Harangszó, 1925

1925-08-23 / 34. szám

1925 augusztus 23

HAKANQSZO.

275

mégsem érne be elsőnek.

Nagyot kacsintanak egymásra, amint ez már a szellemesktdő emberek szokása, mikor megvannak győződve arról, hogy most egy igazán Ötletes igazságot mondanak. Azonban becsületükre legyen mondva, még egy sem akadt, aki ne sompolygott volna megszégyenülten odébb, mert én mindig az evangélium igazságát szegezem ellenük.

— Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet I Istenkisértés leane az, ha ilyen lóra ülnék, amit se nem neveltem, se nem etettem, se nem ápoltam, sern verejtékes munkával be nem lovagoltam. És nem imádság lenne az, hanem Isten nevének hiába vétele, ha még csak kérni is merném, hogy ilyen lovon segítsen meg. Lehet, hogy van ember, aki e»t is meg merné tenni. De amilyen az ember, olyan az imádsága és amilyen az imágsága, olyan meghallgatásra is talál.

Szántás nélkül, vetés né kül a legszebb imádság sem hoz aratást a mezőre. Ha ugyan imádságnak lehet mondani az ilyen Uram Uram I-ozást.

Beszélt aztán még a vasárnap megszenteléséről is. Azt is a maga életéből vett példázattal és akik hallgatták, megértették és mivelhogy megértették, gyönyörködtek is az ő bölcsességében

— Vasárnap pihenek Pihennek az embereim. Pihennek a lovaim. E'eget dolgozhatunk mindannyian hétköznap. Hozzá is szoktunk már a

Figyelj tehát, édis lelkem és képzelj magad ele ott, fényes Budapest magas palotái között, egy szépségesen zöld mezbe öltözött, inkább tágas völgyet, amelynek ölén az ezerszirü szőnyeghez hasonló virágos rét, csevegő patak, egyik oldalon a falu s annak fehérhomlokú házikői felett, mintegy őrködni látszik — a középrész magaslatán átló, ősrégi szép templomunk. Az egészet p-dig — védöleléssel fonja körül egyik oldalon a változatos alakzatban igen érdekes, madárdalos erdővel ékesített hegykos. orú — a másikon — halaim s folyóük : a méltósággal hömpölygő — Duna.

Hidd el, egy cseppet sem irigylem az én világom mellett ott a tiédnek sok fényét, csillogását, mely gyakran hamis ékkövek ragyogásával káp áztatja szemeidet. Jer, jöjj el egyszer ide, az én k s falumba s fúródj meg az itteni p ratlanul aranyló napsugárban ezüs öv holdfényben. Gyönyörködj a pacsirtaszóban es itasu'j meg a fenséges látvány.ól, mikor a kora reggel vert-fényben jároa a mezőt s előtted minden tü zá on, virágkelyhen és faiombon a harmaicsepp megannyi gyémántként csillog.

Végül, hiligasd ezek mellett a mi kis harangunk sze idencsengő, megnyugtató szavát, ekkor tudom, hogy a felmagaszto- su!t érzelmek hatása alatt a te modern, kevéssé hívő kebled is megtalálja: Istenét!

Kérded, — hogy falun mivel lehet

Isten szeme.

Eaci szél: Kincs itthen anya, Egyhamar nem is jő haza,

Keressünk mii kíoán szemünk,

Kirí húgom, gyere együnk!

— íjé! kész nagyok Deled menni,

1,7a lelkink nem lálja senki. —

$enki hál! jöjj a konyhában Édes méz nan a zsajlárban.

— De oil lúl a szomszéd bácsi bal jjasogal, meg fog lálni. — dejj £ál a kamrába celem,

Ke félj csacska, fogd meg kezem!

OH áll fenn a lejes fazék,

Erről elérjük, ill egy szék;

Piri ... le . . . nem oágysz a jóra?: Eeesszük a tejfelt róla.

— Igen, de a szomszéd néni,

Ablakon ál lalál nézni! — üőjj §ál, almái fogunk enni,

Pincében csak nem Iái senki!

