Harangszó, 1925
1925-12-27 / 52. szám
1925. december 25. HARANQSZO. 411 törtetett személlyel énekeltette, a többiek, k&lönöseo gyermekei azután a nyolcadik verssel köszöntötték az angyalt. Karácsonyi ima. Betlehemi jászol-bölcső melleit Imára kulcsolom össze kezemet, Hallgasd meg imám, Égi jó Atyám: , Uram, ma minden csúf körülöttem! Uram, ma minden zúg körülöttem l Vásári szenny, vásári zaj az élet. Uram, én úgy félek, — félek, Hogy itt eltéved minden lélek. Uram t segíts rajtunk l Nézd I itt hitet vesznek és hitet adnak, Árú a szépség és eladó a jóság, Szegény a szegény és szegény a gazdag, A lélek kincsét mind elásták. Gőg és butaság trónt emelt magának, Világodban a bűn ül orgiát. Ember tapsol az ember gyalázatának, Egymást gyalázva, gyalázza magát. Feledve itt Betlehem, Golgotha, Feledve itt az örök élet, Uram, én úgy félek, — félek, Hogy meghal az emberi lélek. Uram! segíts rajtunk! Ne hagyj elesnünk, ne hagyj elvesznünk, Gyúljon ki ma a csillag felettünk, Ébresszen vágyat, élesszen hitet! Megváltónk elé vezessen minket, Hol angyali kar zengi: Béke! béke! Dicsőség Istennek a magas égbe! Éljen a földön áldott szeretet, Legyen az Ég úr a föld felett! Te szent Fiad, ki ma született, Tartson felettünk nagy ítéletet. Jöjjön korbáccsal a kezében Kiűzni a kufárokat; És tanítani szép hegyi beszédben Mi az, mi boldogságot ad. Tanítson, mint kell minden szenvedésen át Keresnünk csak az őrök hazát, Világrajötte az életébe került az édesanyjának 8 az apja ezt sohase tudta neki megbocsátani, mégkevésbbé pedig azt, hogy nem fiúnak született akinek révén tovább plántálódhatott volna — amire oly igen büszke volt — a híres ősi-név. Radnóthy Balázs a legjobb mesterekkel neveltette fogékonyeszű gyermekét, de jó szót nem igen sokat pazarólt reá. 0 maga meghasonlott lélekkel komor kedvteléseinek élt, melyek között a vadászat és a kártya játszott vezérszerepet, és alig vette észre, hogy mellette hajadonná serdült árva leánykája. Máriának mindene megvolt, drága ékszerei, hátaslova és saját fogata, csak épen a korát megillető örömökből nem jutott neki semmi rész, nem volt egy barátnője akivel kézenfogva járhatott volna a pompás kertben örülve a tavasz ébredésének. Pedig sorsa hovatovább még nehezebbre vált. Radnóthyt javakorában súlyos kór lepte meg, s tette élő-halottá közel egy évtizedig. A szabad-gondolkodás, melynek hívéül vallotta magát, nem pótolta a vallás vigasztalását, hogy nemes megadással viselhesse sorsát, inkább dacos haragot váltott ki a parancsoláshoz szokott nagy úr lelkében, amiért tűrnie kellett a gyógyithatlan betegség jármát Embert szeretve Istent áldani, A keresztről is megbocsátani.“ Betlehem IJászol- bölcső mellett, Imára kulcsolom össze kezemet, Felküldtem Hozzád buzgó imám, Hallgasd tneg, égi jó Atyám! SZABÓ GÁBOR. Szeretet országa. Irta : Jánossy Qábor árvaszéki elnök. Milliók ajkán zendül meg ma az ének: „Dicsőség legyen a menny Istenének, jó akarat az emberek szívébe’ s a földön béke. Kondulj harangszó, hívogass imára: ma született a szeretet, a szeretet királya! Térd meghajoljon, szív hálát dobogjon, Neki hódoljon 1“ Zengnek-bongnak a karácsonyi harangok, békesség száll e napon, Krisztus eljövetelének, születésének emlékünnepén a szívekbe, talán a jóakarat is helyet talál és beférkőzik e napon az emberek leikébe, imádságra hajolnak meg a térdek, a Megváltó küldetése és megszületése fölött érzett mélységes hálából dobbanak meg a szívek, — óh karácsony szent ünnepén — egy napra kettőre — megvalósul, megalakul a szeretet országa a földön. Az emberek jobbakká válnak, magukba szállnak, egymással kibékülnek, egymást a szeretet jeleivel, az