Harangszó, 1926
1926-05-23 / 21. szám
176 HARANCJSZO 1926. május 23 Hat nap Sopron életéből * Magaslaton, bükkös erdő szélén állunk. Alattunk gesztenyeligetek, szőlőskertek, gyümölcsösök. A széles völgyben körbevonuló, bástyákkal koszorózott hatalmas várfalak mögül gótikus tornyok tekintenek felénk. Ez Sopron, a dunántúli Sión. Sajnos, most már, a XVII. század közepete óta, egyetlen Sión. Sárvár 1645-ben, Nádasdy Tamás és Kani- zsay Orsolya méltatlan ivadékának, Nádasdy Ferencnek hitehagyása miatt elveszett. Csepreget, a másik Siont, 1621-ben vérbefojtották a jezsuitáktól felizgatott belgiumi francia zsoldosok. A Szent-Bertalan éjszakára emlékeztető kegyetlenséggel 1223 védtelen polgárt gyilkoltak le. Egy részüket, papjukkal, a nagy Zvonarics Imrével együtt, a templomban: ezt az oltár előtt. Szálljunk le magaslatunkról, próbáljuk megismerni dunántúli egyetlen Sionunknak: nem az arcát — hiszen nem Írunk útikönyvet, — a lelkét. Én jó kalauza lehetek olvasóimnak, hiszen az a kedves város a szellemi szülőföldem. Itt tanultam magam is. De itt tanultak : testvéreim, atyám, mindakét nagyatyám, nagybátyáim s ki tudja hány hétszilvafás ősöm és atyámfia a szép Vas vármegyéből. Ne féljen senki: nem tévedünk bele Sopron többezeréves történetének tömkelegébe. Hat napot, de jellemző hat napot választunk ki életéből, melyben „egész Sopronnak lelke nyilatkozik meg s átéljük, átérezzük mi is e napok örömét, bánatát. * A XIII. század vége felé járunk. Az Árpád-ház ágán — hogy a Képes Krónikával szóljunk — már csak „egy aranygallyacska“ van: III. Endre, az utolsó Árpád-király. „Egész Sopron“ az uccán van: izgatott örömmel üdvözli bandériumát. Abból a diadalmas háborúból van az visszatérőben, melyben III. Endre tönkreverte gonosz szomszédját, Habsburg Albert osztrák herceget. Albert igazi Habsburg-módra hálálta meg nemzetünknek, hogy III. Endre elődjének, Kun László király* Mutatvány dr. Szigethy Lajosnak, az Evangélikus tanárok egyesületének kiadásában a nyár folyamán megjelenendő munkájából : „Luther lelke. Hangulatképek az evangélikus magyar világból“. Adám siralma. Elömmered héfedell csúcsokkal A néma puszla békelemetó ... Rég elmúlt oilág porlad alatta, § felette a szél sünéibe zengi: Meghalt a béke... az „Ember"... a teremtó! ... Racaj harsan fel a oad sziklák közül, Sárga, csontos újjak nyúlnak felfelé ... Ma a nilágnak új harsonája, Á fatalem gyilkos, oérengze fegyoere, Á oásári lárma kincsé: a pénz 1. .. .. . paláiban békesség 1 Mordul a cégzett [gangja . .. Csendet parancsol a oég!... sírkeresztek felett §ír Ádám ... s esszeteme féli az Istent, Ei lakhelyül neki a temetőt adta ... SOMOGYI JÁNOS. nak serege szerezte meg neki Ausztriát. Elakarta foglalni épen azt, a ma Burgenlandnak nevezett Nyu- gatmagyarországot, melyet most a vakszerencse egyelőre a kapzsi osztrákok kezére játszott. Az osztrákok feljegyezték, hogy Endre seregében tizenhat nyelven beszéltek — : de úgy látszik esak magyarul éreztek. így éreztek Sopron — s tegyük hozzá: a testvér Pozsony polgárai is, akik nagyon kitüntették magukat ebben a háborúban. III. Endre oklevélben mondott hűségükért köszönetét. íme már hat évszázaddal ezelőtt is „civitas fide- lissima“, igen hűséges város volt Sopron, aminek méltán nevezték el ma, a Trianont követő népszavazás után, mellyel kifejezte, hogy az ősi magyar hazához ragaszkodik. A Koronához, a magyar állameszméhez való törhetetlen hűség: Sopron lelkének ez egyik legjellemzőbb vonása. * Hunyady Mátyás király uralkodásának legfényesebb korszaka kezdődik; amelynek végén majd: „nyögi Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára“. „Egész Sopron“ künn tolong a város kapuja előtt a Bécsidombon. Az esztergomi prímást várja, aki hazatérőben van Mátyás bécsújhelyi táborából. Mi is ott vagyunk a tömegben, hogy üdvözöljük a tisztes aggastyánt és fogadjuk atyai áldását. De milyen csalódás! A hintóból egy 5—6 éves kis olasz fiú integet csókokat betanult mosolygással. És Estei Hippolit herceg, a Mikszáth Kálmán megörökítette „kis prímás“. Nagynénje, Beatrix királyné pártfogása segítette az ország első papjának trónjára. Hát ennyire sülyedt az Isten anyaszentegyháza ?! Főszámadóvá tették az Űr magyar nyája fölé azt, aki még bojtárgyereknek is éretlen volna! ? Boszuságunkban délután átmegyünk földműves-polgár, úgynevezett „poncichter“ szomszédunkhoz. Ő tűzte ki most a piros és fehér szalagos cégért a kapuja fölé, annak jeléül, hogy négy hétig ősi jog szerint kiméri a saját termésű vörös és fehér borát. Ott azután jó soproni bor mellett kipanaszkodjuk magunkat és meghallgatjuk, amit a soproni polgárok beszélnek az egyházi visszaélésekről. Van mit elbeszélniük. Hiszen Sopron valóságos „Kis Róma“ : tele van pappal, baráttal, apácával. Viselt dolgaik elbeszélését alig győzzük végighallgatni. Hej! De jól elő van készítve a talaj arra az időre, mikor majd kitavaszodik és el lehet vetni a jó magot. Mikor majd megszólal a „wittenbergsche Nachtigall“, a wittenbergai fülemile, Luther. A vallási téren igen erős ellenzéki „protestáns“ szellem, az is egyik jellemvonása a soproni léleknek. * 1557. egyik napján nagy ünnep van Sopronban: a soproni evangélikus gyülekezet születése napja. Eddig is volt itt evangélikus élet, de ez csak fokozatosan szorította ki a régi egyházi életet. A városi tanács például vasárnaponként először misére ment, azután a lutheri prédikáció meghallgatására. Ma végre megszűnik a felemás állapot. Határozottan színt vallanak Luther mellett. Gerengel Simon, a nagy pap tartja a prédikációt a Szent-Mihály- templomban. Hallgatja „egész Sopron“ nagy lelki gyönyörűséggel. És milyen jellemző dolog! Áz új evangélikus gyülekezet első gondja iskolájának szervezése. Eddig is volt itt felsőbb iskola. Nem egy tanítványa azután megjárta a krakkói, prágai, bécsi, wittenbergai egyetemet is. De most Gerengel a nagy iskola- szervező, a wittenbergai tanulmányi rendszer nyomán, mondhatjuk csonkaegyetem gyanánt szervezi a