Harangszó, 1925

1925-11-01 / 44. szám

1925. november 1.

HARANQSZO.

347

rakoncátlan ifjúságát. Pál azonban Sopronban maradt, 1673-ban Uoger Joachim, városi polgárnak leányát, Máriát, néhai Edtemberger János molnárnak fiatal özvegyét vette feleségül. ő is elvesztette családi vagyonát, de a bécsi kormány utóbb megbocsátott neki. mert egy 1674 évi királyi leírat »hívünk nemes Wittnyédy Pál« speciális szolgálatairól szól. 1680 ban Nagymihályi Ferenc apát és soproni plebánus mondja róla vallomásában, hogy a Szent-Mihály- kapu előtt való kertjébe menvén, látta Oaiffy Mikló»t, aki (asszonyfai várának porrá lövetése után) Kolonics parancsolatjára Pozsonyba utazott és »edgyütt véle látta az kocsin itt Sopronban lakozó Wittnyédy Pált is«. Valószínű tehát, hogy ő is soproni ügyvéd volt, mint az édesatyja.

Nagy Iván szerint Wittnyédy Pálnak három fia és három leánya maradt. A fűik egyike Örökölte atyjának ezt az albumát is. 1700 körül ugyanis ismét néhány előkelő soproni polgár ír bele emléksorokat egy külföldre induló ifjú (bizonyára Wittnyédy fiú) számára.

Ilyen bejegyzés az öreg Dobner Ferdinándé, a polgármester atyjáé, aki 1700. július 9-én eme igazán szép és jellemző szavakat írta be latin nyelven: Én, ki a tanulás vágyával eltelve éltem életkoromnak 78-ik évéig s aki egyedül az ilyen életmódot tartom a legjobbnak, megemlékezem annak mondásáról, aki így szólott:

Igaz gyöngyök.

(Reformáció emlékére.)

Uram, kegyeímes, bő kezed Sok drága gyöngyöt helyezett E potom-oícsó földre íe:

Min nem fog a Múlás foga,

5 nem sodor e( Idők szele I

Azóta e gyöngy itt ragyog.

Értéke, fénye mind nagyobb,

S hova-tovább csak nő, sokul —

E gyöngy: igéd,

Mind a Tiéd,

S nekünk adád ajándokuf.

Az ember rá nem érdemes: Közötte sok turkál-keres,

5 még többje szennyel rátapod — Megáll eszem És kérdezem:

Mért tartod itt ajándokod ?

, Mért, hogy íe nem nyújtod kezed És tőlünk vissza nem veszed És oda vissza nem rakod,

Hol szennytelen’,

Méltó helyen

Megőrzik majd az angyalok? . . .

E rejtefemre rányitok:

S

éd : kegyelem I . . . oly titok, ly tiszta, oly szent, oly magos,

Hogy teljesen,

— Bármit teszen —

Nem ér föí ember-ész ahhoz I

PETROÜICS PÁL.

»Ha egyik lábammal a sírban volnék is, nem röstelnék még valamit tanulni.« (Et si alterum pedem in tumulo haberem. non pigeret aliquid addis- cere.) Nagyobb hatással valóban nem beszélhetett volna a jó öreg az ifjúnak szívére, minthogy a maga szép példájára hivatkozott. Az ilyen apák neveltek azután olyan fiakat, mint ifjabb Dobner Nándor, a polgármester volt.

Szép szavakkal bocsátja el külföldi útjára a Wittnyédy unokát Prisomann Egyed Lajos soproni senator senior is, ki 1700. július 13-án írt az emlékkönyvbe s az ifjú atyját, Wittnyédy Pált is úgy jellemzi, mint aki gyermekkora óta legjobb barátja volt. Gruber Ádám és Meisner Mihály lelkészek bibliai mondásokat írnak a gymnasiumot elhagyó ifjúnak könyvébe, Unger Mátyás polgár pedig mint kiválóan szeretett ifjúról emlékezik meg róla.

íme a sok előkelő helybeli és vidéki név és eredeti aláírás, a tártál más jelmondatok méltán teszik a régi albumot érdekessé és becsessé. A fiuknak szólva a beirók tisztelettel és hálával szólnak az apákról is. És Sopronra nézve jellemző, hogy a magyar ügyvéd és nemes ember családtagjai miiy bizalmas baráti és rokonsági viszonyban éltek itt a német iparos (persze gazdag) polgári családokkal. Hiszen maga a családfő, István, Endrész János volt molnárnak a lányát vette feleségül.

