Harangszó, 1925

1925-03-22 / 12. szám

90

HARANOSZÓ

1925. március 22

arcáról csak ügy patakzik a vér. Alig hogy az egészségügyi járőr kimászik az állásból, azonnal gyilkos tüzet kezdenek a muszkák és tóbb egészségügyi katona elesik. Hiába minden próba, a szegénynek ott kell pusztulnia.

Ekkor két huszár jelentkezik, hogy ők behozzák a sebesültet, csak két szál deszkát kérnek. A parancsnok lebeszéli őket, hiszen rájuk is csak hiábavaló halál vár ott. De a két vitéz csak erősködik, hogy ha a kért két szál deszkát megkapják, akkor nem lesz semmi bajuk és a sebesültet is behozzák, mert az Isten nem fogja megengedni, hogy bajuk legyen. Végre, midőn a két szál deszkát megkapták, belőlük egy nagy, messze látható keresztet csináltak, magasra emelték azt, fölegyenesedre, fedetlen fővel, fegyver nélkül haladnak az orosz állas felé, melynek közelében fekszik a két halott és kezeire támaszkodva térdel a súlyosan sebesült huszár.

Halálos csend! nem lő rájuk senki! Ellenkezőleg, az oroszok főlállanak állásukban és sapkájukat leveszik. A két hős fölemeli a sebesültet s a keresztet magasra tartva, vissszajön- jön. Az Isten valóban nem engedte meg, hogy bajuk legyen.

Árva urlleány, er. lelkésznek az unokája, állást keres mint házikisasszony olyan úri családhoz, ahol őt szeretettel és türelemmel a háztartás vezetésére oktatnák. Elmenne német nevelönőnek is. — Cím a kiadóban.

Hű mindhalálig.

Irta: Gyurátz Ferenc. (26)

Kardos kapitány miután látogatás-társalgás útján a kellő tájékozást megszerezte, a nagy birtok s gyártulajdonosokat gyűlésre hívta össze. Itt megbízó levelének felolvas- tatása után így szólt:

— Urak, az államnak joga és hatalma van arra, hogy határai között mindenkit a törvény előtt engedelmességre kötelezzen s az ellenszegüiőket megbüntesse. Azonban úgy az államra, mint a társadalomra nézve nagyon fontos, hogy a törvénynek ne pusztán a büntetéstől való félelem, hanem az igazság s emberszeretet legyen támasza, a polgárjogoknak kölcsönös tisztelete védelmezze annak tekintélyét. Ekkor nyugszik biztos alapon a társadalmi rend. A törvény megadta a szerecseneknek is a polgárjogot, így mindenkinek kötelessége őket nem rabszolgáknak, hanem polgártársaknak tekinteni.

— De a törvényhozók, — szólal fel egy gyáros — nem adták meg a szerecseneknek a műveltségre képességet oly mértékben, mint azt a fehérek bírják. Ez akadályozza az egyenlőségnek a gyakorlati életben elismerését.

Harangszó.

Ajánlva báró Radvánszky Albert tv. egyet, egyházi és iskolai Felügyelő Ur Oméltisi- gának.

A „Harangszó“ meg-megszólal Minden vasárnap:

Téged, kis Lap, édes lázban Sok-sok ezren sok sok házban Örömmel várnak.

Várlak cn is, te vagy egyik Prédikátorom;

Szószékeken sokszor álltam,

Őt, a Krisztust prédikáltam,

Szívből egykoron.

Bár imám és énekem zeng Ezrek ajakán:

Szivem mégis fájva dobban:

Nem lehetek templomodban Néped közi, Atyám!

Vagyok most az Idő fáján Leveleden dg.

Mily végtelen boldog voltam,

Óh, mert „Hittem, azért szóltam“ Annyi éven át:

Évek múltak, de szívemben Zeng a szent Ige,

Buzgó ima halkan hallszik,

Az „Erős vár“ zúg, viharzik S száll hozzám, ide.

Fáj, hogy az Úr seregében Ajkam elnémult.. .

Ide, ide Bibliámat S a hü népet! Öl a bánat Érted drága multi

Fölséges volt az én múltam,

Oh emlékezem.

Majd tüzláng, majd színméz voltam, Feddőztem és gyógyítottam —

S könnybe fűlt a szem.

