Harangszó, 1925
1925-10-18 / 42. szám
XVI. évfolyam. 1925 október 18. 42. szám. Air oltotta KAP! BÉ<L?A lM10-ben. LafihüajdonoB: a üQDáDtúll Lutíer-Ssövstsöö. A» Omzáifo* Lutlicr-Hzöret- >ég hiraUlvs lapja. Késlrstok, elötizotcal dijak 6a reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának BaantgotkhárIra <Vasrm.; küldendők. Blőfisetést elíogad aiíűden avaug. lalkéaa él tanító. M’MtlnU üilíflsB fasarcap. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ö ! £>£trfceb£tó-kÍAdúhivi»Mü: szentootthArd. Vumránnegye. A „HAÜA.IHHZO“ előfizetési ára : a negyedik negyedévre 16.000 korona. Csoportos küld. 13.(00 K. liBther-üiöTotéirt tagoknak 10°/»-ob kedvesmény. Amerikába égési évre 2 dollár ; az utódállamokba a IV. negyedre 20.000 K. A „Harangiad* terjeastáiéra befolyt adományokból »sórványban lakó blvelnk- uak Ingyenpéldányokat kiildUnk. R legnagyobb kérdés. Máté ev. 22.42. „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől ? kinek a fia A fenti szent ige olyan kérdést vet elibénk, amellyel az egész ke- resztyénség áll vagy esik, aszerint, hogy milyen feleletet adunk reá. Mert csak akkor, ha Jézus Krisztus nemcsak egy ember a sok közül, aki itt lelke igazáért vértanúhalált halt, hanem Istennek fia, aki a mennyei Atya örök végzése szerint, mint ártatlan bárány halt meg érettünk, viselve a mi bűneinknek terhét, csak akkor mondhatjuk el együtt a Krisztussal: Elvégeztetett minden! — elvégeztetett a megbéküiés Istennel, megadatott a tökéletes elégtétel a mi bűneinkért, elvégeztetett az örök megváltás! Igen, mert néktink csak egyféle evangéliomunk van, és ami az evangóliomot evangéliommá, örvendetes hirré teszi, ami annak lényege, középpontja, csillaga: az Jézus; Jézust pedig Megváltóvá nem az ő tanításai, vagy csodatételei teszik, hanem ez a tény: Meghalt érettem! . . . Egy szóval: ha nem hinnék a Jézusban úgy, mint Isten fiában, akkor kizárnám magamat a megváltottak seregéből, ámde én hiszek benne és tudom, hogy szeretett engemet és önmagát adta érettem váltságul . . . Ezért örvendezek az Úrban s a lelkem megtelik vígassággal, hisz üdvözítő igazság szereztetett nekem, mikor Jézusom a kereszten szenvedett, kegyelemköntöse lett az örökségem, amelyben megjelenhetek a nagy király fiának mennyei lakodalmán . . . Ha nem hinnék a Krisztusban, mint Isten fiában, akkor napi munkámat nem kezdhetném ezzel a könyörgéssel: Jézusom! segíts meg! . . . , pihentető álomra nem hajthatnám fejemet ezzel a fohász- szál : A nap lement, óh Jézus maradj velem! . . . bűnök támadásakor, kísértések ostromában nem kiálthatnám: Jézusom! segíts győzelemre ! . . . és nem mondhatnám a végórán: Uram, Jézus vedd magadhoz az én lelkemet! . . . Ámde Legelőször is legyen meg a teljes biblia, ősi kincsünk, szent örökségünk. Napi fáradalmak bevégezté- vel, csöndes estebéd után megha- tóbb jelenet el sem képzelhető, mint mikor a család feje, az édes apa avagy az édes anya egy-egy fejezetet felolvas a szentirásból. Bibliaolvasás előtt és után mint dalos madárfészek együtt énekeljen a boldog család. Szükséges tehát templomi énekeskönyv is. Ezt a könyvet az Isten házába menő soha se felejtse otthon, mert nincs kínzóbb annál, mint némán ülni a padban. míg a többi hívek az ének szárnyain Isten felé szállnak. Aki nem énekel, vét az istentisztelet közösségi cselekvése ellen. Minden evangélikus hajlékban található legyen az imakönyv. A Gyurátz-, a Sántha-, a Raffay-féle egyformán szép és szívetbuzdító. (A római katholikusok az imakönyvüket a bibliánál is jobban forgatják. Örömben avagy bánatban drága lehetőség és nagy megnyugvás az, hogy az én Istenemmel beszélgethetek, hozzá könyöröghetek. Az igazi evangélikus házból nem hiányozhat Luther arcképe sem. Aki megnyitotta előttünk a hit tiszta forrását, aki utat mutatott nekünk a Krisztus én tudom, hogy az én Megváltóm él — a halál sem választhat el tőle ! . . . „Kegyes Jézus, én Megváltóm, Lelkemnek nyugodalma: Jóságodat szívből áldom Hálával élve-lialva. Mind síromig csak neked Szentelem életemet; Add, hogy téged kövesselek. Szerelmedért szeresselek 1“ Ámen. Németből: N. M. felé, az egyetlen, az igazi, nagy reformátor emlékét örökítsd meg egy képpel a szobád falán. Ezt az örökszép nevet viseled: evangélikus. Az evangéliom hőse pedig Jézus. Ha Krisztus arcmását szobádban tartod (a tanítását pedig szívedben őrződ) dicséretet érdemelsz. Szép a hála is egyházunk vezetői iránt. A református testvérek szerte az országban vásárolják püspökeik arcképét. Tegyünk így mi is. Minden egyes hívünk a maga kerülete fópásztorának arcképét helyezze a díszes szobájába tiszteletből és sze- retetböl. Aki mély vallású, jó hazafi is az. Én jó magyarom, az államfőnek a képet is ki ne felejtsd azért a szobád díszei közül. Irodalom és sajtó nélkül ma már senki sem élhet, aki csak egy picinyt is lépést akar tartani a haladással. A Harangszó ott legyen az asztalodon, mert ez a legjobb eszköz evangéliomi öntudatod ápolására. Ha napilapot járatsz, jól válaszd meg. Kerüld az olyan újságokat, ahol a te szent hitedet bántják vagy félremagyarázzák. Íme egy igazi evangélikus ház külső képe. Csekély anyagi áldozattal ilyenné varázsolhatod családi otthonodat. Ebben a hajlékban egyMi legyen minden evangélikus házban? Mit áldozol a Harangszóért ?
