Harangszó, 1926
1926-05-23 / 21. szám
1926. május 23. HARANOSZŐ. 173 Az egész világ ma neked Hálásan mond dicséretet“ stb. Gerhardt Pál lantja késztet bennünket dalra, ha bölcső mellett állunk, ha házassági szövetséget kötünk (467), s ha koporsó mellett állva fájó könnyeket hullatunk. Ha öröm, ha bánat ér, ha egészségesek vagyunk, ha betegek, ha szegények, Úgy érzem s ebben az érzésben a mai emlékünnep borongásából kiemelkedő nagypénteki fényesség még jobban megerősít, hogy szét- daraboltságában, csonkaságában rettenetes ziláltságunk között jelenleg csak láthatlan erők tarthatják meg a magyar nemzetet. E láthatlan erők között a börtönben, kínzó- pádon, gályarabságban a mindhalálig való hűségre acélozásnak nemtője jelenik meg ma szemeink előtt: a vértanuság. Ismeretes körünkben a már Trianon után született kis mese,*) amely szerint egy újabb ezer év után a történelem ítélőszékébe ismét beleült a népek bírója. A nemzetek géniuszai felvonultak s az ítélet mérlegére helyezték alkotásaikat, — megőrzött s újonnan *) L. az 1926. Luther Naptár 81. oldalán : Kutas Kálmán „A történelem ítélő mérlege" c. kis meséjét. osztott. És hálául keresztre hurcolták... De feltámadott... — Ismered? — Hogyne. Jézusról, a Messiásról beszélsz, mondod. — Igen, Jézusról, a Messziásról, akit — hiába állítod — egyáltalában nem ismersz. Nem ismered a szó igazi, alapos értelmében. Mert ha igazán ismernéd, akkor tudnád ki a Messiás, mit adott Néked, mit vár tőled, akkor Őrá néznél, Vele lennél, éreznéd, hogy Veled van, célt látnál. — Célod lenne, akár leány vagy, akár menyasszony!... Kedves Hugóm, ha eddig nem akartál hallgatni a hivó szóra, most amikor olyan keservesen csalódtál e fildi, e múlandó hamis cálban, most amikor a mindig a földre szegezett szemeid elől eltűnt a délibáb cél, legalább most ne légy nehéz hallású, ne légy homályos látású! Égy a cél, az egyetlen, az igaz, az üdvöt adó: a Krisztus! Egy a biztos, örök, rendíthetetlen életalap: a r Krisztus! Aki Őrá alapítja életét, aki öt tűzi ki élete céljául, azt nem ejtik kísértésbe bár mily nehéz csapások, nem renditik meg lelki egyensúlyát a legnagyobb csalódások sem. — Igen, egy a hivatása mindenkinek akár leány, asszony vagy férfi: a Krisztus követései Ezt a hivatást azután a földön mindenki a maga tehetsége, körülményei ha gazdagok Gerhardt Pál énekei mindenkor a Krisztus által felemelnek, megvigasztalnak bennünket. Áldozzunk mi is emlékének azáltal, hogy énekeit szorgalmasan énekeljük úgy a közös buzgóság színhelyén, a templomban, iskolában, mint a családi tűzhely melegénél. szerzett értékeiket. Itt egy százmilliós nép munkásélete, szívóssága; ott gazdag bölcseség, józan mértékletesség; amott szociális jólét, törvények igazsága kerültek a mérleg egyik serpenyőjébe. A súlyt mérő oldalra pedig a népek ítélő bírója rávetette a nemzetek bűneit és a mérlegek serpenyői jobbára az egyensúlyi állapot körül ingadoztak. Egy kisebb nemzet ítéletmérlegének súlyt mérő oldalát a pártosság levonta — egy régibb és egy újabb Mohács bűne. — „Nincs ami az egyensúlyt megadja itt?“ — kérdé az ítélet Ura. Egyik legparányibb nemzet géniusza lépett elő bizonyságul szolgáló magyar nevekkel és ezt a rövid, de súlyos igét helyezte el a mérlegnek ellentétesen még magasan álló serpenyőjébe: „Adtam a szabadságnak vértanukat.“ S a serpenyő mélyen aláhajlott. és lehetőségei szerint munkálja. Mindenkinek megvan a maga munkaköre, foglalkozása, helye — de a Cél egy. Ezért nem szabad kétségeskednie annak, akit az isteni gondviselés nem oda állít, ahová ő szeretne, amit — legtöbbször rövidlátván — legjobbnak tartana. Nem történt meg soha gyermekkorodban, hogy akartál valamit s a szüleid nem engedték azt s Te akkor igen boldogtalan voltál, később azonban ahogy tágult a látóköröd boldog voltál, hogy nem tehetted meg azt, amit azelőtt régen oly nagyon akartál ? 