irgalom és könyörület adományaival elhalmozzák, kihajt a megromlott, megkérgesedett, elfásult és meghasonlott szívekben a szeretet, a Kerülve kerülték a régi cimborák a komor kastély táját, sűrűn változtak az orvosok, az ápoló-szeméiyzet, a régi szolgák közül is alig egy-kettő vállalta a nagy beteg konok szeszélyeit, csak a leánya tartott ki híven mellette angyal-türelemmel, tör- hetlen kötelességtudással. »Megérdemelted volna, hogy fiú légy*, — mondta néki Radnóthy Balázs, azon a ködös hajnali órán, mely megváltá fóldi szenvedéseitől. Ez volt a legnagyobb elismerés amit mondhatott. És Mária korlátlan ura maradt mindennek, kényeked ve szerint intézhette további életét, csakhogy nem tudta már mit kezdeni vele, lelke elvesztette minden rugékony- ságát. Jöttek már a szomszéd uri-családok egyre-másra a gazdag örökösnö barátságát keresve, tekintélyes gavallérok pályáztak kezére, de Mária úgy érezte, hogy mindezeket C3ak érdek vezérli s ridegen utasított vissza minden közeledést. Hogy legyen mégis akivel megossza magányát, egy távoli rokonát hívta magához, nálánál jóval fiatalabbat, egy vidámkedvű szőke leánykát. Lassankint nagyon megszerette, s az is hálás ragaszkodással viseltetett iránta, s mégis Jolán lett okozója élete nagy szerencsétlenségének. hála, a megértés és megbocsátás isteni virága. De azután, ha már elmúlnak az ünnepnapok, ha visszatérnek az emberek hétköznapi foglalatosságaikhoz, ha levetik az ünnepi ruhát és felöltik a régit, a hétköznapit — levetik a karácsonyi ruhával együtt a karácsonyi lelket is, a szeretettől, megértéstől dobogó s ünnepi érzések fűtötte szívet is kivetik magukból s visszatér a régi ruhával együtt a sátáni lélek az emberbe, újra kezdődik a bellum onmium contra onmes, s nem a békességet hirdető és munkáló ember, nem a szerető felebarát, nem a testvér áll szembe a testvérrel, nem a Krisztust hivő, valló, követő emberekből áll a család, a társadalom, a haza, az emberiség összesége, hanem a Hobbes mondása, megállapítása válik valóra újra meg újra: Homo homini lupus — ember az embernek farkasa. Karácsonyt ünneplő, a megváltás eljövetelén örvendő felebarátaim, nekünk Krisztust hívőknek és követőknek mindennap és mindenhol, otthon, a templomban, minden munkánk végzésében karácsonyi ruhában, karácsonyi lélekkel kellene megjelennünk, éreznünk és cselekednünk, betöltvén az egyetlen nagy parancsolatot, hogy egymást szeressük. Azzal, hogy karácsony szent ünnepén levetkezzük a régi bűnös embert a gyűlőlkö- dők, a bosszúállók s felöltjük az új ruhánkkal együtt a Krisztus Most — a karácsony közeledtével — fölnyilnak mind e régi sebek az úrnő lelkében, s hiába igyekezik más irányt adni gondolatainak. A kert mentén vonul el az országút, azon most szokatlanul élénk a forgalom. Vidám csilingelőssel egy-egy szán surran el, a prémes bundák menedékéből boldog gyerek-arcok nevetnek ki. Kis diákok, akiket ünnepelni hazahoznak. A lombtalanná vált bokrok ágai közt jól látni mindent. Ő nem vár senkit. Miiyen szomorú az ilyen karácsony 1 Vásár lehetett valahol a közelben, mert csapatosan törtetnek a falusi népek a havas úton hazafelé. Duzzadt tögyü tehenet vezet kötélen olyik, új kalapot vásárólt a másik s ócska süvege fölé húzta, dézsát, zsiros-bödönt cipei amaz, de majdnem mindegyik kis fenyőfát visz a hóna alatt, az asszonyok motyojából pedig mézeskalács, bádogtrombita, pirosképü fababa kandikál ki. Kis ködmönt is visz némelyik, vagy apró csizmát, cipicskét 8 karjára akasztva. Rosszul esik az ilyesmit látni olyannak, akinek nincsen senkije. Nem is nézi már tovább Mária, indul befelé, hogy valami olvasmányba ölje bá- natos gondolatait.
