Harangszó, 1925

1925-10-04 / 40. szám

314 telezték magukat, azokat szabadon bocsátották. Azt a 47 evangélikus és 45 református lelkészt és tanárt pedig, akik meghajolni nem akartak s semmiféle térítvényt alá nem ír­tak — miután a király a halálos ítéleteket aláírni vonakodott, kü­lönböző börtönökbe zárták, majd pedig, miután hitűkhez ott is hívek maradtak, Itáliába, Nápolyba gá­lyarabságra hurcolták. A reformáció ellenségei akkép gondolkoztak, hogy megverik a pásztort s majd elszélyednek a nyáj juhai. E lelkész gályarabok törté­nete jelképezi az egész magyar evangéliomi egyház történetét, sőt mivel a magyar evangéliomi egy­ház története s sorsa jó- és bal- szerencsében mindenkor szorosan összeforrott a magyar nemzet tör­ténetével és sorsával, a lelkész gályarabok története tükörképben mutatja a nemzet történetét is. A- mint a magyar protestáns lelkésze­ket és tanárokat a legnagyobb szenvedés, a halálos veszedelem, a vértanuság sem törte meg s nem volt képes evangéliomi hitétől el­tántorítani, akkép a magyar evan­géliomi egyházakat sem volt képes a bécsi ellenséges kormány s a neki vakon engedelmeskedő min­den magyarországi eszköze meg­semmisíteni. Megfogyva bár, de törve ne, él még a magyar evan­géliomi egyház. És hogy még élünk, abban kiváló érdeme van azoknak a gályarab hithősöknek, kiknek emlékezését ünnepeljük ebben az Kitépett lapok Farkas Győző debreceni lelkész 1923125. évi utijegyzeteiből. 1923. Hidasnémetinél btlépem a „határt“. Még egy pillantás a magyar rónára, majd eltűnik a nemzeti lobogó, a magyar katona s máris jól ismert és mégis idegen földön vagyok. Megpillantom a Tátrát, pátriámat. En­gedély nélkül csak lopva, osonva megyek és titkon tartózkodom a szülőhelyemen. Az élet mily kegyetlen játéka, otthonunkban nem lehetünk otthon .. . Pátriám Isten veled. A vasúti fülkében nyelvre, lélekre nézve számomra idegenek ülnek. A Prágai Magyar Hírlapot olvasva, rám se néznek, érzik a közöttünk tátongó űrt. Csorba után alig hallani egy-egy rég ismert, kellemes magyar szót. Rózsahegyen középiskolai növendékek kiránduló csapata száll fel Fehér, piros, kék lobogójukat örömmel lengetik. Néhány évvel ezelőtt, talán nem is olyan régen, más zászlót szo­rongattak kezükben. Melyik volt az igazi, mikor hazudtak, most vagy akkor?... Csak hadd siessen a gyors mennél előbb tova. Minden tekintet és lélekzetvétel ke­évben s kiknek soha le nem róható, örök hálával és dicsérettel tarto­zunk. A francia hugenottákat nagyobb­részt kiirtották, ma mindössze mint­egy hatszázezer hugenotta van; a cseh reformációt teljesen megsem­misítették. A csehek rettenetes nagy árt fizettek az evangéliomi igazság­hoz való ragaszkodásukért. Cseh- országnak a 30 éves háború kez­detén 3 millió lakosa volt, evan­gélikusok ; a 30 éves háború végé­vel hétszáznyolcvanezer lakosa volt Csehországnak, de római katholi- kusok. Tehát két millió kétszáz­húszezer ember életébe került a csehek római katholikussá tétele. Magyarország népe Rudolf király uralkodása kezdetén (1576) kevés kivétellel mind evangélikus volt. Egy jezsuita panaszát ismerjük eb­ből az időből, ki amiatt kesereg, hogy csak 3 főúri család maradt meg római katholikusnak. A két­száz évi üldözés után a magyar nemesség fele és a lakosság egy­negyed része még mindig a refor­máció híve volt. A világháború előtt 4 milliónál többre ment a magyar protestánsok száma. Más országokban hasonló üldöztetések és szenvedések közt, mint aminő­ket a magyar protestánsok kiállot­tak, az egész nép áttért az ural­kodó hitére. Nálunk a középnemes­ség és a városi lakosság erős sza- badságszeretete és kiváltsága erős védőbástyája volt a reformációnak, de mindez nem mentette volna meg ______HARANQSZÖ.