Harangszó, 1925
1925-11-22 / 47. szám
XVI. évfolyam. 1925. november 22. 47. szám. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Leptulajdonoe: a űQDántfill Lollier-Szövblsíc üt Orazigoa Luther-Szöret- •ég hiTatalez lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamáoldk a HARANGSZÓ szerkesztőid adóhivatalának Bsentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetési elfogad minden ev&ng. lelkész ás tanító. MeaJaleslt minden vasárnap. Uram, maradj velünk 1 Szerkesztő-kiadóhivatal: S2ENTOOTTHÄRD. Visvármegye. Flőkkladólilvatal: „Luther-Társaság“ könyv- kereskedése Budapest, Vili., Szentkirályl-u. 61/a. A „HASANeNE«“ előfizetési ára: a negyedik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 16.000 K. I.atker-Nzőretégl tagoknak 10°/t-os kedvezmény. Amerikába egész évre 9 dollár; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. . . . mennyországban vár örök hazám! . .. Zsid. 1. 13.14. „... hanem az el jövendőt keressük.“ Van tehát egy jövendő városunk, van otthonunk, mely örök, van igazi hazánk! Miénk a fénynek, a szeretetnek, és az életnek az országa, a miénk azóta, amióta Krisztus megtörte a halál hatalmát, visszaszerezte az elvesztett ártatlanságot és örök életet, amióta elment övéinek előtte arra a helyre, amelyről így szólt: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van“, és ezt Ígérte: „Elmegyek, hogy helyet készítsek tinéktek“ . . . Itt nincsen néktink maradandó városunk . . . hanem az eljövendőt keressük ... De ki mondhatja el magáról, hogy igazán keresi? És kicsoda keresi igazán azt az eljövendő várost? . . . Keresi az, aki ismeri az oda vezető utat, amely a Jézus Krisztus, hisz, az üdvözítő maga mondotta: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet! Senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam“ . . . Keresi az, aki jár is ezen az úton, aki hittel halad vándorúján, aki igazi utas és idegen ezen a földön. „E világnak világából hazafelé tartva, azon az úton menjetek, amelyet Ő mutatott, mert az visz mindig közelebb az éghez. Higyjetek igazán, éljetek istenesen, hitből fakadó igaz szeretetben!“ ... Az örök hazát keresi végül az, aki mindvégig kitart, aki megáll a felebaráti szeretetben és nem engedi magát különböző idegen tudományok által félrevezettetni, mert „jó dolog, hogy kegyelem által erősít- tessék meg a szív“ . . . Mikor a halálos ágyon fekvő Melanchton Fülöptől azt kérdezték: kívánna-e még valamit, Melanchton így felelt: „Semmi mást, csak a mennyet“ . . . Kereste az eljövendő várost! „Jézus én bizodalmám, Örök életre vezérem, Őbenne van nyugalmam, Mert vele azt mind elérem, Ami itt vigasztalhat, Holtomban boldogíthat. Hívek, ama szép hazát Már e földön keressétek, S az üdv hajnalcsillagát Már e testben kövessétek. Ahol a ti kincsetek, Ott legyen a szívetek!“ Ámen. Németből: N. M. A család, mint a gyermek erkölcsi romlásának oka. Irta: Javornitzky Dezső. Ha elolvassuk a gyermekmentéssel foglalkozó szakemberek munkáit, vagy pedig elmondatjuk a rossz útra tért gyermekekkel saját élettörténetüket, elszomorodott szívvel győződünk meg arról, hogy a rettenetes gazdasági viszonyok, társadalmi eltolódások, a romlott környezet szuggesztív hatása az érzéki ingerek által felkeltett szükségletek kielégítése s a kínálkozó alkalmak mellett a baj forrása legtöbbnyire a család. A család kötelességmulasztásának belső okait a bajokat, a hibákat felfedezzük a házi nevelés egyoldalú vagy ferde irányú vezetésében, észrevesszük az egyes családi tűzhelyeket átlengő s nemzetünk csemetéinek szívét-lelkét megmételyező egészségtelen és erkölcstelen levegőben s felismerjük abban a modern nevelésben, mely mindent nyújt a sóvárgó, gyenge növénynek, csak éppen a legszükségesebbet nem: a vallás éltető napját, a hit, remény és szeretet üdítő harmatát. A gyermek házi nevelése az anyának és az atyának közös feladata, mert a szívnek és az észnek egymást támogató munkája szükséges a gyermek testi és lelki gyarapodásához. Abban a családban, ahol az anya vagy az atya gyengesége vagy gyarlósága folytán nem felel meg szülői kötelességének, vagy pedig az elválás, illetve az elhalálozás következtében a gyermek nevelése a szülők egyikének vállaira nehezedik, a gyermekeknél bizonyos fogyatékosságokat tapasztalhatunk, melyek igen sokszor erkölcsi romlásba, a züllés lejtőjére, a bűn fertőjébe juttatják is őket. A gyermek mindent figyel és utánoz. Ha a gyermek a szülők szavára sokszor talán nem is hallgat, de azoknak példáját feltétlenül követi. S így a gyermek jövőjére nem annyira a folytonos figyelmeztetés, a jutalmazás és büntetés, mint inkább a szülők példája s az ilyeténképeni szoktatás és oktatás a fontos. Ezeknek hatása alatt a gyermek legtöbbnyire a szülők egyikéhez lesz hasonlóvá nemcsak külsőleg: testileg, de belsőleg: lelkileg is. Hasonlóvá válik nemcsak a modora, beszédje, szokása, de gondolkodásmódja és lelki tevékenysége is. Ennek alapján azon szülők, kiknek gyermekük züllésnek indul, legelőször is önmagukban keressék a hibát, mivel leggyakrabban tényleg ők is okai a gyermek erkölcsi romlásának... Vájjon megfelelnek-e a szülők gyermekeikkel szembeni kötelességeiknek, ha azoknak testi-lelki ápolását elhanyagolják, ha rendetlenek, ha könnyelműek ? Vallásos lesz-e Támogassuk a Harangszót!
