Harangszó, 1925
1925-03-22 / 12. szám
XVI. évfolyam. 1925 mareius 22. 12. szám. Alapított« KAPI BÉLA 1010-ben. t.aptulajdono»: a Oanant&H Luiber-Sióvetsec. tj UrntfliíOs I,athor-SzSTet- «ó« hintáié* lapja. Késlraiok. elófizotésl dijak óa reklamkoldk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának Sseatgctihárdra (Vaavm.} küldendők. Klőftzetést elfogad ‘’linden evang. lelkén is tanító. MmJelealt mlodea vasárnap 9 Ha türünk, Vél• együtt fogunk uralkodni. Snrkasatd-kiadóki ratal: szemtgotthard. V* «vármegye. A „HiRAVMNZfl“ •lófizetési ára : ez els* negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 16.000 K. ’.«tker-üsövetégt tagoknak 10»/o-os kedveatnény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba az I. négyedre 20.000 K. A .Harangiad* terjoaaté lére befolyt adományokból •zárványban lakó híveink, nek ingyenpéldányokat küldünk Türelem, vagy gerinctelenség. Mostanában sokat beszélünk és írunk arról, hogy egyházunk hanyatlik számban, lélekben. Sokan ősi erényünket, a türelmet hozzák fel okul, mely, szerintük, gyengeséggé sőt gerinctelenséggé fajult. Azt mondják, hogy türelmességünk kárunkra van; hogy a világ hálátlanul visszaél a szelíd türelemmel. Vegyes házasságoknál hány testvért veszítünk el gyengeségünk miatt. Vannak papjaink, akik az irgalmas sanMritánus példáján felbuzdulva, cselekedetükkel csak gyengeségüket, gerinctelenségíiket mutatták ki. Nem, nem gyengeség, sem gerinctelenség, hanem türelem, — krisztusi türelem! Hogy a világ hálátlan? hiszen nem is azért vagyunk mi türelmesek, hogy a világ hálával fizessen, hanem egyedül azért, mert Krisztus így tanított és példájával erre buzdított minket. Az lenne a legnagyobb gerinctelenség, ha letérnénk az evangéliomi türelmesség eddig járt útjáról, ha lelkűnkben, Krisztus megelégedésének felemelő érzetét, felcserélnénk a világ hálájával, mely igen kétes értékű lehet. A krisztusi hit alapja a szeretet, ez pedig kizár minden türelmetlenséget, erőszakot. A mai romlott világban ugyan azt hangoztatják, hogy győzni csak erőszakkal lehet. Pedig nem, mert ez változó, múló dolog; csak egy örök van e világon és ez a szeretet, — szelíd krisztusi türelem. Ésszel, fizikai erővel sokat el lehet érni, de szeretettel mindent! Aki szeretettel van felfegyverkezve, csak az győz, mert csak az érzi maga mellett a szelíd, türelmes Krisztust, akinek a segítsége nélkül minden törekvés, minden küzdelem hiábavaló. Igen, legyünk gerincesek, de ne elvek, ne szavak, hanem a lelkiismeret szerint. Nagy Lutherunk is gerinces, sziklajellemű volt, de nem elvből, hanem mint mondta: „a lelkiismeret ellen cselekedni nem tanácsos és nem becsületes.“ Petrovics Soma csongrádi főesperes Isten nevében megkeresztelt kat- holikus gyermekeket. Az örök Isten végtelen irgalmával vígasztalt haldokló görögkeletieket. Zsidókat kisért ki utolsó utjokra, mert Istenben mindnyájan testvérek vagyunk. Sokan ezt gyengeségnek minősítik, pedig éppen erő, evangéliomi erő nyilatkozik e tettekben. Ő Krisztus valóban hű tanítványa, aki a lelkiismeret szavára hallgatott, abban pedig az Úr szól hozzánk! Ami a vegyes házasságok statisztikáját illeti, bizony elszomorító tények, de itt sem a türelem a hiba. A hiba az, hogy — tisztelet a kivételnek — többnyire csak szavakkal igyekszünk megtartani, vagy megnyerni egyházunk híveit. A szavak, ha még oly szépek is, csak szavak. Egyetlen cselekedet, egyetlen példa többet használ soksok szónál. Ha a vőlegény, vagy menyasszony lelkének, jellemének példájával igazolja hitünk igazságait, krisztusi voltát, hiszem, bogy nem lesz hatalom, mely meg tudná gátolni a más vallásu testvért, hogy hozzánk jöjjön. Sokak által gyengeségnek mondott türelmünk nem válik mindig kárunkra, azt az én esetem is igazolja. Tizenhárom évvel ezelőtt történt, hogy felmentem a budai Várba, az én anyátlan kis öcsém után érdeklődni, aki akkor az evangélikus elemi iskola 3-ik osztályába járt. Az ajtó előtt várakozva, kemény, szigorú, mégis oly jóságos hangokat hallottam. Az előzmény az lehetett, hogy a fiuk egy kis zsidó társukat kicsúfolták. És a tanár úr annyi jóakarattal, igazi krisztusi szeretettel vette védelmébe a kis fiút és oktatta erre a tanítványokat is, hogy én, aki még akkor katholikus voltam, azt gondoltam, mily magasztos, szép vallás lehet az evangélikus hit, melynek papja ilyen eszméket hirdet és követ ! Azóta én már evangélikus lettem, évek múlva csak, de tudom, hogy lelkembe akkor hullott az evangéliom magja, mikor a türelmesség krisztusi szavait hallottam. Budapest. Guóth Emilné. A kereszt. A Magyar Tudományos Akadémia múlt évi má|us 11 én tartott ünnepélyes közgyűlésén dr József főherceg, tábornagy igazgatósagi és levelező tag „Véres Kárpáti Virágok“ címmel felolvasta háborús nap ojanak egy töredékét.*) Ebből vesszüit az alábbi kis szemelvényt, amely mintha ujjmutatás lenne a magyarság mai nehéz megpróbáltatásában is: az Isten nem engedi, hogy elvesszüak, ha az ö szent jelvényének védelme alatt dolgozunk De aztán ne csak a jelvényünk, hanem a cselekedetünk is legyen keresztyén. * Sztropkd, 1915. I. 26. Egy huszár járőr az állások előtt kelepcébe került. Mind a három lovast lelőtték lovaikról. Kettó holtan terült el és egy a fején súlyosan megsebesülve maradt ott. Sregéuy: térdein és kezein állva kínlódik, míg *) Megjelent az „Akadémia Értesítő* XXXV. köt. 36—53 lapjain. Legtöbb gondunk a Harangszó fenntartása legyen!
