ok! Németország. A német gazdasági élet nehéz válságon megy e télen keresztül, annak fokmérője a munkátlanság, amely ijesztő mérvben, növekszik. Berlinből jelentik, hogy ott már a munkanélküliek száma a 100.000-et meghaladja, Drezdában az utolsó négy hét alatt 10.000-rel szaporodott a számuk, Elberfeldről, Münchenből hasonjelen- ségek vannak. Okát ennek a jelenségnek a közgazdászok a Németországra iszonyatos súllyal nehezedő versaillesi béke és a Daves-féle terv pontozatai- ban látják. De nem hallgatják el azt Fiam bölcsőjénél. Ringatom bölcsőjét. Dalolok felette. Csicsljja ... babújja ... Kis arany fiúcska, Csucsukálj el.. . Tente. Csönd!... Halkan járjatok a bölcsője körül! Zaj meg ne riassza. Álmát ne zavarja. Angyalkáknak örül. Mint kis madár piheg. Két picinyke karja rózsatő két gallya egymásba fonódva mintha imádkozna. Féltő szeretetem csókját rálehelem S forró, hív fohászban kérlek jó Istenem . . . Én legdrágább kincsem óh tartsd meg énnekem! IHÁSZ SÁNDOR. a körülményt sem, hogy az ünnepségek és mulatságok most szörnyen szaporodnak, ami a külföld előtt bizony ferde színben tünteti fel a német közállapotokat. A földreformmal kapcsolatban örvendetes tényre mutathatnak rá az intéző körök. így rámutatott az an- halti tartományi gyűlés elnöke arra, hogy 4000 otthont építhettek már kiváltképen a nagy városok perifériáin és hogy a német parlament most új otthont megállapító törvényjavaslaton dolgozik, amely hivatva lesz a lakásínségnek véget vetni. A szennyirodalom kiküszöbölése érdekében hatalmas lépést tettek a németek. A büntető törvénykönyv 184. §-a most odamódosul, hogy börtönnel büntettetik, aki 18 éven aluli ifjúságnak olyan nyomtatványokat, vagy képeket ad el, amelyek a közerkölcsöt sértik. A parlament már választott is egy bizottságot, amely a szennyirodalom még behatóbb kiirtásával foglalkozik és időről időre új rendszabályokat javasol ennek az erkölcsi mételynek leküzdésére. Érdekes, hogy ebbe a bizottságba minden párt nevezett tagokat, még a szocialisták és a kommunisták is. Hason intézkedéseket tesznek az ellen is, hogy az ifjúságot az erkölcstelen mulatozástól visszatartsák. Matozziá a Haramó Mártására! A sárvári magyar diák Wittenbergában. (Korrajz Luther idejéből.) Irta: Dr. Síigethy Lajos. 2 A két tanár ott beszélget a szép új iskola igazgatói szobájában. Az idősebbik — még ó is csak harminchét éves — csupa tüzláng, mint mindig, ha a magyar népnyelvről és □épköltészetről beszélhet. »Bizony, Insulanusom, ebben is Luther nyomdokain kell járnunk. Ahogyan ő a német nyelvet, nekünk meg ezt a mi magyar Hamupipőkénket kell felöltöztetnünk királynénak s belevinnünk a bibliába, az iskolába, fel a szószékre, sót — Isten bűnömül ne vegye — a Mária szobrok helyébe az oltárra kell helyeznünk.« »Urambátyám meg is tette a magáét — feleli emez — még a latinos vers, a disztichon aranyos nyergét is feltette a mi bozontos pusztai csikónk hátára. Milyen szépen hangzik az újtestámentum bevezetésében: „Próféták által szólt régen néked az Isten, S az, kit ígért, imé, végre megadta fiát.“ »Hagyd el fiam 1 Nem ez, hanem az ősi nyolcszótagos vers az igazi magyar poézis. Az az »Ének Pannónia megvételéről* : „Emlékezzünk régiekről, Szittyiából kijöttekrői.“ »És a virágének! A szerelmes paraszti dalok I Ha én mégegyszer huszonnégy esztendős lehetnék, mint te, szerelmes virágéneket írnék és pedig ősi nyolcasban.* Márton diák tüzes, fekete szemeiben hamiskás mosoly csillant meg. Hogy is ne! Azon a kis papirszelet- kén, aminek a csücske kilátszik az öve mellől, virágének van: ősi nyolcasban. Kihez? Megtudjuk, csak menjünk utána. »Isten vele, bátyám, megyek felolvasó órára*. »Menj-menj, öcsém, ahová a szíved vezet*. Mondja Szilveszter uram megértő mosolygással. * Ott siet Insulanus ruganyos léptekkel a várkastély felé. Megfeszül rajta a hosszú papos kabát, mint a Nádasdy urunk huszárjain a katonadolmány. Hát hiszen ő is katona: a Krisztus hadseregében, a Luther regimentjében. A női palotateremben Erzsikét egyedül találja. »Kis testvérkém 1 Élhoztam az ősi nyolcasban irt virágéneket, amit tegnap ígértem. Szilveszter bátyánk
