Harangszó, 1925
1925-11-01 / 44. szám
1925. november 1. HARANQSZÓ. 349 esperes terjesztett elő, az általános tiszt- újítás kapcsán elnöknek újból Paulik Jánost választotta meg, alelnökök lettek: Sárkány Béla kecskeméti főesperes és Németh Károly győri egyházmegyei esperes ; főjegyző Duszik Lajos, aljegyző Magyar Géza, pénztáros Biatniczky Pál lett. A Luther-Szövetség választmányi ülése. Az országos Luther-Szövetség választmányi ülését báró Kaas Albert elnöklete alatt október 21-én délután tartotta Budapesten. Az igazgatói jelentést dr. Kirch- knopf Gusztáv terjesztette elő, míg a szövetség kiadásában megjelenő »Evangélikusok Lapjáénak helyzetét Németh Károly szerkesztő ismertette. A misszió-egyesület Scholtz Ödön esperes és dr. Schneller Aurél elnöklete alatt ugyancsak október 22-én Budapesten tartotta közgyűlését, mely alkalommal jegyzővé Marcsek János tokaji lelkészt, a Harangszó lelkestoüu belmunka- társát választotta meg. Az egyesület 16 tagú missziói tanácsába a következők választattak be: Stráner Vilmos. dr. Pröhle Károly, Mesíerházy Sándor, Bárdy Ernő, Hanzmann Károly, Túróczy Zoltán, Németh Károly, Czipott Géza, dr. Szigethy Lajos, Ziermann János, dr. Zelenka Frigyes, dr. Molnár Gyula, Saguly János, Gyalog István, Ligethy Ede, Rimár Jenő. Az egyesület pénztárosa: Broschkó G. Adolf budapesti lelkész, ellenőre: Morhács Márton. Tanár-egyesület. Az egyetemes gyűléssel kapcsolatban az Evang. Tanáregyesület is közgyűlését tartotta. Dr. Szigethy Lajos költői elnöki megnyitója tartott seregszemlét evang. tanárakadémikusaink felett, s emlékezett meg a „Zalán futása“ költőjéről, majd a testvér- egyesületek üdvözletei hangzottak el. Dr. Szelényi Ödön pompásan kidolgozott, minden az egyesületet érdeklő eseményre kiterjeszkedő jelentése tájékoztatta a tagokat, ennek kapcsán üdvözölte a közgyűlés Sze- lényit a debreceni egyetemen magántanárrá történt habilitálása alkalmával, mely a mellőzött tudós méltó elismerése. Dr. Losonczi Zoltán pénztáros jelentése után dr. Böhm Dezső a vetítőgép szerepéről az iskolában, Gerhardt Béla pedig az öt éves tanítóképzőről értekezett állandó érdeklődés közben. A magyar mágnás- és közép- osztály gyermekeinek arckép- csarnokát közölte le legutóbbi számában a MAGYAR ÚRI ASSZONYOK KÖZLÖNYE. Ez a lap ma a vidéki uricsaládok kedvenc lapja lett épen hazafias szelleme, közvetlen, kedves stílusa által. A MAGYAR URIASSZONYOK KÖZLÖNYE minden egyes számában általános feltűnést keltó, asszonyokat érdeklő vezércikkein ,kívül a legragyogóbb tollú magyar írók tárcáit közli. Háztartási rovata felöleli a legkitűnőbb torta- és tésztarecepteket, valamint az összes pástétomok készítési módját. Tárgyalja továbbá az éléskamra, befőzés, konzerválás módozatait. Humor rovata szenzációs. Divat, kézimunka és kotta mellékletei közkedveltté és nélkülözhetetlenné tették minden egyes úrícsaládban. A lap előfizetési ára félévre 100 ezer korona. Aki még nem ismeri, kérjen mutatványszámot a MAGYAR URIASSZONYOK KÖZLÖNYE ki- adóhivatalától. Szerkesztőség és kiadó- hivatal: Budapest, Vili, Szentkirályi u. 2. OLVASSUK A BIBLIÁT! A reformáció öröksége. Nov. 2. Megújított mindent. Ján. Jelenései 21.5—e. A reformáció legtalálóbb kifejezése a „hitújítás“. A régi, Krisztustól tanított, az apostoloktól tovább plántált hitet keltette újból életre. Nincs egyetlen kér. egyház sem, amelynek áldása ne lett volna a reformáció. A szellemi élet minden területén, a nemzeti életben éreztette jótékony hatását. Isten munkája volt ez. Hálát adok neki érte. Nov. 3. Isten igéje. Lukács evangéliuma 4.4i. Máté 24.85. A reformáció drága öröksége számunkra a közkinccsé lett biblia. A léleknek szüksége van Isten igéjének táplálékára. A reformációnak köszöni már eddig több, mint hatszáz nyelven beszélő nemzetség az Isten igéjének áldásait. Az örök életnek beszéde ez. Hálát adok