Harangszó, 1925
1925-11-01 / 44. szám
348 HARANQSZO. 1925. november 1. Másfelől pedig fényt vetnek ezek az emléklapok, a Wittnyédy család három generációjának, apának, fiúnak és unokának széleskörű (Erdély és Franciaország) és igen előkelő (gróf, báró) összeköttetéseire s néhány jellemvonást őriztek meg abból a korból, amelyben Sopron egyes polgárai itt országos szerepet játszottak. Mindenki annyit ér, amekkora a kötelességtudása. Az egyetemes egyház közgyűlése Budapesten. — Báró Radvánszky Albert egyet, felügyelő megnyitó beszéde. Az emberi élet a földön a kötelességek sorozata. Mindenki annyit ér, amekkora a kötelességtudása. Az evangélium sem ismer kötelességen felüli munkát. Luther a kötelesség- teljesítést még a legszerényebb földi hivatásteljesítésben is istentiszteletnek nevezi... Ezekkel a felemelő gondolatokkal vezette be egyetemes felügyelőnk, báró Radvánszky Albert az ezidei egyetemes közgyűlés alkalmával mondott hatalmas megnyitó beszédét, mely mindvégig nagy tetszésnyilvánítást és lelkesedést váltott ki a Deák-téri dísztermet zsúfolásig megtöltött kiküldött képviselők lelkében. Olyan sokan jelentek meg ezúttal, hogy nem igen emlékezünk reá, hogy valaha is többen jelentek volna meg az idők folyamán egy-egy egyetemes közgyűlés alkalmával, amikor pedig még hazánk és egyházunk nem volt csonka. A jelek arra engednek következtetni, hogy a Bethsaida tava tehát végre mégis megmozdult. Beszéde további folyamán az egyetemes felügyelő megemlékezett a stockholmi egyházi világgyfllésről, melyet magyar szempontból is nagy jelentőségűnek mosd, mert szerinte regenerálódó erő árad belőle a magyar protestantizmus ereibe. Legfontosabb feladatunk azért — folytatta Radvánszky báró — hogy a külföldi testvéreinkkel kimélyítsük a kapcsolatokat. S itt nagy elismerését fejezte ki Raffay Sándor dr. püspök és báró Kaas Albert iránt. Kapi Béla püspök pedig, úgymond, a belmisszió terén alkotott maradandót. A közgyűlés tagjai percekig éljenezték a három kiváló férfiút Megnyitó beszédének további sorát a soproni theologiai fakultás méltó elhelyezéséről szólott, szükségesnek találta a Theol.-Otthon felállítását, amelyre az egyetemes egyház Luther. Okt. 31-re. Kunyhóban született Bányászszülök ölén, Mégis ő nyitott fényt Az újkor kezdetén. Kettő volt vezére: Imádság és a dal, S kit e kettő vezet, Azé a diadal! Borús volt az égbolt, Mint őszi éjszaka, Sötétségbe borúit A hitnek csillaga. De tűz gyúlt az égen, Szólt Isten, a Jóság: Elég a sötétből, Legyen világosság! Legyen világosság! Szólt — s fény támadt nyomán, Luther felujjongott: Krisztusom !"... Bibliám!... Fényes papi rendek, A koronás császár! Előttük könyvével Luther egymaga áll. Egymaga..., de mégse, Mert Krisztus van vele ! S minden fegyver ellen Győz a Krisztus neve. Égi fény szívemben! Kell?! — mártírja leszek! „Itt állok — szól bátran, Másként nem tehetek! Hallod Luther szavát? Vagy kővé vált szived?! Luther azt kiáltja: E szent könyv a tied! Asztalon Bibliád, Fölötte a kereszt, Megváltód keresztje, Ki érted szenvedett; Ez dísze a háznak! Ki hitéért hévül Ezt tegye a házban Ismertető jelül! Luther! Bibliádhoz Hűtlenek nem leszünk, Krisztusnak ma újból Hűséget esküszünk! FÖLDVÁRI BÉLA. 5C0 millió koronát szavazott meg. Hangsúlyozta az önálló szeminárium szükségét is. Az iskolákkal kapcsolatban ama véleményének adott kifejezést, hogy azok nem csupán a tudomány művelésére, hanem az evangélium terjesztésére is hivatottak. Meleg elismeréssel adózott a kúltusz- kormány jóindulatáért, hogy megértését tanúsította az özvegyek és árvák iránt... Az 1848:20. te. érvényesítését sürgeti, mert a törvény végrehajtása nélkül — szegezte le a tényt — evangélikus egyházunk nem lesz képes teljesíteni történelmi kiküldetését. Még több időszerű kérdés érintésével annak a véleményének adott kifejezést: eljön az idő, amikor minden egyes keresztyén egyház támogatni fogja a másikat. A stockholmi gyűlés harmóniájára való intését fogadjuk meg. Keljünk egymással nemes versenyre. Geduly Henrik pli$pök javaslatára kimondották, hogy az elnöki megnyitót teljes szövegében jegyzőkönyvbe iktatják. Azután Kuthy Dezső egyetemes főtitkár felolvasta az egyetemes felügyelő évi jelentését, a- melyre többen felszólaltak és valamennyien csak elismeréssel és köszönettel adóztak az egyetemes felügyelőnek. A felügyelői jelentés során többek között kimondotta a közgyűlés, hogy október 31-én minden gyülekezetben istentisztelet tartassák, majd visszautasította azokat a támadásokat, amelyeket bizonyos részről az utóbbi időben az evang. egyház magas funkcionáriusai ellen intéztek. A különböző bizottságok jelentéseinek tárgyalása során határozatilag kimondották a lelkészi fizetések rendezéseinek szükségességét ; a segédlelkészeknek elhelyezését a püspökök hatáskörébe utalták. Az egyes felekezetek belső szervezetét és szempontjait a legmesszebbmenő mértékben tiszteletben tartani kívánja a közgyűlés. Szóba került a katonai gyülekezetek alapításainak a kérdése; a missziói és diakonissza ügy. Sok szó esett a nyugdíjintézet újjászervezéséről. Behatóan tárgyalták a tanügyi kérdéseket stb. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy az evangélikus egyháztársadalmi szervezet, a Luther-Szövetség szépen erősödik. A közgyűlés, mely mindvégig élénk érdeklődés melléit folyt le s a késő estéli órákban nyert befejezést, Bancsó Pál imájával vette kezdetét s Geduly Henrik püspök imája zárta be. Lelkész-egyesületi közgyűlés. A magyarhoni evangélikus lelkészegyesület október 21-én Budapesten tartotta évi rendes közgyűlését, mely alkalommal közének után Czipott Géza, lapunk szerkesztője tartott írásmagyarázatot; Paulik János gondolatokban gazdag elnöki megnyitót mondott; a sajtóról dr. Varsányi Mátyás tartott előadást; Gáncs Aladár az újjáépítés eszközeiről olvasott értekezést; Kovács Andor a lelkészi javadalom valorizálásáról szólott, Kuthy Dezső a nyugdíj- intézet reformját, míg dr. Deák János az építendő Theol.- Otthont ismertette. A pénztári jelentés után, melyet Blatniczky Pál
