Harangszó, 1926

1926-05-30 / 22. szám

190

HARANQSZO.

1926. májas 30

Jún. 5. ítélettől. Róm. 5. Az Ítélettől való félelem sokakból hiányzik. Amikor az Ítélettől kezdünk félni, az már kegyelem. .Ne félj az Ítélettől 1“ ezt csak olyannak mondhatom, aki már megkóstolta a félelemnek ezt a fajtáját! Ettől a félelemtől is megszabadít az Úr Jézus megismerése és a Néki való engedelmesség legfőkép pedig a Golgothai kereszt, mely alatt összetépe- tik a benne hivők vádlevele.

Jún. 6. Krisztus eljövetelétől. Ezsaiás 64. Olyan ember csak nincs, aki az Úr eljövetelétől félne. Ha félsz a bibliától, ha félsz az evangélium tiszta hirdetésétől, ha félsz azoktól, akik a Jézushoz való viszonyodat tudokolják, akit a te megtérésed és hited hiányos voltát vitatják, ha nem szereted elolvasni a Harangszónak ezt a rovatát, akkor,arról teszel bizonyságot, hogy félsz az Úr eljövetelétől. De ha egyszer megnyitód szivedet igazán az Úr Jézus előtt, nem lesz többé bajod e félelemmel.

Bélák Sándor.

Aranyigazságok.

Az imádság aranykulcs, mely Is- fennek összes kincseskamráit megnyitja.

*

M

iként a mágnes a vasat, úgy vonza a krisztusi hit az igazságot.

*

A A ily szomorú dolog ősz hajat s iVl régi bűnöket együtt hordozni.

*

■vragy különbség van jó név és Ív jó lelkiismeret között.

*

L

elkeddel szeresd, száddal hirdesd, tetteiddel dicsőítsd az Istent.

*

/^vkosság párosulva hitetlen lélek- kel, olyan mint a szép arc mellrákkal.

*

R

ossz könyvek fáklyák a pokolba, jó könyvek vezérlő csillagok az égbe.

*

M

inden ember szívében ott ül egy bálvány, neve: „Én“’

*

C

selekedeteidnek szava mindig erősebb, mint beszédeidned hangja; a szavak tanítanak, a cselekedetek meggyőznek.

*

Tarts azokkal, akik tiszta szívűek.

Tárnohréli gyülekezet nyári óvodájának vezetésére óvónőt keres. Az állás június

1-én foglalandó el. Jelentkezések a lelkészi hivatalnál, Tárnokréti, up. Markotabödöge, Győr megye.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

A kártyát a felekezetek között, hogy a keresztyének Isten dicsőségére minél jobban gyűlöljék egymást, úgy látszik nemcsak nálunk keverik nagy hozzáértéssel az arra hivatott kezek. Mint a „Düsevni Lista egyik legutóbbi számában olvassuk, odaát Jugoszláviában is napirenden vannak a nem épületes cselekedetek. így pl. Vaskorpádon legutóbb közös temetőt szenteltek a katholikusok s az evangélikusok. Mintegy 3000- en jöttek össze. Közös megállapodás értelmében kat- holikus szertartással vette kezdetét az ünnepség. Utána következett volna az evangélikus istentisztelet. Alig mondott azonban néhány mondatot a lelkész, az új temetővel határos vendéglőből előkerültek a trombitások s fújták a marsot inuk szakadtáig, úgy, hogy a lelkésznek el kelletett hallgatnia. Szerencsére, hogy közelben voltak ía csendőrök, akik azután elhallgattatták a rezeseket.

Vallatásuk alkalmával azután, hogy miért zavarták meg az evangélikusok istentiszteletét, azt felelték, hogy így fogadták fel s foglalózták le őket.

A zorványi vár ura.

Irta : Szombatit Ernő. 7

A nemzetes asszony szó nélkül esett össze.

Zorványinak csak ép annyi ideje volt, hogy a várnagyra bízta, hogy vigye be. Aztán elkiáltotta magát:

— Elő a fáklyákat és a csáklyá- kat 1 Hamar le a partra csónakokkal. Keresztben álljuk el a vizet.

S azzal rohant előre s a többiek utána.

Zorka egyedül maradt. S hogy észrevette, hogy a hid le van bocsátva, kisompolygott rajta s eltűnt az erdő fái között.

Zorványi hajnalban tért vissza. A gyermeket senki nem látta. Nem került elő sem élve, sem halva.

*

Tíz esztendő pergett le.

Az idő végtelenségében semmi ez, de az ember életében nagyon sokszor maradandó nyomot hagy maga után.

Zorványin is meglátszott az idő nyoma. A haja szürkéiéit s a homlokán egy mély barázda húzódott végig, amit az idő vasekéje szántott oda.

De nem csoda! Hiszen gyermekét halottként siratta. Ámbár néha- néha, mintha valami azt súgta volna neki, hogy él. Ilyenkor egy kis remény és élet költözött a szívébe, de csak egy pillanatra. A másik percben már felriadt merengéséből s a rideg valóságra ébredt. A gyermek nincs, a hullámokban lelte halálát. S ez nem volt elég. Hamarosan utána ment áldott felesége is, a nemzetes asszony. Mikor hírét vette, hogy gyermeke a vizbe esett s eltűnt, ágynak dőlt. Nem is kelt fel többé. Szerető szíve meghasadt. Egy szép napon örökre lehunyta a szemét s azóta Zorványi egyedül hordozta az élet súlyos keresztjét.

Zorványi ép a lovagteremben időzött s a különféle kardokat próbálgatta, amikor az ajtaján kopogtattak.

Varsády, a lelkész lépett be.

Zorványi melegen szorította meg a kezét.

— Isten hozta tisztelendő uram. Kérettem, mert valami elintézni valóm volna és szeretném azzal tisztelendő uramat megbízni.

— A legnagyobb készséggel állok rendelkezésére nemzetes uram. Miről van szó?

— Rövid leszek tisztelendő uram, mert még ma akarok útra kellni. Ugyanis úgy határoztam, hogy katona leszek. Felszerelek egy kis bandériumot s megyek a török ellen. Úgyis azt rebesgetik, hogy kiverik most a törököt s felszabadítják az országot a török járom alól. Hát megyek ón is és Isten segítségével kiveszem én is részemet a dicsőségből. S ha úgy határozná az Isten, hogy ott leljem halálomat, akkor is megnyugszom az ő szent akaratában. Legalább viszontlátom szeretteimet ott fenn a magasságban. Ép azért arra kérem tisztelendő urat, vegye át tőlem eme lezárt borítékot. Ebben van végakaratom. Gondoskodom egyházamról, gondoskodom jó embereimről, a többit majd elintézi a Mindenható atyai szeretete és hatalma. Időnként életjelt adok majd magamról. Egy szolgám majd felfel fogja keresni tisztelendő urat s kérem, adjon hirt nekem is az itt történtekről. Es ha úgy történne, hogy fiam élne és előkerülne, akkor vegye gondjaiba az árvát és neveljen belőle derék hithű magyart.

Kissé elhallgatott s a homlokát végigsimította.