Harangszó, 1925

1925-03-22 / 12. szám

92

HARANOSZÓ

1925. március 22

dományát, de biz az nem egészen simán ment. Erre mondd el Győry Loránd a kővetkező kedves esetet: Atyja házánál szintén a legkisebb gyermek imádkozott minden ebéd előtt s ebéd után. Sarolta húga azonban egyszer ezen kötelessége teljesítése előtt e szókkal fordult édes atyjához:

Papám, ahelyett hogy mindig azt imádkozzuk az ebéd végeztével:

Aki ételt, italt adott,

Annak neve legyen áldott. Amen!

én holnaptól kezdve inkább ez fogom mondani:

„Pitty-palatty én ffirj vagyok,

A vetések közt lakok.

A vetések közt jól élek,

De a vídásztól fétek. Amen!“

Az amerikai öreg magyar szive.

Horváth Lajos adománya Bakony- szentlászlónak.

Horváth Lajos lovászpatonai ev. testvérünk évekkel ezelőtt kezébe vette a vándorbotot. Elment szerencsét próbálni mesz- sze Amerikába. Nem tudom könnyes volt-e a szeme, vagy könnyű volt-e a szíve, mikor átlépte pz édes haza határát, de azt tudom, hogy ott messze idegenben akkor is, mikor nehéz, robotos munkában nyögte a napok terhét, akkor is, mikor Isten segítségével, két keze erejével jobb sorsot teremtett magának, sokszor eszébe jutott a magyar főid képe, sokszor fülébe csendült kis faluja harangjának szava. Tudom, hogy a lelke sokszor idehaza járt, tudom, hogy csak a teste szakadt el tőlünk, de a lelke ezer szállal van most is idekötve. Tudom arról az úi harangról, melynek 1925 február 22-én ünnepélyesen megcsendülő hangja, üzenetet hozott tőle a bakonynemes lelked, jó szíved családi életünkben boldogított. A hit enyhítse fájdalmadat. Gyermekeinket csókolom, a rokonokat üdvözlöm. Isten veled 1 Viszontlátásra ott fenn 1“ A leveleket megírván mellette álló hívéhez fordul:

— Károly, ezt a levelet személyesen add át a tengernagynak s élő szóvai is tégy jelentést hajónk sorsáról. Ezt pedig Edith- nek nyújt-d át, tartalmára őt előbb kímélettel előkészítve. Merj, foglalj helyet mint kormánvos a nagyobbik csónakon.

A hű bajtárs némán, kérőleg tekint reá s ö elérti:

— Nem lehet, Károly. Nekem tengerészeim élén a helyem, neked menned keli a hivatalos jelentéstételre és családom vigasztalására. Mari ne hagyja e! szegény feleségemet, óvja meg a kétségbeeséstől. Gyermekeimet te és Alfréd kísérjétek fejlődésükben jóakaró gondoskodással. Legyetek bo.dogok!

Károly fájdalomtól elcsukló hangon búcsúzva ment a csónakra. Kardos kapitány pedig nyugodtan, bátorságot sugárzó tekintettel így szói a fedélzeten sorban álló tengerészekhez:

— Fiaim, végóránk ütött. Út a meneszentlászlói evangélikus egyháznak és a magyar szülőföldnek. Olt kint az idegenben sokat látott, sokat tapasztalt, sokat küzdött, szenvedett is, temetett is; valósággal végigjárta az élet iskoláját, de bár a karja acéllá edződött: a szíve mégis puha maradt. Tele volt szeretettel az elhagyott szülőföld iránt, csak épen nem volt alkalma kifejezésre juttatni Nemrégen aztán vendége érkezett, még pedig az unokahuga, Fodor Eszter Bakonyszeiitlászlóról. Az bizonyára sokat beszélt neki az óhaza szomorú sorsáról, magyarok szenvedéséről, sok ezer bajáról, meg arról is, hogy mire vágynak a bakony- szentlászlói evangélikusok : egy új harangot szeretnének azok h%!yébe, melyeket a nagy háború idején odaadtak a haza szent ügyét szolgálni; de nincs hozzá tehetségük, szegények. Kinyíllott ekkor Horváth Lajos öreg magyar szíve: kiá>adt belőle a visszafojtott szeretet, meg a sok édes- bús óhazai emlék és mire átszá lott végtelen óce nők zúgó habjai fölött, egy szépen szóló, meleg csengésű harang lett belő'e, amit a bakony- szentlászlóiak Horváth Lajos 300 dollárján öntettek.

így történt, hogy február 22 én, Ötvened vasárnapon örömünnepre, új harang- avatá- ra hívta a régi harang a bakonyszen:- lászlói evangélikusokat s barátaikat. Takács Elek e-peres avatta fel szárnyaló beszéddel s áldással az új harangot, Hering János veszprémi és Mogyoró3sy Gyű a helyi !e'- kész segédletével, megemlékezvén a nemes- szívü adakozóról, kire Istennek gazdag áldását kérte és Bakonyszentlász ó hősi halottá iról, kiknek emlékére 3 percig szólt az új és a régi harang. Az alkalmi szószéki beszédet Pócza Ferenc sikátori lelkész mondotta. A szépen feldíszített templom zsúfolt padsoraiban ott láttuk Lendvai József helyi ka:h. esperes plébánost és Gu- bicza Ferenc zirci kerü eti nemzetgyűlési képviselőt, azután Nagy Károly zirci kereskedőt, az ottani fiókegyház képviseletében (aki olyan sikeres propagandát fejtett ki a „Luther Naptár“ terjesztése körül, hogy üzletéből egy névtelenül maradni akaró naptárkedvelő legutóbb ellopott egy példány?). Az avatási ünnep után az evang. Nő-egylet látta vendégül dúsan terített asztalnál a szereplőket s az egyházközség

külésre nincs, hajónk néhány perc múlva hullámsírba merül. De a halál angyala ne találjon nálunk kétségbeesést, hanem égre emelő hitet, halljon ajkunkról Istent dicsőítő zsolozsmát. Kezdjétek el a szent dalt: „Jézus én bizodalmám“, amelyet jobb időkben is áhítattal zengtünk.

