Harangszó, 1925

1925-11-08 / 45. szám

1925. november 8 a hírek istentiszteletének megtartá­sához rendelkezésre, kiket mindenkor szíré meleg szeretetérel megajándé­kozott: engedje meg, hogy a hírek is a vezetőséggel együtt mély hálá­juknak, őszinte ragaszkodásuknak erény-virágait tűzhessék azon koszo­rúba, melyet most fon!« H. I. A reformáció egyetemes ünnepe Budapesten. A reformáció évfordulóját Buda­pesten az idén nagy tömegben, méltó keretek között ünnepelték mindenfelé. Az emlékünnepélyek között mindazonáltal kiemelkedik a régi képviselőház üléstermében megtartott nagyszabású emlékün­nepély, amelyen a megnyitó emlék­beszédet báró Kaas Albert, az Országos Luther-Szövetség elnöke mondotta, az ünnepi beszédet dr. Raffay Sándor püspök tartotta. Ünnepi hitvallásunk — mondotta Raffay püspök — nemcsak Istennek szól, hanem az embereknek is. Reformációi emlékünnepünk célja evangéliomi öntudatunk kimélyítése és fokozása. A Krisztus vitézeinek másik tábora csak a napokban tar­tott^ meg „őszi hadgyakorlatát“, a katolikus nagygyűlést. A két tá­bornak nem azért kell az őszi had­gyakorlatokat megtartania, hogy egymást megfélemlítsék és egymás ellen fenekedjenek, hanem inkább Bizony fiacskám haragszik Isten az emberekre. Azért kü’di le villámait, hogy megmutassa az embereknek: még . is él és uralkodik. Tehet, amit akar. Megbün­tetheti a rosszakat, de megjutalmazhatja a jókat. Akik Öt szeretik ... Akkor nekünk is lesz mit vacsoráznunk. Mi jók vagyunk — szólt lelkendezve a kis fiú. Igen Lacikám 1 Úgy lesz. Isten jó! Isten szereti a benne bízókat. És amíg a beteg Asszony kedvesen beszélgetett kis porontyával, az éhségtől ő is elaludt, mint többi testvérei. A szegény asszony kiszáradt szemeiből már a könny sem tudott előtörni. Csak remegett, égett elsoványodott teste a láztól. Az orvos azt mondta ugyan, hogy meg fog gyógyulni, csak jól kell táplálkoznia, sok tejet innia. — Igen ezt tudom, érzem én is — gondolt vissza az Anya az orvos tanácsára. — Csak miből? Dolgozni nem tudok. Uram hiába keres állást, mindenütt elutasítják. Elvégezne bármilyen munkát, de mikor annyi az ember 1 Egyik a másik­tól veszi el a kenyeret... Már három napja nem volt mit ennünk kiszáradt ke­nyéren kívül. Azt is a jó szomszédok adták. Áldja is meg érte az Isten I... Szegény férjem 1 Csak bajt ne csináljon magának. _________HARANOSZO._________ Le vél egy fiatal özvegyasszonyhoz. Akit lányszerelme rózsák közt álmodott És buzgó imában könyörgött az égtől, Rémes őszi este, mint a tűnő pára, Titkos hatalomnak rettentő szavára Búcsút vett csók nélkül szerelmes szivétől. A boldog jövendő: hideg, kínos jelen. Elárvult bús-lelke a múltat idézi. .. Könnyei befelé hullanak szüntelen ... Kesereg, ha virrad, kesereg esteien S gyötrelmét egyre csak újakkal tetézi. Asszonyom I Önnek az élet is fáj — tudom — De hallja meg a szót, mit lelkem sugallóit: Ne járja folyton a halottak slrhonát, Keresve nappal is sötétlő éjszakát I Nem lel ott megnyugvást, hol halál aratott. Mardosó kínjait van még, ki gyógyítsa ... S e gyógyír, Asszonyom, az Isten szerelme: Ott ragyog az éjben, sugara Önre száll: Picike csillagpár, két zsenge virágszál, Porba hullt boldogság ébredő reménye. Gügyögő beszédök. Asszonyom, egy intés, Hogy búba fojtani a jövőt nem lehet — Üszkös romok ölén otthont ád az Isten; Fényt gyújt és bátorít pusztító veszélyben — Lesújt és megsebez... de akkor is szeret. Ne letűnt időknek romjait bolygassa I — — A múltra köd borul, mely mindent elte- Tövises utján is tekintsen az égre, [met. — Áldásnak, vigasznak örök Kútfejére .. . S csókolja asszonyom a sújtó jobbkezet. Ami volt, a síré... A jövő egyre hív, S jövendőt kér öntől két kicsi árvája — Békére úgy lel csak, ha hite sziklahit S úgy látja ébren is lánykora álmait, Ha útja