Harangszó, 1925
1925-02-22 / 8. szám
60 HARANQSZÓ. 1925. február 22 Mikor 1867-ben ó Felsége Arany Jánost, Székács Józsefet, Szilasy Györgyöt, a r. k. hittudományi irót a Lipőt rendjellel kitüntette, az ellenzéki lapokban bizony a kicsinyes irigykedés is megszólalt, bántó célzással az akkor divatos elvfeladás, sót — Uram bocsá’ — hazaárulással hozván kapcsolatba a kitüntetettek tiszta, nagy nevét A gálád, alan- tos piszkálódásra természetesen nem felelt egyikük sem, de Arany János hátrahagyott verseiben 7 kis, két — négy soros költeményben megörökítette e gáncsolódások visszhangját. Ezek közül a VI számú [Arany J. összes Munkái 1900. IX. kötet 417. lap] így hangzik : Régi dal, uj szöveg. Székács, Arany, Szilasy S hazánk több ily pimaszi Keresztekért akarnak Sírt ásni a magyarnak. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Nagy részvéttel temették el a közelmúltban báró Ullmann Adolfot, a „Hitel-Bank“ alelnökit Budapesten. A temetésen ott volt József Ferenc főherceg maga is. Egyházi beszédet a halott felett Fischer főrabbi tartott. „Amilyen hűséges, törhetetlen magyar volt — mondotta többek között a főrabbi — olyan hű és törhetetlen volt, mint zsidó, mint egyházának fia, aki büszkeséggel óvta meg az ő személyében azokat a hagyományokat, amelyek reászállott.k abból a patrícius házból, amelyből származott. — A főrabbi beszéde után Cziráky Antal gr., a „Hitel-Bank“ elnöke búcsúzott el Ullmann Adolftól. Azután még több beszéd következett, végül Torna István, Ullmann báró birtokának, Béla községnek plébánosa búcsúzott el, Béla község elhunyt kegy urától „A mi utunkat — mondotta a plébános, az óriási gyászoló közönséget megindító beszédében — harangzúgás jelezte... Ullmann az anyaföldet, tulajdon nagy koporsólát, amely öt most elrejti, tette jótékonyságának forrásává, hogy kenyér, megsegítő, magyar boldogító áldott kenyér legyen belőle mindazoknak, akiknek az élete megtagadta volna az ő jó szive nélkül a kenyér adását. “ Syüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására. OLVASSUK A BIBLIÁT! Hol a boldogság mostanában ? Febr. 23. Élvezetben ? I. Mózes 3 . e—». Örök tapasztalata a mámorok keresőinek, hogy a mámor olyan, mint a nyári éjszaka gyertyafénye, mely magához csalogatja az éjszaka pilléit, de megperzseli szárnyukat. Az élvezet csak a mámor pillanatában boldogság, s utána azonnal érzi az ember a szégyen mardosását, a keserű utóízt, az átlátszó, nyiltszemü tiszta élet elvesztését 8 a bujkálni kényszerült élet szomorúságát. Febr. 24. Gazdagságban ? 1. Timótheus 6.6—xo. De sok szegény ember gondol irigykedve a jólétben úszókra s hiszi azt, hogy helyükben megtalálná a boldogságot! Pedig a gazdagság nem boldogság, mert jobban no az ember étvágya a vagyonra, mint a vagyon. Az igényeknek gyorsabb a szárnyuk, mint a kielégülés lehetőségének. Ezenfelül a gazdagság bizonytalan, Máról holnapra koldus lehet az ember. Nyugtalanná teszi tehát az embert. Febr. 25 Hatalomban ? II. Sámuel 15. 1—12. Sok ember keresi a boldogságot az uralkodásban. Ebben sem lehet megtalálni épen úgy és épen azért, mint a gazdagságban. Aki belekóstolt a hatalomba, mindig magasabbra akar jutni, s mindig kicsinynek érzi szerepkörét. Azonfelül ez is bizonytalan. A hatalmonlevők állandóan kénytelenek érezni, hogy a törekvő Absolonok hogyan fűrészelik alattuk a fát. Nem a szolgálat méltósága, hanem a szolgálat hűsége teszi az embert. Febr. 25. A boldogság lelki állapot. Lukács 17. só-sí. A tanítványok a boldogságot keresik Isten országában s jézus rámutat a boldogság után futkosó emberek legnagyobb tévedésére, arra, hogy a boldogságot önmagukon kívül s nem önmagukban keresik. A boldogság lelki