Harangszó, 1925
1925-10-18 / 42. szám
330 házhüség és hazaszeretet egyformán honos. Imádkozó, bibliaolvasó és öntudatos hitü evangélikusok virá- goztatják fel az egyházat s viszik jobb jövő felé a hazát. Hallgass rám testvér. Köszöntlek téged a legszebb köszöntéssel: Erős várunk nekünk az Isten! Tátrai Károly. Az egyetemes gyámintézet 65-dik Yándorgyülése Kőszegen. A magyarhoni egyetemes evangélikus egyházi gyámintézet, mely »mint egy angyal jár szerte az országban és számba veszi a vésztől meglátogatott gyülekezetek mentésre hívő kiáltását, összegyűjti az iskola, imaház után sóvárgó, az evangéliumot éhező és szomjuhozó hívek panaszát, az elhagyottak esdeklését, s buzgó imában kéri a Mindenható szent segedelmét a bajjal küzdő hitrokonokra« — 65. vándorgyűlését f. évi október 11-én Kőszegen tartotta Ziermann Lajos egyházi és báró Feilitzsch Bert- hold világi elnök társelnöklete alatt. A gyámintézet kőszegi közgyűlésén megjelent és annak ünnepségein részt- vett K»pi Béla dunántúli püspök, nemkülönben dr. Mesterházy Ernő a dunántúli egyházkerület felügyelője, Károlyi Endre, a dunántúli egyház kerületi gyámintézet v. elnöke, dr. László Kálmán, dr. Radó Gyula, dr. Schneller Aurél egyházmegyei felügyelők, Stráner Vilmos, dr. Prőhle Kitépett lapok Farkas Győző debreceni lelkész 1923/25. évi utijegyzeteiböl. Folytatás. Wartburg. Kellemetlen esős időben vonulunk fel sokan — hisz akkor volt az első lutheránus világgyülés — Wartburg szegényes várába, udvarán felhangzik 40 országos egyház képviselőinek és vendégeinek ajkairól az „Erős várunk* hatalmas dallama. Ha eddig sohasem éreztem volna, akkor most kellett átéreznem az evangélium korlátokat összetörő, ellentéteket kiegyenlítő, lelkeket egymáshoz vezérlő, mindeneket összeforrasztó hatalmas erejét Az omladozó, akkor (1923) nagyon is renoválásra szoruló vár egyik szárnyán árpádházi szent Erzsébet termeit találjuk. Az egyik emeleti sarokszoba küszöbét átlépve, magunkba szívhatjuk a Luther-szoba levegőjét. Itt élt a mi György lovagunk, itt fordította lázasan, álmatlan éjszakákon a könyvek könyvét. A rozoga Íróasztal, a primitív lábzsámoly, az egyszerű kopottas ágy, az öreg kályha érintetlenül áll s végül ott a hatalmas tintafolt helye ... Csendesen sétálgatok Eisenach szűk uccáin. Wartburg várának ormán egy haHARANGSZÓ. Károly, dr. Karner Károly egyetemi tanárok stb. A még október 10 én Kőszeg falai közé érkező elnökséget, nemkülönben az ország minden részéből összesereglett vendégeket a vasúti állomáson a város nevében Jambrits Lajos polgármester, a gyülekezet nevében dr. Schneller Aurél felügyelő köszöntötték. Az üdvözlésekre báró Feilitzsch Berthold válaszolt. Vallásos estély a templomban. A 65. vándorgyűlést az október 10 én, szombaton este 6 órakor a templomban megtartott vallásos estély vezette be, mely alkalommal is az oltári szolgálatot dr. Tirtsch Gergely helyi lelkész végezte. Dómján Elek a tiszai egyházkerületi gyámintézet elnöke, főesperes magyarnyelvű előadást tartott. Rendkívül mélyenszántó előadásában felvetette a ma mindenkit izgató kérdést: Milyen lesz az emberiség jövője? Micsoda szellemi erőtényezők intézik annak sorsát? Mivel ezek lelki tényezők lehetnek elsősorban, kétségtelenül a vallási alakulatoknak, az egyházaknak jut ebben a tekintetben a legnagyobb szerep. Milyen lesz már most az evang. egyház szerepe ebben a nagy történelmi evolúcióban ? Minden keresztyén egyháznak megvan a maga külön jelentősége és hivatása, a maga külön értéke amit abba bele- visz, beleállít... A mienk az Istenben elmélyedő, Istenfiuság szabadságának a felséges nagy értéke, mely, amint önkéntelenül leszáll az Isten talmasan kivilágított kereszt löveti a maga fénysugarait