1 Igaz, hogy a nőnek általában a legtermészetesebb munkaköre, helye a családi tűzhely: anyaság, gyermeknevelés, házvezetés. De igenis nem ez egyedüli munkakör, hely! Annak a leánynak, akit a körülmények nem engednek e helyre, aki lelki vagy fizikai ok miatt nem akar férjhez menni, számtalan szebbnél-8zebb munkakör áll rendelkezésre, amelyekben sokszor még könnyebben haladhat ama cél felé, munkálhatja az örök nagy hivatást: a Krisztuskövetést. Ezekre a munkakörökre, ha majd Isten kegyelméből lehull a hályog szemedről, magad is rá fogsz jönni. Kedvesem, Néked most nagy a szomorúságod, kétségbeesésed. Én arra kérem Istent, hogy változtassa át a Te mostani szomorúságod, kétségbeesésed egy más szomorúságra, bánatra, arra a bánatra, mely Mártírjaink és hitvallóink közül azok jelennek meg ma előttünk, akik minden igaz szabadság forrásának és teljességének az ügyéért, a megváltó Jézus Krisztus evangéliumáért szenvedtek halált és kibeszélhetetlen kínokat olyan időben, amikor hűségük a halálig s hitvallásuk a test szaggatásának borzalmai között mint véreső a nemzet fájának gyökerére építőleg, izmosítólag hatott a kifosztás napjaiban és tartó erővé lett válságos időkre. Tudjuk, hogy a reformáció új teremtést jelent a világtörténelemben. Megteremtette a hit által a Jézus Krisztus útján az Isten leikébe bekapcsolódó egyéniséget, a keresztyén személyiséget, a lelki nagykorúságot az erkölcsi szabadságban. Ugyanezt művelte az emberi társas élet legkülönbözőbb köreiben s így a nemzeti, az állami életben is. Ä nemzeti szabadság ősi jogösztöne ekkor jut teljes öntudatra s ekkor nyer erkölcsi értéket; a nemzetek nagykorúságát a reformáció teremti meg. Új államalakulások kezdődnek a reformációval teljesen egybeforrva nemzeti alapon s a Moháccsal elbukott Magyarország újjáépítéséhez a lelket a reformáció újjáteremtő ereje adja meg. Az absolut világhatalomra törő zsarnoki önkény, mely nem a népek boldogításáért, hanem a saját üdvre vezet: a bünbánatra ... Kérem az Istent, nyissa meg e föld hályogával bevont szemed, hogy meglássad az élet igaz Célját s Te pironkodva, bánkódva gondolj arra, hogy volt idő, amikor egy gyarló, bűnös, hitetlen férfi volt a célod s boldogan adj hálát, hogy Isten egy látszólagos csapás által az üdv honába vezérelt. Hidd el, jutalom, áldás ez a Te eseted, nem pedig csapás 1 Kedves Hugóm, bizonyára sok helyen érthetetlen, különös, talán bántó most még Néked e levél. Da ha érthetetlenül állasz is soraim előtt, ne térj ezek fölött napirendre. Testvéri barátságunkra kérlek, cselekedj írásom szerinti Járj biblia-, evangélizáló órákra, menj el a gyermekek köze, mint hallgató a vasárnapi iskolába, olvasd a bibliát, járj istentiszteletre s olvass Krisztust hirdető írásokat. És légy kitartó! Ha eleinte .unalmas“, »naiv“, „érthetetlen“ is egy-egy bibliaóra Előtted, azért csak ne tágíts! Aki igaz, őszinte lélekkel, kitartóan »kér, mind kap, és aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik*. Vajha megadná a kegyelem Istene azt a boldogságot, hogy ha a nyáron meglátogatsz azzal a — most már igaz, örök boldogságot jelentő — ujjongással köszönts: „Istenem, beh boldog vagyok“. Szeretettel köszönt öreg Barátod. Mit üzennek nékünk a gályarabok? Irta s a soproni ev. líceumnak a gályarabjaink kiszabadításának emlékezetére tartott ünnepén ünnepi megnyitóként mondotta: Hetvényi Lajos.
