Harangszó, 1925
1925-02-08 / 6. szám
XVI. évfolyam. 1925 február 8. 6. szám Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdona«: a noDinttll Lntüer-Szövetséu. Az OnzáftON Latlicr-SzÖTCt- •A* ItlTnUloa lapja. Kéziratok, clífizetési dijak és reklamációk a HARANGSZO szerkesztő- kiadóhivatalénak Szentgutthárdre (Vasnc.) kCldendók Klófizetést elfogad minder evaag. lelkész és tanító. HmJelenjt mißden vasAmac Igazságnak áldozatával áldozzatok és hizzatok az Urban. aKerkesztd-kladóhl ratal : szentootthard. Viavárniegye. A „HáK*W»8K0“ előfizetési ára : az elsft negyedévre 10.000 koron«. Csoportos küld. 15.000 K. tj«tlier>8z0retá«l Latrok«* V 10°/&-os kedveamény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba az 1. negyedre 20.000 K. A »Harangsió" terjesztő sére befolyt adományokból zsórványban lakó hívőinknek ingyenpóldányokat küldünk. Protestáns nőnevelés. Irta: Dr. Benkö István. Nemcsak hazánkban, hanem az egész világon mindenhol, főként az ú. n. „intelligens középosztályu“ társadalmi rétegben súlyos gond, nehéz feladat a nőnevelés mikéntje. E kérdés megoldására való törekvés szülte a nőemancipációt, a feminizmust a maga sokféle: üdvös vagy kárhozatos; áldásos vagy bosszantó; komoly vagy nevetséges; fenséges vagy kicsinyes irányaival, eredményeivel egyetemben. Mint vérbeli protestáns, nem vallom a jezsuiták („a cél szentesíti az eszközt“) elvét, de azért úgy vélem, legjobb lesz először a nőnevelés célját megállapítanunk s csak azután kutatnunk a célravezető eszközök után. A nőnevelés egyetlen célja, hogy a nő: a hitvestárs és családanya magasztos hivatásának megfelelhessen. Csakis ezt az egyetlen, igazi célt lehet és kell szolgálnia a helyesen értelmezett nőnevelésnek. E célmegállapítás feltétlenül helyes, de — ha nem mondják is, tudom, hallom a szánó mosollyal kísért ellenvetést — kivihetetlen, elérhetetlen s csak akkor érne valamit, ha a nőnevelést feltétlenül biztosan követné — a férjhezmenés. Ez tagadhatatlanul nagyon alapos, nagyon tiszteletreméltó ellenvetés. E mellett egy kicsit meg kell állnunk. Azt az elszomorító tényt, hogy az intelligens középosztály leányai igen nehezen tudnak férj- hezmenni, nem foghatjuk rá, mint napjaink annyi más nyomorúságát, a világháborút követő erkölcsi zül- löttségre, mert ez úgy volt — már a világháború előtt is. Oka pedig ennek a világháború előtt is, után is — bocsánat a kellemetlen igazmondásért — épen a helytelen nőnevelés volt elsősorban. A dolgok természetes rendje azt követelné, hogy a mérnök, tanár, ügyvéd, orvos, hivatalnok leánya úgy neveltessék, hogy majdan ugyanilyenféle hivatalnok, tisztviselő felesége legyen. Így nevelődnek-e leányaink ? Fájdalom: nem! Kissé talán túlzott, de nagyjában igaz volt egy szellemes uri- asszony következő megállapítása: Urileányainkat üvegbura alatt nevelik, mint valami melegházi exo- tikus növényt. Ha azután egy szép napon megjelenik egy frakkos úr, hozzáadják s most már „boldogulj, szegény leány, az életben, — ha tudsz“. Egy finom lélek elkeseredésének ezen virágos kifejezését prózai szabatossággal így fejezhet- nők ki: A leányokat nem a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően nevelik. A szülői elfogultság ugyanis igen-igen hajlandó leányában „tündérkét“ látni, s úgy neveli, mint akiért el fog jönni a mesebeli herceg. A mesebeli herceg azonban természetesen nem jelentkezik, de nem jelentkezik a kezdő hivatalnok, a szerény diplomás kérő sem, szintén természetesen, mert nem mer a túlzott igények kielégítésére vállalkozni. A mogorva agglegény s a szeszélyes vénleány egyaránt sivár képét most nem rajzolva, csak azt állapítom meg röviden, hogy mi történik az így nevelt leánnyal természetes rendeltetése, a házas élet körében. Vagy, számolva az élet kényszerítő körülményeivel, mindenféle mesterkedéssel, ügyes alakoskodással igyekszik létét biztosítani, türhetővé tenni s eközben kénytelen elsajátítani a konvencionális társadalmi hazugságok egész légióját; vagy megmarad asszony korában is abban a belenevelt illúzióban, hogy őt valami különb illette volna meg s félreértett, félreismert, boldogtalan áldozat, martír- asszony lesz belőle egész életén át. Állításaim illusztrálására példát nem említek, de tessék tisztelt ismerőseik körében figyelő szemmel széttekinteni, találni fognak, sajna, eleget. E tarthatatlan állapot ellen küz- denünk kell s itt kapcsolódik bele a nőnevelés kérdésének a megoldásába hathatós segítőeszközül a mi evangélikus világnézetünk. A protestantizmus lényege: hogy nem ismer képmutatást: a protestáns nőnek tehát nyíltan őszintének, természetesen egyszerűnek kell lennie; továbbá a protestantizmus nem borúi le emberi tekintélyek előtt: a protestáns nőnek tehát nem szabad saját józan belátása ellenére a társadalmi szokások előtt rabszolgaként meghajolnia, sőt épen mert a protestantizmus lényege szerint küzd, harcol a lelkiismeret szabadságáért minden lelki zsarnokság ellen, a protetáns nő küzdjön, harcoljon még a legnagyobb, a mindenhatónak hirdetett: a divat önkénye ellen is! Jól tudom én, hogy az egyes ember küzdelme az egész világ ellen meddő szélmalom-harc lesz, de ha például a szegedi evangélikus leányegylet tagjai összefognak s először maguk közt teremtenek igazi, őszinte, puritán protestáns szellemet, azután — majd meglássák — hatásos, üdvös lesz a működésük nemsokára kifelé is; ha ezt az evangéliomi világnézetet fejlesztik ki önmagukban s erősítik egymásban: akkor nemes egyszeülvassuk és terjesszük a Harangszót!