az éj sötétjébe A kereszt ragyog, némán és mégis beszédesen hirdeti Luther müvének nagy jelentőségét: újból jogaihoz segítette a keresztet! Berlin. Sietve sétát teszek Unter dan Linden, ki ne keresné fel Berlin ezen előkelő útját... A néma királyi vár s előtte I. Vilmos hatalmas szobra soká lekötik figyelmemet, itt élt még nemrég egy félelmetes világtörténeti tényező s ma ez mind az emlékezeté ... de gyorsan fordul az egyesek s a nemzetek életsorsa. A magasbatörő dóm láttára mindjobban erősödik lutheri öntudatom s egyházi önérzetem. Végre látom az evangéliumi gondolatnak oly hatalmas templomát, mely külsőleg is méltó kifejezője a reformáció világot irányitó halhatatlan gondolatának. Elhagyva a Brandenburgi kaput, melynek középsó íve alatt csak a császár mehetett át, lassan elgondolkodva végigmegyek a Sieges Alléén. A festői zöld háttérrel minden egyes szobor egy-egy korszak sikerült kifejezője. Egy-egy német uralkodó két legismertebb polgárával: politikussal, hadvezérrel, tudóssal. Ezen összeállítás talán öntudatlanul is jelzi, hogy az uralkodó csak akkor szolgálhat nemzetének, ha a nép 1925. október 18. lét mélyébe és gazdagodik meg annak kincseivel, úgy önkéntelenül a szabadság szellemében sugározza ki a lelki élet áldásait a világba mindenüvé. Ami másutt fegyelem, külső rend, kényszer alatt történik, nálunk önkéntes szeretetből fakadó munka, így született meg a német egyházban a Gusztáv Adolf Egylet és minálunk a Gyámintézet. E nagy versenyben, mely a lelkek megnyeréséért folyik, megvan a mi erőnk, a reménységünk is, hogy el nem merülünk, hogy az ember pusztuló erkölcsi, szellemi javainak megmentésében és azoknak gyarapításában kivesszük a mi dicsőséges osztályrészünket. Csak fokoznunk kell a szeretet munkáját, elvinnünk annak lángját, melegét a szívekbe mindenüvé, ahol a szeretet lelke megdermedett. Amíg ez a lélek éltet és vezet, addig kétségeskednünk nem kell a jövő felett, mert munkálkodni fog általunk az ember üdvére, Isten dicsőségére. Stráner Vilmos egyetemi tanárdékán klasszikus szépségű német nyelvű előadásában rámutatott azokra a fegyverekre, amelyekaek igénybevételével feltudjuk venni napjainkban a harcot s utoljára bizton győzelmet araihatunk. Ezek: az ige, az imádság és a szent sakramentumok, a mun- kásszeretetben gazdag élet. Más viharokat látott már — úgymond — a mi evangéliomi aoyaszentegyházunk. A pálma is a teher alatt erősödik és nő. Németország ébred. Az ébredés jelei mindjobban náluak is kétségbevonhatatlanok. Egyáltalán nincs maga is megfelelő egyénekkel rendelkezik. A Sieges Alléén a régmúlt szinte a mával találkozik s 'öntudatlanul bár, de a reményt nem vesztett ember számára ellenállhatatlanul a jövőről, a német nemzet örökkévalóságáról beszél. A német uralkodók sokat tettek művészi, kulturális téren a népért, Ausztriában is. Önkéntelenül felvetődik bennem a kérdés, miért nem tettek uralkodóink — hiszen anyagiakkal bőven rendc-lkeztek — ezen a téren valamit a mi érdekünkben is. Alig találunk pld. a milleniumi emléktől eltekintve királyi szobrot. Ki itt a hibás, az uralkodóház vagy a nemzet? Egy bizonyos, király és nemzet nem tudott az utolsó 4 évszázadban lélekben találkozni s ez az oka sok mindennek. Hazánkról úgyszólván semmit sem tudnak. Magyarok-osztrákok között különbséget nem tudnak tenni. Egy jóindulatúnak latszó superintendent azt kérdezte tőlem: vannak-e nálunk autók s buzgón beszélt a berlini földalatti villamosról s amikor Budapestről egynémely felvilágositással szolgáltam, szinte kétkedve nézett reám. Egy Lipcsében tartott előadás után aziránt érdeklődtek, hogy milyen ruhát szoktam otthon viselni, nem akarták elhinni, hogy minálunk is az általános európai viselet a
