Harangszó, 1926
1926-05-09 / 19. szám
HARANÖSZO. 155 templomban Schöll Lajos főesperes tartott megható rövid gyermekistentiszteletet, mely után a gyermekek elszéledtek tantermeikbe, ahol csakhamar megjelent az egyetemes felügyelő és örömmel hallgatta végig a gyermekek értelmes és bátor feleleteit. Az iskolalátogatás befejezése után a politikai község, a levente egyesület és tűzoltóság, valamint az iparoskor együttes küldöttségét fogadta az egyetemes felügyelő. Schöll Lajos főesperes vendég- szerető házánál elköltött ebéd után a lakosság élénk szeretetnyilvání- tása közt utazott el báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, ki személyes megjelenésével és szavaival mély benyomást ébresztett Bonyhád és Hidas lakosságában és bizonyára erőteljesen közremunkált abban, hogy mindenki hűségesen teljesítse kötelességeit és híven szolgálja egyházát és hazáját. 1926. május 9. Harangszó az Alföldön. Irta s előadta a szarvasi lelkészkonferencián : SZLANCSIK PÁL pusztaföldvári ev. lelkész. Legendái mondok, bongót, csengőt... Zendiilnek benne égi csengők, Kondulnak benne földi bánatok, Talán visszhangra lelnek nálatok. Mert szomorú nekünk ma élnünk Ezen az áldott magyar földön is, Hol kalásztenger is úgy csillan néha, Miként ha volna millió tövis S emberlelkek is úgy villannak Imitt tűzzel, amott sötéten, Testvér, ha látsz, ne maradj tétlen, Ki vesztegel, jaj, jaj lesz annak... Legendát mondok. — Millió éve, Itt hol ma e templom vigyáz az-éj be Es bástyaként áll a torony, Hol áll családod csendes háza, Hol hant borul ősöd porára, S hol bölcsöd ringott egykoron, — És a mezőn is északnak, délnek, Hol a föld verítéked várja S hová porod pihenni tér meg, — S merre csak ér a róna teste, A Duna-Tiszatájon, szerte, A Föld könyvében írva találhatod: Tenger borított itt minden tájat. Egyszer a tenger épp pihent, Rászállott ringó, néma alkony S im megzendült fennen felelte Örök időknek üzenete Az örök Ige Istenajkon : „ Tenger a térés sik felett Holnapra tóhegyen neved. Tó másnapra változz folyóra, Föld legyen itt, szép áldott róna. Száz nép vonuljonyjajta át És egy találjon itt hazái Kit a föld magyarnak nevez S e nép a Krisztus népe lesz. Krisztus királlyal boldogul, Nélküle rája éj borul." Hangzik az örök rendelet, A tenger vize megremeg, Mintha csak zengne fenn az égen Sejtelmes, derengő éjfélen Első harangszó az Alföld felett. S megindult a tenger apálya, Miglen föld leit a tenger színe Es megindult a népek árja, Mig Árpádé lett Európa szive. S a népe szíve Krisztusé lett, Portyázva nem száguld már messze, Imával nyugszik, munkára ébred, Zászlója lesz az Úr keresztje. — E szent zászlóért ott ontja vérét, Hol Belgrád fokán áll a viadal S kinek nyugaton nyilait félék, Nyugat bástyája itt már a magyar. Es megzendül im az üzenet, Déli Harangszó az Alföld felett, Hunyadi győzött, vesztett a pogány, Krisztusé e föld a kereszt jogán. S e drága szent föld mára elveszett El a magyarnak és el az Úrnak. Testén, mi gonosznak prédára vetett Künn sebek égnek, benn lázak dúlnak. Jaj! éj borult már e földre régen, — S mint gyermeksírás, ha szülőt temet, Kietlen, hosszú, éber éjben Harangszó száll megint e föld felett Zeng, mintha bánat hangja volna, Zeng: boldogtalan a magyar nép itt, Keresztje alatt porba