Harangszó, 1926
1926-05-23 / 21. szám
1926. május 23. HARANQSZO. 175 A súlyt a mérlegbe csak a legközelebbi nemzedéknek hatalmas és teljes evangéliumos megújhodása vetheti be egy új teremtési időszakban újabb ezer évre!. .. Ezt üzenik nékünk a gályarabok. A hit ereje. ► A pápás egyház az egész világon agresszíve lép fel. Az 1870-iki vatikáni zsinat megállapította a pápa csalhatatlanságának tanát. De ez a tan még kiegészítésre szorul s ez a kiegészítés: a pápa világuralma. Ezt hivatvák előkészíteni a minden országba kiküldött pápai követek. A világháború kedvezett a pápás világfelfogásnak. Kitűnő szervezettség, külső erő, hatalom, ez volt a materialista világnézettel megmételyezett világnak bálványa — és sajnos ezek a bálványok tovább is megmaradtak a szívekben. A vallási fanatizmus egyesülve politikai elvakultsággal sokra képes. Legerősebb volt a roham a reformáció szülőhazájában, melyben a hit alapjait megrendítették nemcsak a szerencsétlen háború szomorú következményei, hanem a Straus- sok, Vogtok, Schoppenhauerek, Nitschek, Büchnerek, Marxok, Fe- uerbachok, Stirnerek. Ott politikai szövetséget kötött Róma a legszervezettebb politikai párttal, a szociáldemokratákkal. Az első évek politikai eredményeivel elvakítva azt hitték, hogy Németország meghódolása Róma jogara alatt csak rövid évtized kérdése és a protestantizmus csak a múlt ügye lesz Németországban. A szent évben azt hitték, hogy oly nagy német tömegek fognak tódulni a szent városba, amilyenek még soha a város alapítása óta nem voltak ott. Róma csalatkozott várakozásában. A reformáció szülőföldjének katholicizmusa is más, mint a pápaság szülőföldjének katholicizmusa. Sok zarándok, visszatérve hazájába, gondolkozni kezd és nem bir beleilleszkedni Loyola azon tanításába, hogy ha mi valamit fehérnek látunk, de az egyház azt tanítja arról, hogy fekete az, saját szemünk látóképességét meg kell tagadnunk és elfogadnunk az egyház tanítását. Ha csak egynek is a nagy zarándok- uton megnyíltak szemei — már ez is nagy eredmény, hisz tudjuk mit tett egykor az a férfiú, aki Rómába zarándokolt, földre borult, megcsókolta a földet, amikor meglátta a szent várost, térden csúszott Pilátus lépcsőjén s mégis ott pillantotta meg azt az országot, mely nem e világból való! És lélekben örökre elszakadt Rómától. Azt hiszem, hogy a pápás agresszivitásban a második helyen állunk mi. A jezsuita irodám (Tom- csányi, Bangha, Pesenhoffer) mindjárt a kommunizmus után megindult. Szerinte a destrukció a protestantizmus szülötté. A reformáció a forradalom szülőanyja — hűen lerombolva a pápai tekintélyt, minden tekintély porba hull. Nem hangzott el egyetlen védelmi szó a protestantizmus részéről. A külső békét akarta egyházunk vezetősége megőrizni hazafias szempontból. Nem volt elég a kath. nagygyűlés az ország fővárosában. A szervezkedés kiterjed a nagyobb vidéki városokba, oda is, ahol a katholi- cizmus nincsen túlsúlyban. Nagy tömegfélvonulással, fényes proces- siókkal hatást kell gyakorolni nemcsak a saját híveikre, hanem az eretnekek tömegeire is és meg lesz Bocskay, Bethlen katonáinak szülőhelyén is a Regnum Marianum — alapozva. 1. Ne járj templomba. 2. Ha jársz is, érkezzél későn. 3. Minél rosszabb kedvvel menj az Isten házába. 4. Istentisztelet alatt tedd föl magadnak ezt a kérdést: Tulajdonképen érek-e én el valamit ezzel az egésszel? 5. Tisztséget, munkát sohase vállalj az egyházadban. Sokkal kényelmesebb kívülmaradva birál- gatni. 6. Legalább minden második vasárnap eredj el valamelyik más felekezetnek a templomába. Hadd lássa a papod, hogy ő neked csak azért sem parancsol. 7. Az egyházban hagyj rá minden munkát a pajara: hadd kínlódjék meg a béréért. 8. A templomban ülj a szószéktől minél távolabb és lehetőleg ki ne nyisd éneklésnél a szádat. 9. Az egyházi illetékek megfizeÉs mi védtelenül állunk és nézzük a nagy, fényes, káprázatos felvonulást. Sokan azt hiszik, hogy nem elég a biblia, az egyszerű hit, nekünk is valami káprázatos felvonulásra, külső reprezentálásra, fényre és hatalmas tüntetésre van szükségünk. De űzzük el a kisértőt. Nem, maradjunk csak a réginél, az egyszerű bensőséges hitnél, — maradjunk csak a Szentirásnál, hirdessük őszintén, igazán az Isten igéjét — de igazán, nem saját dicsőségünket és a feltűnést keresve! Hirdessük az igét meggyőződésből és ne legyünk pusztán járatott gramofonok. Nálunk ezek a nagygyűlések nekünk is misszionálnak. Minél inkább bemutatják városainkban az olasz katholicizmust, minden fényével, öltözékeivel, annál jobban fel- költik népünkben a szunnyadó protestantizmust, melyet még a régi protestáns egyház oltott a szívekbe s mely, hogy oly sokáig aludt népünk lelkében, mindnyájunk nagy mulasztása! A nagyszerű felvonulás, fényes egyházi ruha, arany keresztek — az embereket felébresztik — csak vezessük őket ezután igazán ahhoz, aki a fakereszten értünk meghalt és feltámadott. Dr. Sz. L. Zs. tését ne tartsd sietősnek s a tőled telhető legkevesebbet adj. 10. A papodhoz soha egy buzdító szót ne szólj, mert a hízelgés meg talál neki ártani. 11. Az érdeklődő idegeneknek mondd el a papod minden hibáját, mert ők esetleg maguktól nem jönnének rá. 12. Új egyháztagok toborzása érdekében egy lépést se tégy. 13. Ha az egyháztagok közt béke és egyetértés uralkodik, mondd azt, hogy az egyházból kiveszett az élet és a mozgékonyság. 14. Ha pedig az egyháztagok között akad egypár buzgó és tevékeny ember, hirdesd fölháborodva, hogy az egyházban egy érdekszövetkezet uralkodik. Nem követed te ezen tanácsok valamelyikét? Boldog az az ember, aki nem jár gonoszok tanácsán. (Zsolt. 1. x.) (Ref. Church. Messenger.) Hogyan ölheted meg leghamarabb egyházadat? (A Sátán jótanácsai.)
