Harangszó, 1925
1925-11-08 / 45. szám
356 HARANQSZO. 1925. november 8. ják, hanem egyenesen megkövetelik, hogy segítségükre menjünk“. E felhívásra, azt hiszem, senki sincs a reformációt ünneplő e hatalmas gyülekezetben, aki nem tekintené közös keresztény feladatnak a boldog társadalom kialakulásának szent munkájában való osztozkodást. A katolikus testvérek táborának azt izenjük, hogy a mi ideálunk is a boldog társadalom megteremtése. A mi meggyőződésünk is az, hogy ezt a boldog társadalmat csak a krisztusi igazság és a keresztény erkölcs, a megértő testvérszeretet alakíthatja ki. A szociálista testvérek táborának pedig azt üzenjük, hogy az evangélium népe mindenkor készséggel verejtékezik abban a munkában, amely a becsületes munka, a tiszta erkölcs, az osztályozást nem ismerő testvérszeretet, a becsület és a tisztesség fundamentumain akar új társadalmat felépíteni. Mert a világ Megváltójának az volt az ideálja, hogy ne legyen ezen a földön elhagyatott, jogtalanságot szenvedő, igazságtalanságokat tűrő, éhező és mezítelen, megtiport és gyűlölködés tűzében égő ember. A reformáció népe és egyházai e téren az elmúlt századok folyamán több áldozatot hoztak, mint a világ hatalmasai, az emberiség bölcsei és hitetői együttvéve. Az evangélium népe a szabadság, testvériség és egyenlőség harcosa volt mindenkor, de csak ama korlátok között, amelyek az erkölcs és a jog, a rend és a tisztesség szab minden becsületes embernek. A mi ideálunk ugyanaz, ami a szociálistáké, de a mód és az eszközök dolgában eltérünk egyKiáltott fel lelkendezve a nemes szívű orvos, aki tudva, hogy drága életek forognak kockán, mindent elkövetett, hogy kenyeret szerezzen e szegény, de jámbor bányászcsaládnak. Sikeresen járt is el ez ügyben, megpuhítva egy gazdag földbirtokos szívét. Láttam ám magukat, amint az Istenhez folyamodtak — szólt az orvos. És bizonyára azt kérték, hogy segisen magukon. Lám az Isten nem hagyja el övéit 1 Szereztem János bácsi a földbirtokosék- nál helyet magának. Hiszen ért a gazdasághoz. Sőt! Nagy úr pénzt is adott a gyógyszerre, amit meg is rendeltem a patikában és el is hoztam. Itt van ni, Ágnes asszony 1 Mindjárt be is vesz belőle. Ez jót fog tenni... És az orvos már töltötte is a gyógyító orvosságot és be is adta a szegény betegnek. mástól. Más úton igyekezik feljutni. A fő, hogy mindnyájan feljussunk, a hegy tetején találkozzunk és mert nekünk az a tapasztalat által meg- erősítet meggyőződésünk, hogy az embert és a társadalmat nem egyedül a földi javak és emberi jogok ilyen vagy olyan elosztása teszi boldoggá, hanem a jézusi erkölcs és a jézusi szeretet befogadása és diadalra juttatása. Ezért egyetemes keresztény kötelesség a boldog társadalom kialakítása. Beszéltek még Fülkrug dr. a német birodalmi belmissziói szövetség főtitkára, Imre Sándor dr. egyetemi tanár, Józan Miklós uni-' tárius püspöki vikárius. A tanítói munka ünnepe. Diszgyűlésre ült össze a győri evang. egyházközség tanácsa okt. 25-én a Szere- tetház dísztermében, hol a tanácstagokon kívül számosán megjelentek azok közül, kik a tanítói munkát megbecsülni, értékelni tudják. /• Az egyház négy távozó tanítójának: Benedek Vince igazgatónak, Fadgyas Mária, Bauer Lenke és Vidonyi Blanka nyugalomba vonuló tanítónőknek szólt ez az ünnepély. Az ünneplés meleg és őszinte volt. Az ev. egyházi énekkar fenségesen ünnepi hangulatot teremtett hozzá, midőn „a kezdet és végnélküli Istenhez“ emelte a hallgatóságot Wéber imája eléneklésével. Majd l’só Vince lelkész, egyházi elnök megható imája után Mikiás Mihály nyug. ezredes, másodfelügyelő üdvözölte az egyesületek. képviselőit és örömmel állapitá meg, hogy azok, kik életük legnagyobb részét a gyermekneveléssel töltötték el, akik istenfélelemre, kötelességtudásra és hazaszeretetre tanítottak egy egész generációt, érdemesek az ünneplésre. Strasser Sándor