gyors egymásután elhaltak, a két fiút keresztapjuk, Varga Mátyás vette a gondjai közé. Rezső már tanítónak készült. Gyula ügyében meg Pálfy József képezdei igazgatónak, ki komája volt Varga Mátyásnak, írt, hogy tegye lehetővé a fiú tanulását. És Pá fy készséggel tett eleget a kérésnek, odavette a fiút s ott járt a lyccumba s most már csak a vakációban került haza a két fiú. Rezsőből tanító, u'óbb postatiszt, Gyulából pedig tanár lett s idővel mint Kapi Gyula, a képző nagynevű igazgatója. Az anya sírkövét a két fiú állíttatta s Rezső járt is itt feleségestül. Úgyszintén lerótta a kegyelet adóját Kapi Béla püspök is püspöki látogatása (előzőleg mint lelkész is) alkalmával, amikor feleségével együtt imát mondtak a nagyszü ők sírján.

Hat-hét sorral feljebb fekszik Varga Mátyás, ki 1824 töl 1834 ig volt itt tanító ; majd Bukódra, Révkomáromba került s onnan 1840-ben került ide vissza s mint a község jegyzője működött itt 1885. január

12-én bekövetkezett haláláig. Emlékkövet a község emeltetett sírja fölé. Mint jegyző is tevékeny részt vett a gyülekezet beiéle- tében, annak évekig jegyzője volt. Hátrahagyott iratai tanúskodnak róla, hogy nagy- kiterjedésű levelezést folytatott akkoriban elismert egyénekkel, kivált Palfi komájával, írt vailástani könyvet, sok költeményt, kisebb nagyobb verset; sok egyházi, temetési beszéd, ének, ima maradt utána. Pl. a templomavatási ének (német, magyar, tót nyelven történt) Hrabovszky halotti énekét. Több alkalmi vers, strófa maradt utána (Borsodi traktus) a borsodi papokat énekli meg a Módi dáma, a Pipa „ditsérete“ stb. S jellemző a magyar sovinizmusára, hogy a Kochot Szakácsra, a Wo fői Farkasra, a Weingertnert Szőlősire magyarosította s e családok mai napig is igy Írják magukat.

Szemem kutatva tekint szét a sirhalmak között. Keresem Klein Péter sirhalmát, ki alig egy évi itt működése után (Kapp után) elhunyt. De nem találom, jeltelen sírban pihen.

Odább megyek s megállók egy kereszt előtt: „Itt nyugszik Mohar Endre ág. h. ev. tanító. Szül. 1847. máj. 17-én, rnegh. 1918. dec. 27-én, 49 évig szolgálta hűségben egyházát. övéid szeretete, híveid hálás emlékezete leng sírod felett. Krisztusban halunk — vele élünk 1“

Magam elé képzelem alakját. Szinte látni vélem csendes járását, szinte hallom kedves humorát. Derűs mosollyal lépett közibénk, ifjak közé és sok-sok kedves órát töltött el velünk Beteg, úgyszólván soha nem volt. Jó kedéllyel végezte dolgát Urambátyánk nyugdíjazásáig s mint ilyent, hamar elérte a nyugdíjas tanítók végzete: a korai halál, hogy az adjon hosszú, hosszú pihenést.

Tekintetem most egy ifjú Timotheus sírján pihen meg. Mosberger Keresztély

segédielkész nyugszik a csendes hantok alatt. Istenem 1 Milyen is az élet 1 ? Ma van, telve reménységgel s holnap már nincs! Itt lakott a szomszédságomban a jó barát, a kedves fiatal egyén, a nagytudásu, nagyra- hivatott ifjú. Álmodozott szegény. S álmát oly szépnek látta. Mert lélekszerinti Úr szolgája akart lenni ott valahol a Rápce mentén. S íme, az élete kettétörött, még mielőtt igazán élt volt. A bimbó csak fesle- dezett s korai hervadásnak lett az áldozata. Hazakerült s itthon napról-napra fogyott hozzátartozói végtelen fájdalmára a barátai nagy-nagy szomorúságára. S aztán egy napon csendben elaludt. Elkísértük utolsó útjára. Azóta baráti körünk eggyel megfogyatkozott, egy Krisztus szolgájával kevesebb van s a temetőnk egy sirhalommal gazdagabb lett.

Hanyatlóban a nap. Bágyadt sugarai szétszóródnak a sirhalmok között s a kései őszi virágok megfürödnek még egyszer s talán utoljára a nap csókjában. S aztán lankadtan hajtják le fejüket. Érzik ők is a vég közeledtét, az enyészet szelét.

Megindulok én is. A lábam alatt zörög a száraz avar. Az őszi szél végig-végig suhan a fák lombjai között s meg-meg- rázza az ágakat. S a fák könnyezni kezdenek. Száraz leveleik sűrű egymásután lágyan hullanak alá és csendben borulnak a sirhalmokra. ________