Harangszó, 1925
1925-11-29 / 48. szám
XVI. évfolyam. 1925. november 29. 45. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: i Dunintill LiUur-SiSvelsÉo. Aa Országos Luther-Hzöret- •ég hlratales lapja. Kéziratok, előfiietéal dijak éa reklamációk a HARANGSZO azerkeazté- kl adóhivatalának Bmentgotthárdra (Vaarm.) küldendők. Klóüietéat elfogad minden evang. lelkéea éa tanító. MioJileiU minden rasírnap. Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust; a testet ne tápláljátok az ő kívánságaival. Szerkeaztő-kladóhlvatal: szentootthArd. Vasvánnegyo. Flókkladólilvatal: „Luthor-Társaság“ könyr- kereakedése Budapest, Vin., Szentklrályl-u. 51/a. A „HAJtAHOSZO* előfizetési ára : a negyedik negyedévre 16.000 korona. Caoportos küld. 16.000 K. Luther-Saovetégl tagoknak I0“/o-oa kedvezmény. Amerikába egész érre i dollár ; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. Helyet a mennyei királynak. Máté 2.3. „Ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Urnák van szüksége ezekre“ ... Emberek készüljetek! Adjatok helyet az Úr Jézusnak — készítsetek helyet a mennyei királynak! Készítsetek helyet mindenek előtt önmagátokban, szívetekben, gon- dolatvilágatokban, és meglátjátok majd, hogy a munkában sokkal hívebbek lesztek, az örömök közt sokkal vidámabbak, a szomorú napokban sokkal erősebbek, egész életetekben sokkal boldogabbak és megelégedettebbek lesztek, ha az Űr Jézust naponként felveszitek szívetek érzés- és gondolatvilágába. Boldogabbak lesztek, ha lelketek- ből nem ez a keserű sóhajtás szakadozik fel: Miért csüng szívem a hiábavalókon, amelyek nem adnak békességet ? ... de ehelyett ég felé száll Isten gyermekének imádsága; Szívemnek egyetlen lakója, örökös királya, csak a Krisztus legyen! Azután készítsetek helyet a királynak önmagátoknál, az otthon falai között. Ma a keresztyén hajlékokról mondhatjuk el: „Az Urnák szüksége van ezekre!“ Nagy áldás, hogy vannak templomaink, de még nagyobb áldás, hogy vannak igazi keresztyén otthonok, hisz magas templomaink éppen arra valók, hogy azokon keresztül az alacsony hajlékokba is bevonuljon a Krisztus! Azért ne legyen most olyan keresztyén ház, amelynek falai között nem csendülnek fel a mi kedves ádventi énekeink; ne találtassák otthon, amelyben gazdagon nem lakozik az Istennek beszéde, hisz ma igéjében közeleg felénk a Krisztus, s aki az igének helyet ad, ahhoz Jézus tér be! Ahol az emberek önmagukban, és önmaguknál így helyet készítenek az Urnák, ott általuk tért nyer a Krisztus, s az ő tanítványainak éppen az a megbízatása, hogy egyengessék az Urnák útját ebbe a világba . . . Csak el ne szalasz- tanánk azokat a drága alkalmakat, amidőn Krisztusért s az ő országának eljöveteléért munkálódhat- nánk! . .. Urunk! Jézusunk! adj erőt, hogy néked éljünk, néked szolgáljunk! „Oh miként fogadjalak, Világ Megváltója, Méltókép mint áídjalak, Lelkem megtartója! Óh Jézus, gyújtsd szívemben Te szövétnekedet, Hogy érthessem mindenben Te szent tetszésedet.“ Ámen. Németből: N. M. A mai ádvent és a munkanélküliség. Irta: Dr. Csengődy Lajos. Egyik legnagyobb problémája korunknak a munkanélküliség. Az a keserves állapot, amelyben emberek, erős, munkás, dolgos emberek ezrei és tízezrei egyszerűen feleslegessé váltak az élet, az emberiség számára. Megvan az erő, a dologbiró munkás kar, a munkálkodni akarás, amire nemcsak a mindennapi kenyér, de a szűkölködő család siralmas ' látása is űzi, kényszeríti a családfőt, — és mégis hiába minden. Oly végtelen sokan kínos keserűséggel kénytelenek napról- napra a munkahelyekről való többé- kevésbbé rideg elutasítással megelégedni. (?) Ez a jelenség azonban nem csak nálunk van meg. Világszerte megnyilatkozó tünete ez annak á beteges állapotnak, amelyben sínylődik az emberiség, a világháború utáni emberiség. A győztes államok épúgy, mint a legyőzöttek egyformán sinylik a világgazdaság romlásfogta ezen sorsát, de segítni rajta, úgy látszik, egyhamar nein lehet. A háború előtti önmagával eltelt embert így kezdi ki az Élet éppen azon a ponton, amelyen a legerősebbnek érezte magát. Az anyagi oldalon. Hogy ezen az oldalon rést ütve lelkiségén, a támadt seben át új eszmék, eddig tán feleslegesnek minősített eszmék találjanak utat a belvilág felé. Ne hunyjunk szemet ez előtt a jelenség előtt — kiváltkép ne most, ezekben az ádventi napokban — mi sem, akiknek a leikéből se hajdan, se most nem hiányzott az „Eszmény“, sőt annak teljessége, az „Evangélium“ sem. A mostani Krisztust váró kedves hangulatokban szenteljünk egykét gondolatot — legalább — azok sorsának, akiknek boldog Krisztus- várását kegyetlen ökölcsapásokkal teszi boldogtalanná a nyers való, a mai életünk nagy sebe. És ne feledjük el, hogy amint ezen a lélek- seb nyitotta lélekajtón keresztülhat északkeletnek világmegváltást Ígérő vérben vereslő torz eszméje, éppen úgy találhat utat oda a messze délkeletnek országaiból nagyvilágba indult égi megnyilatkozása, az Evangélium is. Ez a körülmény pedig figyelmeztet valamire. Arra, hogy a mai ádventban ne várjuk Krisztust — hanem vigyük el azokhoz, akik várnak valamire. Valami megváló, sorskönnyítő, áldást hozó valamire, amit taTámogassuk a Harangszót!
