Harangszó, 1925
1925-10-25 / 43. szám
XVI. évfolyam. 43. szám. 1925. október 25. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Daníntfil! Luiüer-Szövelsfiu. Az Orszftgoft Luther-HzÖTOt- lég hlTztulun lapja. ivézirztűk, előfizetési dijak és reklamáoidk « HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalénak Buantgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Klőfiaotést elfogad minden evrtng. lelkész ét tanító. MdOjelsolk mieden vasáraap. 9 Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Szerkesztő^kiadóhivatal: szentgotthArd. Vasvármegye. A „HAHANHHZd* előfizetési ára: a negyedik negyedévre 1S.OOO korona. Caoportos küld. 15.000 K. Latker-Szővetégt tagoknak 10°/*-oi kedvezmény. Amerikába egéBz évre 1 dollár ; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 Iá. A »Harangéul* terjeaaté- tére befolyt adományokból szórványban lakó híveink nek Ingyenpéldányokat küldünk. Őrizkedjetek a farizeusok kovászától!. . . Máté 5.20. »Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az Írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen sem mehettek be a mennyeknek országába.“ Jézus tehát a farizeusok igazságával nem érte be, sőt egyenesen elitélte azt. Vájjon miért? Talán azt akarta, hogy követői még kegyesebbek és még szentebbek legyenek azoknál a kegyes és szent farizeusoknál ? Hát nem elég az, ha az ember kerüli a bűnt és egész lélekkel igyekszik betölteni Isten parancsolatait? Nem elég, ha buz- gólkodunk az imádkozásban, az alamizsna-osztogatásban, a templomlátogatásban és egyéb jócselekedetekben ? . . . Ne felejtsük el, régen meg van írva: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten pedig azt nézi, ami a szívekben van! És ludjátok-e, mit látott az Úr minden látszólagos erény és igazság ellenére is a farizeusok szívének a legmélyén? Ott látta a lehető legnagyobb bűnt, mely Isten előtt a legiszonyatosabb, ott látta a bűnök bűnét, amely még azt a kevés jót is, amit talán cselekszik az ember, értéktelenné teszi, és ami alkalmatlanná tesz bennünket Isten kegyelmének elfogadására. És ez a bűn az elbizakodottság, a lelki felfuvalkodottság, amely elhiteti az emberrel, hogy ő már Isten előtt megigazult és egészen alkalmas a mennyei polgárságra. A farizeusok ezzel az önigazsággal, ezzel az öumegváltással áltatták magukat s éppen ezért az Isten küldötte Megváltó nem is talált náluk meghallgattatásra. Oh! csak nyitott szemekkel vizsgáljuk magunkat! Csak egy pillantás az Isten tökéletes törvényének tükörébe és minden elbizakodottságunk szétfoszlik, minden dicse- kedésünk megszégyenül, minden beképzelt önigazságunk összeroppan az Isten igazsága előtt és nem marad más, mint ez az alázatos könyörgés: Nyüzsgő hangyaboly a város. Mindenki siet. Mással sem törődve, közömbösen mennek az emberek, mintha misem érdekelné őket. Az ucca beszél. A falakon hatalmas plakátok merednek. Sárga-kék szi- nei megállítják a legsietősebbet is egy röpke pillanatra. „Katholikus nagygyűlés . . .“, olvassák a közömbösek. „Katholikus díszfelvonulás“, állnak meg érdeklődve a pápás egyházat vallók. „Már megint katholikus mozgalom“, állapítja meg a protestáns bizonyos fanyar keserűséggel. És én, ki bátran, büszkén vallom hitemet, csodálattal nézek fel a Máriás egyházra egy pillanatra azért az öntudatért és tájén gondolok arra, hogy ugyan mikor merünk már egyszer mi is szólni ? A lapok hasábos cikkeket hoztak arról a 200 ezer főnyi katholikus felvonulásról, arról a tömegben megnyilatkozó hitvallásról. Közeledik október 31. Alig pár hét választ el bennünket a szellemi ébredés, a krisztusi igazság megvilágításának napjától. És mintha még a messzeségben lenne valahol. Oly kevés emlékeztet arra, hogy várják. Falragasz, mely gyű„Ne szállj perbe én velem, Oh én édes Istenem; Érzem, meg nem állhat Előtted én lelkem, Elkárhoztathatsz engem. Oh töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért Könyörülj énrajtam, Tebenned van bizalmam.“ Ámen. Németből: N. M. lést hirdetne . . . Mily merészség! Sehol egy határozott felkiáltás, hogy emlékezzünk, egy szó, mely buzdítana: „Protestáns 1 érezz, lelkesülj, készülj. Ünnep lesz, ünnepet ülünk nemsokára!“ Az iskolákban még nem hirdették ki. Annyira biztos, annyira erős a protestáns öntudat, hogy elegendő az utolsó óra az elkészülésre ?! A törvény megadta nekünk is azt, hogy a naptárbeli számos nagy és kis szentek piros betűs ünnepei mellé mi is egyet írjunk oda: október 31- ikét. De sajnos, a mi ünnepünk csak papíron van; még nem ment át a köztudatba. Mit tesznek az evangélikus iskolák, hogy ezt a napot kiemeljék a szürkeségből? Hallottam, hogy egy fővárosi gyülekezetben a tavalyi évben szeptembertől kezdve arról a témáról tanítottak az összes iskolákban a vallástanárok, hogy mit köszönhetünk a protestantizmusnak? Pályadíjakat tűztek ki a legjobb dolgozat jutalmazására. Vájjon hány helyen tették ezt? Október 31! Lángbetükkel szeretném felírni az égre. Evangélikus testvérem, emlékezzél. Légy erős. Légy bátor. Légy már egyÜnnep? Félünnep? Köznap? Irta: Lévay Anna. Mit Áldozol a Harangszóért?
