Harangszó, 1925
1925-02-22 / 8. szám
1925. február 22 HARANGSZÓ 59 Feláll és szól im’ egy Öreg, ász had-fia: „Hívtál, légy hát papunk itt fent s majd ottan lent!“ És mind az egész nép Rázugja az ament. S némán áll a szentély, Nem szólnak már imák, Csendes, sötét az éj. Templom, sírbolt, világ. Tűnik, múlik az éj És jö a virradat. Keresve keresik, Nincsen sehol a pap. Az oltárnál lelik, Áll mozdulatlanul, Öleli az írást S buzgón reá borul. S nem is ö már. tlmenl, Hol zúgnak áriák, S az Ur nevétöl zeng Égbolt, szellem, vdág! HÚSZ ÁGH GYULA. Apróságok. Hogy az Országos Luther Szövetség központi vezetői Szegedet meglátogatták, a tiszteletükre rendezett vacsorán kedves apróságokat emlegettünk, jellemző kicsi dolgokat elevenítettünk fel az elmúlt idők áldott- emlékü nagyjairól. Kis rucák a reverenda körül. Qyőry Lóránd ny. földmUelésügyi miniszter beszélte el, hogy mikor boldogult édesatyja : Qyőry Vilmos Orosházán, ahol évekig lelkészkedett, egy temetésen mondja a halotti beszédet, egyszer csak azt veszi észre, hogy valaki ráncigálja a reverendája alját. inig szabadságtipró zsarnoksága alatt az elámított nép kiábrándul és uralmát mint egy kínos igát széttöri. Míg az emberekben különbözők lesznek a tehetségek, jellemek, vágyak, addig a tökéletes egyen'ő- ség eszméje megvalósíthatlan marad. Azonban a vagyonososztálynak is hivatása a felebaráti szeretet törvényét szem előtt tartva arra törekedni, hogy a tőke a becsületes szegény munkással is éreztesse jóltevé erejét. Ily eljárással lefegyverzi az izgató- kat. A megelégedetteknél nem talál visz- hangra a felforgatók lázító szava. — És mi volna a védekezés módja — kérdi ismét Walther — a tulajdonjogot, a társadalmi rend alapját fenyegető támadók ellen ? — Készséggel közlöm nézetemet e kérdésben is. A munkások nálatok tisztességes hetibért kapnak. Ebből családjukkal szépen megélhetnek. Ha azonban elöregesz- nek, munkaképtelenekké válnak: a család jövedelme megszűnik, az ajtót a gond, az ínség zörgeti. Igen méltányos, hasznos volna a gyáraknál egy inunkásnyugdíjinté- zet létesítése. Éhez az alapot maga a gyár- tulajdonos tenné le a viszonyoknak megfelelő összeggel. Bizonyos, hogy a munkások is örömmel ajánlanák fel hozzájárulásukat munkabérükből. A nyugdíj reájuk Lenéz, hát egy kis sárgapihés ru- cácska vadászgat a legyekre. Erre ő nyugodtan beszél tovább, azonban a falánk állatkák oly kitűnő vadászterületnek találták a reverendát, hogy mire a halotti beszédet elvégezte, ott tipegett, sápogott s cibálta a reverendát az egész 15—20 főnyi kis falka. Kappant ne vegyetek, csak kakast. Ez egy sürgöny tartalma, melyhez dr. Benkő István, áll. főgimn. tanár, az Evang. Luther-Szövetség szegedi fiókjának ügyvezető igazgatója fűzte a következő történetet: Valamikor még 1870 körül egy zivataros, esős éjszakán az orosházi sürgönyhivatalhoz egy sürgősen kézbesítendő (ma azt mondanák: >dringend<) sürgöny érkezett: Qyőri — Orosháza, címre. Qyőry Vilmos nagytiszteletü urat rajongva szerették, hiszen még ma is áldva emlegeti emlékét mindenki; tehát természetes, hogy a hivatalnok azonnal küldte a kiho.dóí a különben nem is messze levő papiakhoz. Bár már éjfél után volt, a tudós lelkész dolgozószobája ablakából még kiszűrődött a lámpafény a zimankós éjszakába (talán épen a spanyol Cid románcokat sorakoztatta a híres műfordító csengő magyar rímekbe) A sürgönykihordó tehát bezörgetett. Az ablak kinyílt, a kihordó benyujtá a sürgönyt, bizonyára megkapta az ilyenkor kijáró pohár »papramorgót« s mint ki dolgát jól végezte, haza ballagott. Tessék azonban a nagytiszteletü ur álmélkodását elképzelni. nézve jövőjük biztosítását jelentené. Ezenkívül a gyárak tiszta nyereségében részeltetni kellene a munkásokat is, mert a tőkén kívül az ő erejüknek is köszönhető a nyereség. Éhez még csak egy szerény indítványt csatolok. Gyáraitoknál még nagy, szabad terület áll rendelkezésiekre. Nagy jót tennétek a munkásokkal, ha azon területen egyenlőre 40—50 lakást építenétek mindenikhez legalább 200 négyszögöl kertet jelölve ki. E lakásokat a már legtöbb időt szolgált, illetőleg nyugdíjas munkások nyernék el. Mily öröm volna ezeknek egy ily menedék, amelyet maguk gondoznának! Az ily helyeken aztán hasztalan kopogtatna •> Marx összes kommunista ajánlataival. Walther a figyelemmel hallgatott előadásra e nyilatkozattal válaszolt: — Vilmos, indítványod mélyreható. Ezt s támogató érveidet megcáfolni nem lehet. Kimondom, hogy e fontos kérdést erőnk számbavevésével fogom tárgyalni. Javaslatodat elfogadom s amennyiben a viszonyok engedik, megvalósulását célul tűzöm ki. Most csak arra kérlek, sziveskedjél a munkás olvasóterem és könyvtár felállításához a részletes tervet elkészíteni. Ez aránylag nem fog sokba kerülni, létre hozhatjuk még ez év folyamán. (Folyt, köv.) mikor a sürgönyt felbontván, ezt olvassa ki belőle: »Kappant ne vegyetek, csak kakast. Jani.« — Hogy a továbbiakat megérthessük, tudnunk kell először azt, hogy ez egy szerdáról csütörtökre forduló éjszakán történt, másodszor azt, hogy Orosházán emberemlékezet óta csütörtökön van a hetipiac, mégpedig akkora, hogy vásárnak is beillenék, harmadszor azt, hogy Qyőry Vilmos, az igazi >lelkipásztor<-oknak ez az örök mintaképe, ismerte az »ország legnagyobb falujának« akkor is már körülbelül huszezernyi lakosát egyenkint és ösz- szesen; így tehát végül nekünk is tudnunk kell azt, amit ő is tudott, hogy van egy Qyőri János nevű csirkekofa (ma már: baromfikereskedő), aki ugyan róm kath. vallásu, de ott lakik a falefSPÜfiín, a Szarvasi utca legvégén Nyilvánvaló, hogy a sürgönyt ez küldi a feleségének s hogy ezt a sürgönyt kézhez kell az asszonynak kapnia még a hajnalban kezdődő hetipiac előtt. Ez életbevágó üzleti érdek. A derék lelkész nem habozott. Nyakába keríté köpenyegét, kezébe vette a pásztorbotot, nemkülönben hóna alá csapta, vagy mindjárt feícsatolta az Orosházán akkor még nélkülözhetetlen közlekedési eszközt : a falábakat (akkor még a mai »betonjárda« ismeretlen fogalom lóvén, csak deszkapalló volt néhol, feneketlen sár azonban már akkor is volt mindenhol) s nekivágott esőnek, sárnak s »kikézbesítette« a sürgönyt, annak tartalmát a zörgetésre felriadt asszonynak el is magyarázta. Hálálkodott is azután Qyőriné asszonyom, mert hát »éppen ügy maradtunk ap- jukommal, hogy holnap már csak kappant szedünk, hiszen őszbe fordult már az idő, de hát űgylátszik, hogy odafönt (t. i. Pesten) még csak a kakast tudta eladni«. Harmadnap azután Qyőri uram is beállított a papiakra élete párjával s illő tisztességgel megköszönvén az irántuk való jóságát a tiszteletes urnák, bejelentette áttérési szándékát Utódai ma is élnek, derék földmívesek. A rendjel. Az Országos Luther-Szöve/sógnek épületes szegedi ünnepélye február 2 án volt, tehát épen a nagy szuperintendens: Székács József születésének évfordulóján. Székács József dr., Qyőry Lóránd ny. miniszternek a nagyatyja, ugyanis 1809. február 2-án született Orosházán. Meghalt Budapesten 1876. július 29-én.
