Harangszó, 1925

1925-02-22 / 8. szám

60 HARANQSZÓ. 1925. február 22 Mikor 1867-ben ó Felsége Arany Jánost, Székács Józsefet, Szilasy Györgyöt, a r. k. hittudományi irót a Lipőt rendjellel kitüntette, az ellen­zéki lapokban bizony a kicsinyes irigykedés is megszólalt, bántó cél­zással az akkor divatos elvfeladás, sót — Uram bocsá’ — hazaárulás­sal hozván kapcsolatba a kitüntetet­tek tiszta, nagy nevét A gálád, alan- tos piszkálódásra természetesen nem felelt egyikük sem, de Arany János hátrahagyott verseiben 7 kis, két — négy soros költeményben megörökí­tette e gáncsolódások visszhangját. Ezek közül a VI számú [Arany J. összes Munkái 1900. IX. kötet 417. lap] így hangzik : Régi dal, uj szöveg. Székács, Arany, Szilasy S hazánk több ily pimaszi Keresztekért akarnak Sírt ásni a magyarnak. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Nagy részvéttel temették el a közel­múltban báró Ullmann Adolfot, a „Hitel-Bank“ alelnökit Budapesten. A temetésen ott volt József Ferenc főherceg maga is. Egyházi beszédet a halott felett Fischer főrabbi tartott. „Amilyen hűséges, törhetetlen magyar volt — mondotta többek között a fő­rabbi — olyan hű és törhetetlen volt, mint zsidó, mint egyházának fia, aki büszkeséggel óvta meg az ő sze­mélyében azokat a hagyományokat, amelyek reászállott.k abból a patrí­cius házból, amelyből származott. — A főrabbi beszéde után Cziráky Antal gr., a „Hitel-Bank“ elnöke búcsúzott el Ullmann Adolftól. Azután még több beszéd következett, végül Torna István, Ullmann báró birto­kának, Béla községnek plébáno­sa búcsúzott el, Béla község elhunyt kegy urától „A mi utunkat — mon­dotta a plébános, az óriási gyászoló közönséget megindító beszédében — harangzúgás jelezte... Ullmann az anyaföldet, tulajdon nagy koporsólát, amely öt most elrejti, tette jóté­konyságának forrásává, hogy kenyér, megsegítő, magyar boldogító áldott kenyér legyen belőle mindazok­nak, akiknek az élete megtagadta volna az ő jó szive nélkül a kenyér adását. “ Syüjtsünk előfizetőket és adakoz­zunk a „Harangszó“ fentartására. OLVASSUK A BIBLIÁT! Hol a boldogság mostanában ? Febr. 23. Élvezetben ? I. Mózes 3 . e—». Örök tapasztalata a mámorok keresőinek, hogy a mámor olyan, mint a nyári éjszaka gyertyafénye, mely magához csalogatja az éjszaka pilléit, de megperzseli szárnyukat. Az élvezet csak a mámor pillanatában bol­dogság, s utána azonnal érzi az ember a szégyen mardosását, a keserű utóízt, az átlátszó, nyiltszemü tiszta élet elvesztését 8 a bujkálni kényszerült élet szomorúságát. Febr. 24. Gazdagságban ? 1. Timótheus 6.6—xo. De sok szegény ember gondol irigykedve a jólétben úszókra s hiszi azt, hogy helyükben megtalálná a boldogságot! Pedig a gazdagság nem boldogság, mert jobban no az ember étvágya a vagyonra, mint a vagyon. Az igényeknek gyorsabb a szárnyuk, mint a kielégülés lehetőségének. Ezenfelül a gazdagság bizonytalan, Máról holnapra koldus lehet az ember. Nyugta­lanná teszi tehát az embert. Febr. 25 Hatalomban ? II. Sámuel 15. 1—12. Sok ember keresi a boldogságot az uralkodásban. Ebben sem lehet megtalálni épen úgy és épen azért, mint a gazdagság­ban. Aki belekóstolt a hatalomba, mindig magasabbra akar jutni, s mindig kicsinynek érzi szerepkörét. Azonfelül ez is bizonytalan. A hatalmonlevők állandóan kénytelenek érezni, hogy a törekvő Absolonok hogyan fűrészelik alattuk a fát. Nem a szolgálat méltósága, hanem a szolgálat hűsége teszi az embert. Febr. 25. A boldogság lelki állapot. Lukács 17. só-sí. A tanítványok a boldog­ságot keresik Isten országában s jézus rámutat a boldogság után futkosó emberek legnagyobb tévedésére, arra, hogy a boldog­ságot önmagukon kívül s nem önmagukban keresik. A boldogság lelki állapot, mely független