Feizendült az ének, messzeható, érces, tiszta hangon. A csónakok annyira távozva a hajótól, hogy annak elsülyedésével keletkező örvény gyűrűjén kívül essenek: megállották. A menekülők szivszorongva figyelték, nem akad e el a hajó tovább sülye- dése ? Nem tünik-e fel egy erre jövő hajó, mely segélyt nyújthatna a halál küszöbén álló tengerészeknek? A hajóról hangzó éneket hallva Monk Károly a csónak kor- mányrudja mellett felkiált:

— Nem, én nem maradhatok itt. Vissza kell mennem, a kapitány úrral akarok meghalni.

— - Nők, férfiak megragadják a tengerbe ugrani készülőt.

— Hova menne ? Hogyan hagyhatna itt bennünket a hullámokon?

Egy nyugalmazott, öreg tengerésztiszt lép hozzá s kezét vállára teszi:

— Barátom ön maradni fog. Jól játtam,

vendégeit. Este 6 órakor vallásos est volt a templomban, hol Pócza Ferenc oltári imája után több ügyes helybeli szavalat és énekkar keretében Hering János egyhm. belmissziói e. elnök tartott szabad előadást, Hering Jánosné saját orgonakisérete mellett művészi egyházi dalt énekelt, melynek sikerével nagyban hozzájárul! az áhitat emeléséhez, Tatay Etty pedig nagy hatással adta elő Csajbók Lidikének, ez alkalomra írt „Harangavatás“ című szép költeményét. Végül Szabó Gyula presbiter köszönte meg szivbőljövő szavakkal az esperes és a többi szereplő fáradozását. Legutoljára jegyezzük föl, hogv a harangavaíási ünneppel kapcsolatban Takács esperes hivatalos egyház- látogatási közgyűlést is tartott; a harangbeszerzés történetét itt adta elő Mogyoróssy lelkész költői lendületű szavakban Az esperes mindent a legnagyobb rendben talált s úgy a gyülekezet buzgóságát, mint a lelkész odaadó, lelkes munkálkodását külön is kiemelte különösen jóleső érzéssel látták és hallották a jelenlévők azt a szeretetteljes őszintén jó viszonyt, melyben a katb. és ev. egyház, valamint a kath. és ev. lelkész érnek. Ős tettel, élettel is megvalósítják a legnagyobb keresztyén erényt, á szerzetet. Jellemző erre nézve a következő: Történetesen a harangavatás napjának délutánján volt a jó öreg katholivus kántortanító temetése. Megszólítja az esperes-plébános ebéd után Mogyoróssy lelkészt: „Kedves Gyula, huzasd meg te is szegény halottunk fölött az új harangot!“ „Etkéstél kedves bátyám — volt a felelet — mert már szól is!“ Bár sok ilyen kedves dolgot jegyezhetnénk föl szerte e szomorú hazában 1 Szép ünnepet szereztél nekünk, Horváth Lajos, kedves testvérünk, távol Amerikából. Mikor meghúztuk a te harangodat, tenéked is üzentünk: a harang szárnyaló szavában köszöneiünket és szeretetünket küldtük neked. Mikor halottainknak szól ez a harang, érezd, hogy a te hatottad fölött is o‘t rezeg síró hangja! Mikor imára szólít bennünket, teéreited is imádkozunk: „A mi Istenünk áldjon meg!“ Hering János.

őyüjtsuíik előfizetőket és adakozzunk a ..Haranaszó“ feníartásara.

hogy a kapitány önnek két levelet adott át. Az egyik bizonnyal jelentés a kormányhoz, a má-ik búcsuzás családjától. A kapitány ez utolsó megbízásának teljesítése szent kötelesség.

Karoly visszaroskadt helyére s hangosan zokogott, mint egy kesergő gyermek. A szánt ének még teljes erővel zengett. A hajó egyre sü’yed, egy bullám már átcsapott a fedélzeten Még mindig hangzik a dal. Egy másik hab vállon felül ér, ekkor ritkulnak a hangok. Végül csak egy ajak zeng, a parancsnoki emelvényen álló kapitányé. A következő pillanatban az is elnémul. A hajó s a rajta éneklő hű tengerészek és vezérük felelt összecsaptak a hu'lámok.

A két csónakon levő utasok, ifjak öregek megindítván sírtak. Az öreg tengerésztiszt, míg arcán könnyek gördülnek le, e szavakkal emlékenk Kardos Vdinos kapitányról a menekülők előtt:

— Szép, dicső halállal halt meg a maga helyén a kapitány. Egy igazi hős. Hosszabb idő óta ismertem, mindig úgy, mint az istenfélelem és emberszeretet apostolát. Az igazsághoz)- a kötelességhez hű maradt haláláig. É.eíe áldás volt az életre. Áldott legyen emlékezete.