odavisz, hol örök fény várja. MAG ASSY SÁNDOR. azért, hogy mint ugyanannak a fejedelemnek a katonái, egymás lelkét, fegyelmét, szellemét, felsze­Az éhség sok mindenre képes. Mi éhezünk, míg mások mulatnak. Azok a Péterfiék is könyörülhetnének a szegényen. Csak vigadni tudnak, meg összejöveteleket tartani. Hiába! A sok arany megöli szívüket Nem törőd­nek vele, ha a szegény ember elpusztul is 1 Egy ellenséggel kevesebb 1 De nem lesz ez így mindig 1 Leszen fogaknak csikorga- tása. Erre tanít a szent Biblia Türelem ... kitartás Ágnes, meg fogsz gyógyulni. Nem szabad meghalnod. Hiszel az Istenben, aki csodát is mivel.. . így vigasztalta magát a beteg Anya. Megint egy hatalmas dörrennéa, moraj­lás, mintha csak a szabadjára engedett emberi indulatok száguldanának végig a mindenségen. Mintha a beteg Anya jajja, hatalmas segélykiáltás volna. Ebben a pillanatban lépett be az ajtón János bányász csurom vizesen, sárosán, vergődő, kétségbeesett lélekkel. Levetette magát egy közeli székre; sá­padt, sovány, ványadt arcát két kezébe temette és mint egy kis gyermek... sírva fakadt Ágnes... Ágnes. Ores tarisznyával jöt­tem haza ma is. Bejártam az egész várost, de nem tudtam keresni semmit. Nem kel­lettem senkinek. Koldulni akartam már, de nem bírtam. Éreztem, hogy azt mon­355 relését s harci erejét megismerjék s együtt indulhassanak az életet megrontó erkölcstelenség, a nem­zetet pusztító hitetlenség, az idea­lizmust fojtogató anyagiasság és a krisztusi igazság valamennyi ellen­sége ellen szükséges diadalmas együttes hadjáratra. A magyar katolikus egyház leg­főbb méltósága Csernoch herceg­prímás kijelentette, hogy a katolikus naggyűlések nem irányulnak elle­nünk, csak „ki akarják építeni és fel akarják szerelni hadsoraikat, hogy minden támadással szemben megállhassanak és mint Krisztus hadserege, diadallal vigyék előbbre az emberiség haladásának útján a legdicsőbb lobogót: a keresztet.“ Ezt a hangot én örömmel üd­vözlöm és tisztelettel viszonzom. Ez a hang úgy hat rám, mint az erdők mélyén bolyongó vándorra a testvéri köszöntés szava. E hang nyomán, mint a fénylő napsugárra az őszi köd, úgy kezd oszlani a lelkünkre települt bizalmatlanság érzése. S melegebb lesz a testvér­kezek szorítása. Mert a kereszt nekünk is a legszentebb lobogó. A Krisztus igaza nekünk is a leg­drágább kincs. A jézusi eszmék diadala legmagasabb cél. Az idei katolikus nagygyűlés kiváló elnöke, Zichy János gróf, egyenesen fel is hívott az együttes küzdelemre. A szociális feladatok­kal szemben szükséges keresztényi kötelességek fejtegetése kapcsán azt mondotta, hogy nemcsak elvár­danák : „miért nem megy dolgozni egy egészséges ember. Persze I A koldulás könnyebb munka, mint a bányában, a sötét tárnában meggörbedve dolgozni“. Hát ezért nem bírtam megtenni Ágnes I De mit is kezdjünk el! Oh, milyen nyo­morultak vagyunk! Te betegen, én dolog­talanul és a gyerekekkel együtt nincs mit ennünk! óh Ágnes! Miért sújt bennünket ennyire az Isten I ? Hisz szeretjük ÖL Vallásosan élünk; nem vétettünk soha senkinek. Most is, ha ökölbe szorul a kezem, eszembe jut a tanítás: „Bízzad az Urra a te utadat és ö megcselekszi. Igen. Bízunk benned Urunk 1 Te nem hagy­hatsz el minket I Ugy-e, Te könyörülsz rajtunk és megtartasz minket 1 Add meg a mi mindennapi kenyerünket 1 Segíts raj­tunk I Hozzád kiáltunk a mélységekből 1 János bányász észre sem vette, hogy keze imára kacsolódott és hogy az egész család, a beszélgetésre felébredt gyerme­kekkel együtt mondja: „Mi Atyánk... Legyen meg a Te akaratod*. Amen ... végezte be az imádságot Ágnes asszony. A csendes, békés pillanatot, mely ott kószált az imádságos hajlékban, hirtelen kocogás, ajtó nyílása zavarta meg. Jó estéti Csakhogy itt vagyok már ebben az Isten Héletü időben.

Next

/
Thumbnails
Contents