Istennek, hogy ezzel a mennyei eledellel táplálja lelkemet. Nov. 4. Az őskeresztyén egyház képe. Ap. csel. 2.42—47. Roppant megkapó és vonzó minden egyes kép, amit az újszövetségben, főképen az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben és az apostolok leveleiben az első keresztyén gyülekezetekről találunk. A hivő ember imádságos életének visszatükröződése minden cselekedetük. Nemcsak történelmileg, hanem lélekben is közel voltak Jézushoz. A reformáció az őskeresztyén egyház hit- és szeretetközös- ségét akarta feleleveníteni. Köszönöm néked lBtenem, hogy az evangélikus egyházközségek elé mintaképül az őskeresztyén gyülekezetek képét tűzted. Nov. 5. Királyi papság, szent nép. Péter I. levele 2. a—ío. A reformáció áldása, hogy ismét felelevenítette azt a Krisztusi igazságot, hogy minden ember egyenlő és Istentől rendelt hivatása, hogy saját maga keresse a Krisztus által lelkének üdvösségét A magasztos hivatás nagy felelősséget is ró reánk. Nem élhetünk abban a kényelmes felfogásban, hogy születésüknél fogva mások érdeméért is elnyerhetjük az. üdvösséget. Annak az útja az, hogy magamnak kell odajárulnom a Krisztus keresztfájához. Nov. 6. A keresztyén istentisztelet. Római levél 10.17. A mi istentiszteletünk középpontjába az Isten igéjét helyezzük. Jézus az ő példája nyomán az apostok is így cselekedtek. Ez ragyog át az imádságainkon és énekeinken. Azoknak az egyszerű evangélikus templomoknak nagy kincse van: az Isten kegyelmét eszközlő örök ige. Leborulok Előtted Atyám, s hálát adok ezért az örökkévaló kincsért. Nov. 7. Az evangélikus misszió. Máté 28. ló-só. Feledésbe merült az üdvözítő missziói parancsa, mely nem egyeztethető össze a fegyveres, erőszakos térítéssel. Elmenvén taníisatok ... mondja Jézus. Ez az igazi hittérítés. Nem a megkereszteltek, de a megtévedtek száma fontos. Azért elevenítette fel a reformáció ezt a parancsot, hogy nekem is szóljon. Hogyan misszió- nálok én? Nov. 8 Az Úr Jézus Krisztus. Ján. ev. 6.67—69. A legnagyobb áldás a reformációban, hogy Krisztust visszaadta a vallásos léleknek. Nem homályosíthatja el senki megváltói jelentőségét. Nélküle semmit, Véle mindent bírunk s Érte mindent oda kell áldoznunk. Kihez is mennénk mi máshoz ? Marosok János. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A régi jó világban, ha a Schwarz ur meg a Weisz ur találkoztak egymással s néhány percre megállották valahol beszélgetni, mindjárt rájuk fogták: már megint gründolnak. A gründolási mánia úgy látszik, valahogy ránk evangélikusokra maradt örökségképen a szanálás eme szomorú korszakában. Folyton valami újat és újat akarunk gründolni, alkotni, pedig legelsőbben is mégis a meglévő intézményeinket kellene megerősíteni, életképessé tenni. Folyton vártuk ezideig Bethesda tavának megmozdulását, mig végre most aztán úgy látszik becsülettel megmozdult. Lesz most már rövidesen gyermeklapunk, ingyen lapunk a szórványban lakó híveink számára, minden nagyobb egyházközségnek külön gyülekezeti lapja, sőt felmerült legutóbb a budapesti lelkészgyűlésen egy protestáns, közelebbről egy evangélikus napi lap megindításának a terve is. Jól jegyezte meg azonban az egyik fővárosi lapban Szász Zoltán író: „Nagyon valószínű, sőt majdnem egészen bizonyos, hogy a tervből nem lesz semmi. “ Raffay püspök szerint is az eszme bármüy szép is, megvalósítására — legalább is egy ideig — gondolni sem lehet. Hiányzanak az anyagi előfeltételek éppen úgy, mint hiányzik az egységes lutheránus közszellem, amely öncéluságának tudatában megfelelő orgánumot megalapozni s fentartani képes legyen. No de ez ugyebár nem is olyan nagy baj?! Vagy talán igen?l Jeles képzettségű, evang. vallású joghallgató, komoly ifjú elmenne vidékre, úri családhoz gyermekek mellé nevelőnek. — Címe válaszbélyeg ellenében megtudható: Evang. lelkészi hivatal, Budapest, Fasor. 2-4
