Harangszó, 1926
1926-05-09 / 19. szám
154 HARANdSZO. 1926. május 9 Oh, más magyarral verte vissza Nagy Hunyadink Mahomed hatalmát!“ És halljátok-e a niklai sírból föltámadt költő lelkének szilaj riadóját, óh halljátok meg elfáradt, elfásult, az egész világgal és magatokkal meghasonlott magyarok: „Ébreszd föl alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély; Nem félek. A kürt harsogását, A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat!“ És halljátok-e a bölcs és igaz embernek, a kábulatba ejtett népét ébresztgető költőnek örök emberi tanításait is, halljátok-e mai magyarok, e sötét gyászos korszak gyönge nemzedéke: „Nézd az igaz Virtus föláldozza magát, nem kéri senkitől érdeme jutalmát, mert magában érzi!“ És hallgassátok csak tovább a hetyei bölcső isteni szikrától ihletett szülöttének, a sömjéni udvarház halk szavú gazdájának, a niklai sir csöndes lakójának a vallásos lélek mélységes hitét, az isteni gondviselésben való megnyugvását hirdető szavait: „Zordon, de óh nem, nem lehet az gonosz, mert a te munkád, ott is elszórt csontjaimat kezeid takarják.“ Halljátok-e hitetlenek, csufol- kodók és cynikusok, kétségbeesettek és sivár lelkű elbizakodottak, Báró Radvánszky Albert egyetemes egyházunk kiváló felügyelője április hó utolsó napjain látogatást tett a bonyhádi reálgimnáziumban. Az egyetemes felügyelőt, aki Kapi Béla püspök, dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő és Kuthy Dezső főtitkár kíséretében érkezett Bonyhádra, a tolna—baranya— somogyi egyházmegye részéről Schöll Lajos főesperes, Mechwárt Ernő kormányfőtanácsos és Hagy- másy Zoltán főszolgabíró üdvözölték. Az egyetemes felügyelő üdvözlésére megjelent a pályaudvaron a reálgimnázium egész tanári kara, a bonyhádi gyülekezet elnöksége. Festői látványt nyújtott a feszes állásba sorakozott cserkészcsapat és az egyforma tornaruhába öltözött reálgimnáziumi ifjúság hatalmas serege. Hagymásy Zoltán főszolgabíró és Schöll Lajos főesperes üdvözlő beszéde után az egyetemes felkevélyek és alázatosak, halljátok-e Berzsenyi Dánielt? És a jó és igaz ember, a vér integer scalerisque purus alázatos és mégis önérzetes öntudatával elmondhatjátok-e magatokról, a mit a Mélységek írója, a nemzet nagy énekese, a hazafiság fönséges szavú költője elmondhatott magáról a pálya végén: „Úgy éltem, hogy életemet Újra élni nem bánnám, Úgy éltem, hogy életemet Elmúlni ne fájlalnám, Ha mégegyszer elkezdhetném, Ismét a múltat követném !“ Óh jelenj meg közöttünk meg- dicsőült szellem, gyújts világosságot e mi sötét éjszakánkban, taníts, dorgálj, emelj föl bennünket a porból, korbácsold végig lángszavad ostorával vonagló szíveinket, ébreszd öntudatra, szörnyűséges sorsa megismerésének, rettentő mulasztásainak, felelősségének és kötelességeinek tudatára a pusztulás ösvényébe sodortatott népedet; dörögd a füleinkbe, ird belé a lelkűnkbe a hazaszeretet örök evangéliumát, — hogy fölébredjünk, egymásra találjunk, egyet érezzünk, akarjunk és cselekedjünk : visszaszerezni elrabolt és elprédált ősi örökségünket s megváltani a hazát a halálból az örökéletnek. Ámen. ügyelő megtekintette a cserkész- csapatot és a tanulóifjúság nagy csapatát. Este Hagymásy Zoltán főszolgabíró adott vacsorát az egyetemes felügyelő tiszteletére. Másnap istentisztelettel vette kezdetét a napi munka, melyen a bonyhádi gyülekezet tagjain kívül részt vett az egész tanári kar és tanulóifjúság. Az istentiszteleten Tomka Gusztáv, a reálgimnázium vallástanára tartott egyházi beszédet. Az istentisztelet végeztével megkezdődött az iskolalátogatás. Az egyetemes felügyelő minden osztályban és minden tanár előadásán tett látogatást és élénk figyelemmel kísérte a tanárok magyarázatait és a tanulók feleleteit. Az iskolalátogatáson résztvetl Má- gócsi-Dietz Sándor egyet, tanár, az egyetemes tanügyi bizottság elnöke is, ki állami kiküldetésben már pár nappal azelőtt Bonyhádra érkezett. Délben népes társasebéd volt az egyetemes felügyelő tiszteletére, melyen az egyetemes felügyelőn kívül Kapi püspök, Schöll főesperes, Hagymásy főszolgabíró és Fáik Henrik igazgató mondottak beszédeket. Délután a bonyhádi népiskola összes tantermeiben tett látogatást báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő. Mindenütt ünneplőbe öltözött, virágos gyermekek fogadták, s szeretettel tárultak fel előtte a gyermekszívek. A délután későbbi óráit a reálgimnáziumi ifjúság tornagyakorlatainak megszemlélése töltötte be. Gyönyörű látvány volt az egyforma tornaruhába öltözött, jól fegyelmezett ifjúság, mely először szabadgyakorlataival, majd szergyakorlataival nyújtott felejthetetlen gyönyörűséget. Az esti órákban a tornacsarnokban gyűlt össze az ifjúság és az érdeklődő közönség, ahol is az ifjúság énekszámainak és szavalatainak keretében Fáik Henrik igazgató üdvözölte báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt és az intézet többi vendégeit. Lendületes szavakban tett hitvallást az intézet hivatásáról, arról a szeretetről, melyet az intézet volt tanítványa, Petőfi Sándor képvisel és arról a mély vallásosságról és jellemtisztaságról, melyet Arany János költészetéből, annak legkiválóbb magyarázója, Lehr Antal emelt ki, aki szintén ebből az intézetből lépett a magyar kultúra templomába. Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő szólott azután a tanári karhoz és ifjúsághoz. Örömmel emlékezett meg az intézetben nyert kedvező benyomásról és a haza és egyház öntudatos, építő szolgálására buzdította hallgatóit. Este az egyetemes felügyelő megtekintette az intézet közélelmezését, majd a tanári karral konferenciát tartott, melyen legnagyobb elismerésének adott kifejezést. Este Fáik Henrik igazgató adott az egyetemes felügyelő tiszteletére vacsorát. Másnap reggel Hidasra ment báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő. A diadalkapuval ellátott és szépen díszített templom előtt az ünneplőbe öltözött lakosság százainak élén Fischer főszolgabíró üdvözölte az egyetemes felügyelőt és az érkezőket a járás nevében, majd a templom küszöbén Schöll Lajos főesperes mondott üdvözlő beszédet. A zsúfolásig megtöltött Báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő Bonyhádon.