állapot, mely független a külső körülményektől. Ha nem igy volna, akkor Jézus, Pál s a vértanuk a világ legboldogtaianabb emberei lennének, pedig a legboldogabbak voltak. A boldogságot csak az találja meg, aki magával viszi a lelkében. Febr. 27. A boldogság személyes viszony. Énekek éneke 1. í—3 Milyen boldog e versek Írója! Az teszi boldoggá, hogy talált valakit, akit szeret s aki szereti őt. Gondolj vissza életed legboldogabbnak tartott napjaira s figyeld meg, hogy boldogságod mindig a személyes szeretet forrásából fakadt. Becsüld meg a hozzád közeledő érzéseket. Febr. 28. Krisztus megtalálása a boldogság. Máté 16.13—17. Az emberi szeretet változó, mint a jó idő. Az általa adott boldogság sem lehet állandó. Pétert akkor mondja az Úr boldognak, mikor megismerte benne Istennek egyszülött fiát, ki bűneink eltörlésére vállalkozott, amikor tehat fölragyogott előtte ez a bizonyosság: Isten úgy szeret engem, hogy Fiát adá értem! Ez a tudat s ez az eivehetetlen érzés a boldogság: az Isten országa. Márc. 1. A boldogság nem tehermentesség. Máté 11.28 —30. Krisztu s nem veszi le mindég a terhet vállainkról, hanem erőssé tesz minket a teher hordozására. Könnyűvé teszi a nehéz keresztet is. Annak, aki szeret, azért, akit szeret, minden könnyű 1 Hadi árva, vagy teljesen árva leány kerestetik egy evang. családhoz, kit családtagnak is tekimetenek s jövőjéről is gondoskodnának. Cím a kiadóban. 3—3 MesterMzy Ernő egyházkerületi felügyelő gyásza. Karácsony óta tartó betegség után február hó 13-án utolsót lobbant egy nemes nói lélek élet-mécse i lelkét visszaadta Teremtójének özv. Mester- házy Ödönné szül. Toperczer Karola. Dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő édesanyját gyászolja az elköltözött nemeslelkü uriasszonyban, ki Isten kegyelméből 78 évet élt. Temetése február hő 15-én volt Mesterházán. A gyászszertartást Kapi Béla püspök végezte, ki II. Kor. 5:1—2. és 9 —10. versei alapján tartott gyászbesiédet. A temetőben Balogh Ernő nagygeresdi lelkész imádkozott. Az összegyülekezett nagy sokaság is jelezte a nemeslelkü matróna iránt érzett nagy tiszteletet, de egyszersmind azt a meleg részvétet is, mely a gyászbaborult család, különösen pedig Mestsrházy Ernő egyházkerület! felügyelő iránt megnyilatkozott. A dunántúli egyházkerület népes küldöttsége élén Kapi püspök fejezte ki az egyházkerületi felügyelőnek az egész egyházkerület részvétét. Úgy érezzük, — mondotta a püspök, — hogy a nehéz csapás alkalmával szerető szívünknek ott van helye az egyházkerületi felügyelő mellett. Elhoztuk tehát részvétünket s letesszük a koporsóra kegyeletünk virágait. Elmondjuk azt a néhány szót, melyet koszorúnk szalagjaira rediriunk: a jó édesanyát még haló porában is áldja a dunántúli evangélikus egyházkerület. Búcsúzva tőle egy csendes áldással megköszönjük neki, hogy egyházkerületünknek- egyházát szerető és buzgó világi vezért nevelt. Temetés napjának délelőttjén a nagygeresdi gyülekezet és nöegylet népes küldöttsége jelent meg az egyházkerületi felügyelő előtt és Balogh Ernő lelkész tolmácsolta a gyászoló család előtt a gyülekezet és nőegylet meleg részvétét. A temetésen a közel és távol vidék részt vett. A megjelentek közt láttuk: Oüffy Lajos nyug. főispánt, dr. Ösíör József nemzetgyűlési képviselőt, Rupp- recht Olivér, Losonczy Elemér stb. földbirtokosokat. Az egyházkerület küldöttségében: dr. Ajkay Béla egyházkerületi főjegyzőt, Ziermann Lajos egyetemes gyárnintézsti elnököt, Hérints Lajos ós Zongor Béla espereseket, Farkas Elemér és Balogh Ernő lelkészeket, Ajkay Elemér egyházmegyei gyámintézeti elnököt. A theolo- giai fakultás részéről dr. Pröhle Károly prodékánt. Az egyházkerületi taninté
