Harangszó, 1926
1926-06-06 / 23. szám
198 HARANQSZO. 1926. június 6. elvitte valahová. S ámbár én napokon át lestem, mégsem bírtam nyomára jutni, hogy mit tett vele ? A lelkész megtörölte a homlokát. Az örömtől egyszerre m^ege lett. — Oh Sára, miért nem jöttél e hírrel már előbbi? — Nem mertem. Mert Gáspár urat egyszer felkerestem, hogy megkérdezzem, miért nem tartotta be a szavát? De rettentően megijesztett. Megöléssel fenyegetett, ha szólni merek valakinek is róla. Legyek nyugodt, a gyermek él, jó helyen van. De ott soha rá nem találnak. Hogy akkor mit firtatom a dolgot ? Meg aztán azt is mondta, hogy Zorkát kerékbetörik, mert hiszen ő bocsátotta le a gyermeket. Ő a nagyobb bűnös. Hát ezért nem mertem eddig szólni. Pedig úgy fájt a szívem a nemzetes űrért s azért az áldott jó nemzetes asszonyért, akit a bánat a sírba vitt. Oh Isten, oh Istenem, miért is tettem ezt? Az asszony hangos sírásra fakadt. A lelkész hagyta, hadd sírja ki magát. Hadd könnyítsen azzal is bűnös lelke súlyán. Fel s alá járt a szobában s elmerült a gondolataiba. Végre megszólalt az asszony. — Mondja tisztelendő úr, hogy tehetném jóvá hibámat. Oh úgy szeretnék nyugodtan meghalni. A lelkész megállóit előtte. — Ide hallgass Sára. Nagy bűnt követtél el. Kérd az Istent, hogy bocsássa meg bűnödet. S ha igazán megbántad, ő meg is bocsát, mert az irgalma végtelen. De neked még vezekelned kell. Még segítségünkre kell lenned, hogy a gyermeket meg is találjuk. Sára örömmel kulcsolta össze a kezét. / — Mindent megteszek tisztelendő uram, mindent! Csak mondja, mit tegyek? Megmondjam a dolgot a nemzetes urnák? Varsády felsóhajtott. — Annak már nem mondhatod meg. Tegnap elment a török ellen harcolni. Oh bár tegnap jöttél volna 1 Ma már ki tudja hol s merre jár? Nem küldhetek utána. Az asszony siránkozni kezdett. — Nem mertem tisztelendő uram. Csak ma jött meg a bátorságom s ez is csak azért, mert meglepett a nyavalya. Érzem a halálom, érzem. — Jól van Sára. Hogy elmond- tad,^ ezzel Istennek tetsző dolgot cselekedtél. De most légy rajta, hogy a gyermek nyomára akadjunk. — De hogyan tisztelendő uram ? — Hát úgy Sára, hogy te is, meg Zorka is nyomában lesztek Gáspár urnák. Figyelni fogjátok a várát, hogy ki megy oda be, ki megy onnan ki. S aki kimegy, azt szem előtt kell tartani, annak utána kell menni, ha kell, a világ végére is. Kivált az után, aki gyanús lesz. De ti erről senkinek említést ne tegyetek. így majd csak rátalálunk a gyermekre. Az Isten velünk lesz! Az asszony ég felé emelte a szemét. — Igen. Az Isten velünk lesz. A lelkész folytatta. — S aztán, ha valami fontosat észrevesztek, azt nekem azonnal jelentsétek. S én akkor megmondom majd, hogy mi lesz a további teendőtök. Megértettél Sára? Az asszony felkelt. — Meg, tisztelendő uram. És Ígérem, lelkem üdvösségére, hogy híven megteszek mindent. Oh, bár csak addig élnék, míg a kis úrfi .előkerül! — Bízz az Istenben Sára. Ő veled lesz, hogy bűnödet jóvátehesd. Látom, már megbántad. A javulás útjára tértél. Légy azon, hogy arról soha le ne térj. És most Isten veled. Eredj el békességben s az Úr legyen veled. Az asszony elment s Varsády magára maradt a gondolataival. ____________(Folyt, köv.) É rtesítés. • Értesítjük a f. év január havában e b lap hasábjain általunk kibocsátott felhívásra jelentkezett kertársakat, hogy 50 éves találkozónk napját a f évi jú'ius havának 7 ikére tűztük ki. Ez a dátum szinte adódott, mivel erre a napra van összebíva ugyancsak Sopronba az Orsz. Evang. Tanítóegyesület közgyűlése is, amikor néhai Kapi Gyu*a taniioképzó-intézeti igazgató síremléke is felava'ásra kerül. A találkozás színhelye a tanítóképző- intézet auditóriuma; ideje d. e. 11 óra. A találkozás programmja: 1. D. e 9 órakor közös isteni tisztelet. 2. Kivonulás a temetőbe Kapi Gyula síremlékének leleplezésére. A síremlékre koszorút helyezünk rövid beszéd kíséretében. 3. A megjelentek üdvözlése. 4. Megemlékezés az intézetről s a volt tanáiokról. 5. Közös étkezés. Szállást a tanítóképző intézet igazgatósága ád. A közös étkezés valószinü'eg az alumneumban lesz önköltségi áron. A mi akturunknak a közgyűlés keretébe való beillesztéséről Krug Lajos soproni igazgató kartársunk, az Országos Egyesület elnöke fog gondoskodni. Gjőr-Debrecen, 1926 évi június hó 1-én. Horeczky Béla, Benedek Vince, ny. ig. t. ny. ig. t. ftz én anyám! Arcát beárnyéfiella már az alReny, bajái az esz fehérre derezte, Fálylas szeméneR messze már a messze Es meg-megremeg munRás fiel Reze, Tipegne jár-Rél a Ris udoaren, Míg elméláz egy régi dalén Az én anyám. Egy régi dal! bej, hányszor éneRelíe úyermeR sírástól peri éji csendbe 1 „Osicsija baba, szépen, ienle-lente, Aludj el édes, Ricsi leoenle, A sötétségtől ne íélj, ill nagyeR.“ Es áldeli Rezén lágyan ringaieil Az én anyám. A régi dal már hallgat réges-régen; A Ris galyafi fáfifiá lerzseRedleR, Eres férFioá leli a gyenge gyermeR $ meni egyifi délnefi, másiR ReleineR: Az anyalérzslel mind-mind elszaRadi, $ emléReioel egyedül maradi Az én anyám. De jé, $egy maradi legalább az emléR, Betölti a magányesság csendjét; Yégig-oégig simogatja a lelRéi $ fieré parázséi minden Redoeséi. Míg áldélag tárja felénfi Rarját Elmond egy értünfi esde imát Az én anyám! SZABÓ GÁBOR. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A porosz kultuszminiszter, dr. Becker, hogy visszaadja Klebersberg gróf kultuszminiszterünknek Berlinben tett látogatását, Magyarországra jött, hogy hazánk kulturális viszonyairól személyesen is tájékozódjék. A porosz kultuszminiszter, azt mondják, rend- kívül rokonszenves megjelenésű egyéniség, aki mint volt theológus a theologiai és egyházi ügyek iránt is rendkívül melegen érdeklődik. Dr. Becker porosz kultuszminiszter, ki Debrecenbe is ellátogatott, ittléte alatt több figyelemre méltó nyilatkozatot tett. A magyar és a német kulturprobléma azonosságát például a következő jellegzetes szavakkal határozta meg: „Szellemi gazdasággal pótolni ad, amit az ország anyagiakban vesztett“. Valóságos protestáns elv.