a külső körülményektől. Ha nem igy volna, akkor Jézus, Pál s a vértanuk a világ legboldogtaianabb emberei lennének, pedig a legboldogabbak voltak. A boldog­ságot csak az találja meg, aki magával viszi a lelkében. Febr. 27. A boldogság személyes viszony. Énekek éneke 1. í—3 Milyen boldog e versek Írója! Az teszi boldoggá, hogy talált valakit, akit szeret s aki szereti őt. Gondolj vissza életed legboldogabbnak tartott nap­jaira s figyeld meg, hogy boldogságod mindig a személyes szeretet forrásából fakadt. Becsüld meg a hozzád közeledő érzéseket. Febr. 28. Krisztus megtalálása a boldog­ság. Máté 16.13—17. Az emberi szeretet változó, mint a jó idő. Az általa adott bol­dogság sem lehet állandó. Pétert akkor mondja az Úr boldognak, mikor megismerte benne Istennek egyszülött fiát, ki bűneink eltörlésére vállalkozott, amikor tehat föl­ragyogott előtte ez a bizonyosság: Isten úgy szeret engem, hogy Fiát adá értem! Ez a tudat s ez az eivehetetlen érzés a boldogság: az Isten országa. Márc. 1. A boldogság nem tehermentes­ség. Máté 11.28 —30. Krisztu s nem veszi le mindég a terhet vállainkról, hanem erőssé tesz minket a teher hordozására. Könnyűvé teszi a nehéz keresztet is. Annak, aki sze­ret, azért, akit szeret, minden könnyű 1 Hadi árva, vagy teljesen árva leány kerestetik egy evang. családhoz, kit család­tagnak is tekimetenek s jövőjéről is gon­doskodnának. Cím a kiadóban. 3—3 MesterMzy Ernő egyházkerületi felügyelő gyásza. Karácsony óta tartó betegség után február hó 13-án utolsót lobbant egy nemes nói lélek élet-mécse i lelkét visszaadta Teremtójének özv. Mester- házy Ödönné szül. Toperczer Karola. Dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő édesanyját gyászolja az el­költözött nemeslelkü uriasszonyban, ki Isten kegyelméből 78 évet élt. Temetése február hő 15-én volt Mes­terházán. A gyászszertartást Kapi Béla püspök végezte, ki II. Kor. 5:1—2. és 9 —10. versei alapján tartott gyászbesiédet. A temetőben Balogh Ernő nagygeresdi lelkész imádkozott. Az összegyülekezett nagy sokaság is jelezte a nemeslelkü mat­róna iránt érzett nagy tiszteletet, de egyszersmind azt a meleg részvétet is, mely a gyászbaborult család, kü­lönösen pedig Mestsrházy Ernő egy­házkerület! felügyelő iránt megnyilat­kozott. A dunántúli egyházkerület népes küldöttsége élén Kapi püspök fejezte ki az egyházkerületi felügyelő­nek az egész egyházkerület részvétét. Úgy érezzük, — mondotta a püspök, — hogy a nehéz csapás alkalmával szerető szívünknek ott van helye az egyházkerületi felügyelő mellett. El­hoztuk tehát részvétünket s letesszük a koporsóra kegyeletünk virágait. Elmondjuk azt a néhány szót, melyet koszorúnk szalagjaira rediriunk: a jó édesanyát még haló porában is áldja a dunántúli evangélikus egyházkerület. Búcsúzva tőle egy csendes áldással megköszönjük neki, hogy egyházkerü­letünknek- egyházát szerető és buzgó világi vezért nevelt. Temetés napjá­nak délelőttjén a nagygeresdi gyüle­kezet és nöegylet népes küldöttsége jelent meg az egyházkerületi felügyelő előtt és Balogh Ernő lelkész tolmá­csolta a gyászoló család előtt a gyü­lekezet és nőegylet meleg részvétét. A temetésen a közel és távol vidék részt vett. A megjelentek közt láttuk: Oüffy Lajos nyug. főispánt, dr. Ösíör József nemzetgyűlési képviselőt, Rupp- recht Olivér, Losonczy Elemér stb. földbirtokosokat. Az egyházkerület küldöttségében: dr. Ajkay Béla egy­házkerületi főjegyzőt, Ziermann Lajos egyetemes gyárnintézsti elnököt, Hé­rints Lajos ós Zongor Béla espere­seket, Farkas Elemér és Balogh Ernő lelkészeket, Ajkay Elemér egyházme­gyei gyámintézeti elnököt. A theolo- giai fakultás részéről dr. Pröhle Károly prodékánt. Az egyházkerületi taninté­

Next

/
Thumbnails
Contents