Oyersan jár a Piri esze:

— Mindenül! Iái Isién szeme! — Verni kezd mos! Eaci színe fülében cseng egy Szentige:

Mindjárt tudhattunk nén’ ennyit,

Akkor ne együnk hál semmit! —

Földvári Béla.

vasárnapi pihenőhöz. Én nem mondom, hogy ki ne segíteném vasárnapi napon a gödörből a szomszédom

„agyonütni“ az időt ? TI városiak persze másnak elképzelni sem tudjátok a falusi életet, mint unalmasnak. Ez, Édesem, határozottan téves felfogás és ne sajnálj engem, mert szerintem nincsen a földnek olyan elhagyatott árva fészke, ahol megne találná mi' denki munkakörét s mellette, ha a körülményekhez és az emberekhez való alkalmazkodás csepp művészetével bír, lelkében pedig sok a megértő szeretet, akkor soha sehol nincs az unalomra ideje. Szánandónak tartom az olyan embert, ki annyira üres bensöleg, hogy e foglalni magát nem tudja.

De menjünk tovább. Néked, mint mondottad, elviselhetetlennek tűnik fel az az eshetőség, ha nagy társaságodat nélkülöznöd kellene. Nekem viszont értékesebb az én ki; ded körömben feltalált kevés baráti kebel, mert ha kevesebben vagyunk, a szeretet közöttünk annál melegebb, sokkal közvetlenebb, kevésbé osztatlanul tartalmasabb s így nagyságánál fogva: becsesebb, külön és együttvéve.

Nemde csodálkozó), hogy falusi magányom általad képzelt borúja helyett — levelemből a megelégedettség — sz.elid boldogságának derűje mosolyog feléd. Ám tudom, kellemes csalódást okoztam néked, akit a Szentlélekkel való, közelebbi megismertetés céljából, a szép nyári időszakban bizton ide várva, meleg szeretettel csókollak.

szamarát, ha beleesik és hogy tüzet ne oltanék, ha kigyullad a ház, vasárnap is. De olyan nagy díj nincs, amiért én vasárnap lóra ülnék. Magam is mérges lennék, ht* megzavarnák az ünnepi pihenőmet. Megérteném, ha az embereim is valami kárt tennének emiatt magukban. Pedig azoknak van eszük. Megértem és biztosra veszem, hogy a lovam, amelyiknek nincs esze, — az meg éppenséggel annyira dühbe vadulna a vasárnapi megszokott csöndes jártatás helyetti vad meghajszoláson, hogy nekivinne az első falnak. És még valami I A vasárnapi, tehát a kispénzű közönség a* én lovaglásomon nem fogja elveszíteni a családja szájától elvont pénzét. Száz okom van és lenne a közönségnek is, hogy a vasárnapi napot megszentelje. Ámen.-------------------------------------------------------*

A dunáninneni egyház- kerület közgyűlése.

A dunáninneni egyházkerület évi rendes közgyűlését Kis* István püsS

ök és Lándori Kéler Zoltán dr. egy- Kzkerületi felügyelő elnöklete alatt jűlius 12 én Budapesten tartotta. A nagyszámban egybegyűlt kerületi kiküldöttek között megjelent báró Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelő, Vecsey Ede ny. altábornagy, Sztra- nyovszky Sándor dr. nógrádmegyei főispán, Krayzell Miklós táblai tanácselnök, Okolicsányi Gyula, dr. Händel Béla, Meskó Karoly nemzetgyűlési képviselő, Zelenka Frigyes dr., Rá- kóczy István stb.

Lándori Kéler Zoltán dr. egyházkerületi felügyelő nyitotta meg a közgyűlést és üdvözölte a megjelenteket. Megemlékezvén az evangélikusokra váró nehéz feladatokról s rámutatott a magyar átok szülte visszavonásokra, amelyek hazánk és az egyház feltámasztásának munkáját nehezítik, de amelyek mind megszüntethetők az egészséges, józan és törhetetlen akaraterő áltál

Utána Kiss litván püspök terjesztette elő évi jelentését. Beszámolt az egyházkerület, az egyházmegyék, a missziók és a püspöki hivatal munkájáról. A püspöki jelentés után az egyházkerületi választások megejtése következett. Ezután a folyó Ügyek tárgyalására tért át a közgyűlés, a- melynek során kiemelkedőbb pontok voltak az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása, a nyugdíjintézet, a pénzügyi bizottság számadásai, amelynek so-