Ha hevertek száraz csontok Egyház mezején:

— Erre csak azt válaszolhatom, hogy a történet tanúsága szerint a mívelíség nincs kizárólag egy színhez, egy fajhoz kötve. Bár az ókorban nagy míveítségre emelkedett az egiptomi nép, régi műveltséggel dicsekedhetik a khinai nép. A középkorban az arab nép oly buzgalommal járt a mívelődés útján, hogy a pyrcniei félszigeten alkotott hazájának virágzó iskoláiba siettek Európa keresztyén államaiból á tudomány szomjas ifjak. Pedig e népek közül egyik sem tartozik a fehér fajhoz. Nincs kizárva, hogy a szerecsen is, miután rabszolgasága megszűnt, a tanulásra az út előtte is nyitva áll, a mívelődés terén egykor még számottevő szerepet nyer,

— Ha azonban — aggódik a műit idők egy másik nagy barátja — a szerecsenek polgárjogukra hivatkozással felhagynak a munkával: ebből nagy kár háramlik nemcsak az egyesekre, de a társadalomra is. Meggyöngül a termelés és beáll az ínség.

— Ettől ne féljen senki. A teremtő e rendelete, „Arcod verejtékével egyed kenyeredet* szin, fajkülönbség nélkül minden embernek szól. A munka a megélhetés legelső feltétele. Hajlama, tehetsége szerint vagy fejével, vagy kezével munkára van hivatva mindenki. Tudja ezt a Szerencsen is, azért mint honpolgár is, hogy családját

Szólt hatalma az Igének S ment beléjük élé lélek —

Mint örültem én!

Visszaragyog rám ez a múlt,

Itt van, itt velem.

Itt a szép múlt szép emléke S pályám dija: lelki béke S égi kegyelem.

Szolgálatom nem szakad meg Odafenn többé;

Téged: „Élet, Ut, Igazság“

Téged: „Mélység és Magasság“

Áldlak örökké!

1925 SÁNTHA KÁROLY.

Hova meneküljünk?

Zsidókhoz irt 1. 4 . it. „Járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez .

Bírói székkel vagyunk körülvéve ! Bennünk a lelkiismeret, mely annyiszor vádol; körülöttünk a világ, me;y annyiszor kárhoztat; előttünk pedig az ítélő isten ! Hova meneküljünk ? Hol állhatunk meg?... Meneküljünk a Golgothárti, a kegyelem királyi székéhez, az Orcák keresztjéhez. Egyedül hozád Jézusom! Hiszen Krisztus érettünk szenvedte el az ítéletet, érettünk adta magát halálra s így lett az ó keresztje a kegyelem királyi székévé, ahol az ő szent vérének minden cs.:ppje ezt kiáltja 1 Kegyelmet, kegyelmet & bűnösöknek ! Ezért kell megcselekednünk azt, amire ez a szent böjti időszak ösztönöz bennünket: örömmel oda lépni a kegyelem királyi székéhez I Igen, azzal

fentarthassa, nem kerülni, hanem keresni fogja a munkát. Az is régi tapasztalat, hogy a lenézett, elsanyart, elkeseredett embernek — szerecsennek, vagy fehérnek —• do’gánál mindig sokkal többet ér a méltányos díjért önként vállalkozó, jókedvvel dolgozó egyévinek munkája. Végül azokat, akik a felebaráti szeretet törvényének mindenekre kiterjesztésétől most is idegenkednek, még arra emlékeztetem, hogy a túlfeszített húr a lelki életben is elszakad. Mint a történet is több példával tanusitja, a megvetett, rabiga alatt görnyedő nép végre kétségbeesve fellázad s akkor szenvedélye, mint a láncairól elszabadult fenevad rombol, boszut szomjazva gázol vér- patakban. Ha a fajgyűlölet itt is ennyire vinné a dolgot: higyjék el az urak, hogy akkor, ha az állam összes hadseregét ide küldené ia: az sem lenne képes a halomra gyilkolt családokat új életre kelteni.

Ez a nyilatkozat jól talált, elnémított minden ellenmondást. A csendet egy dohánytermelő nagybirtokos szakítja meg:

— Engemet a kormánybiztos úr szavai meggyőztek. Én is a békés egyetértést 6- hajtom a szerecsen munkásokkal. Nem akarom a fajgyűlöletből támadható lázadás veszedelmének áldozatul vetni családomat.

Kitűnt, hogy ezt senkisem akarta. A