omolva Siratgatja szebb múlt emlékit. Testvértelen, anyátlan árva, Idegen lett ös otthonába, Kedvét vesztette, kardját elásta, Utolsó kincse vész: a reménye, Ma már ez is csak csonka bástya S mindegyre több az ellensége ... Harangszó száll megint e föld felett Sikolt, riaszt, mintha vészharang volna Zúg: a bűntenger itt mindent eltemet. Halált lehellő posvány lesz a róna. Krisztus keresztje elmerül, Ki sem vigyáz rá emberül. Tanyán a szentség: a föld s az Én Város: lelkivel a testnek él. Egész nemzedék apraja, nagyja Esztelen, bűnös divatok rabja. Családok vannak — nincsen gyermek, Hitves nem várhat hű szerelmet, Régi erény, hit, régi hűség Megvetett, kigúnyolt együgyüség. Az emberek szinte tébolyban élnek! Régi s új bűnnek, oktalannak, Hitványnak légiói vannak S a Krisztusé csak egy-egy lélek. És te sem vagy még az övé egészen Le kell ma vetned alorcádat Régi kovászból van a szivedben Nem az övé még a munkád, a házad Pedig erősen áll az ítélet E nép csak vele lehet boldog Lehet-e nyugodt a napod, éjed, Ha néped sorsát sziveden hordod. Zeng a harangszó: új hajnalt várunk, Uj embert a régi emberben, Kinek a szive nem magáért, De Krisztusért ver hevesebben. Kinek szivében nincsen béke S ízes falatot nem ízlel szája, Mig e nép nem a Krisztus népe S ez a föld nem az ő országa. Zeng a harangszó: e nagy munkára Téged is hívlak, téged is várlak Es addig feddek, addig könyörgök, Amíg hangomnak visszhangja támad, Amíg ércszavam szivekre talált, Míg kicsiny és nagy, gazdag és szegény is Boldogan zengi az uj élet dalát > A Krisztus var rám, ott leszek én is! Lelkészi konferencia Szarvason. Az ország különböző vidékéről 80 lelkész gyülekezett össze a Magyarhoni Evang. Lelkészegyesület elnökének, Paulik Jánosnak a hívó szavára a vendéglátó szarvasi gyülekezetbe. Ápr. 27-én, kedden reggel nyolc órakor impozáns menetben vonultak papi öltönyben a nagytemplomba, ahol dr. Raffay Sándor püspök által tartott bűnbánati beszéd után az úrvacsorához járultak. Az istentisztelet után a nőegylet reggelit adott, mely után megkezdődött a főgimnázium teljesen megtelt tornatermében a konferencia. Jól esett ott látnunk a szarvasi egyház felügyelőjének, a betegsége folytán elmaradásrakény- szerült Pesthy Pál igazságügyminiszternek a nejét, továbbá az egyházközség férfi és női vezéregyéniségeit. — Az Erős vár a mi Istenünk eléneklése után Paulik János tartotta meg tartalmas elnöki megnyitóját, melyben a vezér széles látókörével kiterjeszkedett egyházi életünk problémáira. Megemlékezett a dicső emlékű lelkészelődökről, a 250 évvel ezelőtt hitükért mártiromságot szenvedő gályarabokról, továbbá a legnagyobb magyar mártírnak, a 250 évvel ezelőtt született II. Rákóczi Ferencnek történelmi jelentőségéről. Üdvözlések. A gondolatokat ébresztő megnyitó után Raffay püspök a bányai egyházkerület, Geduly püspök az egyetemes egyház, Bartos Pál lelkész a vendéglátó egyház, Kovács Andor az egyházmegye nevében mondott szívélyes köszöntést. Kiemelkedő volt a Ref. Magyar Lelkészek Egyesületének küldöttségét vezető Csikesz Sándor titkár egyet, tanár üdvözlése, aki az őszinte testvérszeretet hangján emlékeztetett a nagy történelmi múltra, a két egyház sokszor megpecsételt vérszerződésére, amely a jelenbe és jövőbe is belevilágít és megértő