c, főigazgató, iskolaszéki világi elnök mondta az ünnepi beszédet. Az elismerés aranyát osztogatta egyenként az ünnepeiteknek. Bauer Lenkének, így ni! Most pedig János bácsi jöjjön tüstént velem a lakásomra. Vettem egy kis sajtot, kenyeret, szalonnát maguknak és akkor megvacsorálhatnak. Tudom, hogy még ma semmit sem ettek. Nagyon köszönjük jóságát doktor úr. Soh’se fogjuk tudni meghálálni... Ne nekem hálálkodjon, hanem az Istennek )ános bácsi! Aki benne bízik, „azt 0 csudaképpen megtartja minden szomorú Ínségkor“. Na de jöjjön János bácsi. Siessünk. A gyerekek is éhesek már. Jó éjszakát 1 Holnap korán reggel benézek Ágnes asszony. Szervusztok gyerekek. Es ők elmentek. A vihar elült. Néma csend uralkodott a természetben; a hold leküldte fehér sugarait, a csillágok ragyogtak az ég ki- feszített kárpitján! A kis, szegényes hajlékban békesség volt. A megpróbáltatás felhői pedig elúsztak... egy más hajlék fölé. aki 34 éven át igaz nevelői rátermettséggel teljesítette a neki oly kedves leánynevelés feladatát. Fadgyas Máriának, ki 40 évig kamatoztatta áldott lelkének gazdagságát az egyház és a haza javára. Vidonyi Blankának, akÍ8ok-sok szeretettel 16 éven át ontotta lelkének kincseit az egyház szolgálatában. — Pihenésükben a megelégedettség legyen osztályrészük. Búcsút mond hajójának a kapitány is — úgymond tovább — amidőn viharok és szélvészek veszedelméből a sziklás partok közül a sima tengerre vezette hajóját Benedek Vince ez a hajóskapitány, aki félszázadon át az igazgatónak és tanítónak is mintaképe volt, kinek benső meggyőződésből teljesített munkája biztosította népszerűségét. A magyar tanítói kar egyik legnagyobb tagját látja benne. Nagy em- berszeretetéről sok intézmény tanúskodik. Mint tanító a legkiválóbbak közé tartozott, pedagógiai tudását, természetimádását soksok irodalmi munkája bizonyítja. Az egyház mindezen kvalitásokért babért nem adhat, levelenként az ünnepelt maga szedte össze. Kapi Béla püspök leiratát Pálmai Lajos tb. esperes olvasta fel, aki az ünnepeltek mindegyikétől búcsúzik, mint olyanoktól, kik legdrágább kincsüket: Önmagukat adták az iskolának. Rákos István, kir. tan., szövetségi elnök szólt ezután, kinek megjelenésével országos jellegűvé vált az ünnepély. A csonkaország össztanítósága nevében üdvözölte Benedek Vincét. Mint harangzúgás mondotta ki az ő strentori hangján, hogy Benedek Vince által tekintélyhez jutott a tanítóság; általa, aki a magyar tanítói közszellem kialakulásának emberi mértéken felüli munkása. Művésze a munkáséletnek, kinek leikénél pontosabban járó óraművet még nem látott. Horváth Antal a vármegyei tanítóság nevében, Kiss Sámuel a győrvárosi, Kiss Lajos az egyházmegyei, Gyenge Imre a ref., Breuer Gyula az izr. tanítótestület és vitéz Egyed Lajos az ev. tanítótestület nevében búcsúztatták el Benedek Vince igazgatót Demetrovics Mariska a távozó három tanítónő működését méltatta megható közvetlenséggel. Végül Benedek Vince igazgató válaszolt a maga és kartársai nevében az üdvözlésekre. Hálásan köszönte meg az elnökségnek ezt a szép napot. Hiszen úgymond — ők egyebet nem tettek, mint az a tisztességes munkás, aki kötelességét teljesítette. Elve volt: hogy eszményi cél felé törekvés ad tartalmat az emberi életnek. Isten kegyelméből tett mindig annyit, ameny- nyit tudott. Azzal az óhajjal végzi beszédét, hogy a jóságos ég adjon hazánknak és egyházának minél több önzetlenül dolgozó munkásokat, kiknek kezében a jövő nemzedék nevelése biztosítva legyen és hazánk újból nagy és gazdag legyen. Fodor Kálmán karmesteri pálcájára fölzeng Kölcsey imája, melynek gyönyörű akkordjai után a megható ünnepség véget ért. V—a B-a. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről• New-Yersey Elisabeth nevű amerikai városkának — olvasom — legszegényebb embere Mr. S. Harry Smith volt. Egyetlen vagyona fél falába, melyet a világháború