__________ s erüséget okoz, ez a föld a mienk volt 8 azzá lesz, de mikor? Eisleben. Egy kis bányavároskára voltam elkészülve s egy szépen rendezett, parkíro­zott város tárult elém. Egy kis séta után máris ott vagyunk reformátorunk szülőhaj­lékában. Az eredeti berendezésből — fáj­dalom — már semmi sincsen, csak a faiak a régiek, amelyek között napvilágot látott — mint egyik német író mondja — Pál apostol után a legkiválóbb ember. A szo­bában egy hattyú mely egykor olvasó áll­ványa volt s Húszra való visszaemlékezésül kapta. A Marienkirche, a mansfeldi grófok temetkezési helye épségben őrzi a keresz­telő medencét, ahol egykor a ki3 Márton a keresztség szentségében részesült s ott van még a szűk szószék, amelyről a beteg Luther 1546 ban utoljára hirdette az Igét. A Sterbehaus komor boltívei már kül­sőleg is sejtetik e ház komoly történelmi jelentőségét: Szűk csigalépcsőn jutunk az emeletre. A szoba bejárata előtt üvegfedél alatt a fekete terítő, mely koporsóját fedte, ennek megszemlélése után belépünk a szobába, amelyben lelkét visszaadta Terem­tőjének. Elhalálozása helyén egy óriási festmény Luthert halálos ágyán ábrázolja, amint Eisleben papja Justus Jónás felteszi 1925. október 4. egyházunkat, ha nem lettek volna hű pásztorai, önfeláldozó lelkészei, kik készek voltak hitükért mident elszenvedni, akár meg is halni. Amint Üdvözítőnk halálával szer­zett diadalt az igazságnak, akkép a martír lelkészek is szenvedéseik­kel és ártatlan halálukkal mentet­ték meg a magyar reformációt. Első ízben 41 lelkészt indítottak útnak Itália felé. Durva katonák bántalmai közt, bilincsekbe verve, gyalog kellett megtenniük az útat Ausztrián, Stájerországon s Krajnán át egész Triesztig. Innen hajón vit­ték őket Pescara városig, honnét ismét gyalog mentek Itálián át Ná- polyig. Útközben a sok szenvedés| miatt hatan haltak meg közülök, mások elmenekültek vagy betegség miatt elmaradtak; mindössze 30-an érkeztek Nápolyba, hol fejenként 50 aranyért gályarabokul adták élj őket. Többen közülök a gályapa­dokhoz láncolva, a legnagyobb go­nosztevőkkel együtt evezőkkel haj­tották a nyílt tengeren a nagyi hajókat, másokkal a gályákon és a tengerparton különféle munkákat végeztettek. Ha mi e hithű lelkészek szenve­déseiről megemlékezünk, ha meg­gondoljuk, hogy mily drága örök­ségül hagyták ők reánk a mi evan­géliomi hitünket, lehetetlen, hogy] mi is e hitnek mindhalálig buzgd vallói lenni ne igyekezzünk. És al mi napjainkban ily hithüségre, evangéliomi hitünkért való fokozotü buzgóságra nagy szükség van. neki az ismert kérdést s ő egy határozotl pillantással, erélyes mozdulattal megerősiti élete munkáját... Ott utolsó levele hitve­séhez, melyben a vitás ügy kedvező elinté­zését és rövid utón való hazatérését jelzi, — szegény, nem sejtette, hogy e szoba egyszerű díványán fogja néhány nap muiva pályafutását befejezni... egyszerű pam- lag. . drága ereklyéje népek millióinak.. Eisleben népe ma is bányászokból áll. Odajövet egy munkásnál a Lutherház fek­vése iránt érdeklődve — gőgösen tovább megy. A nép közismerten kommunista ér­zelmű. Megtagadják nagy szülöttjük szelle­mét, nincs bennük semmi abból a nemes lélekből, ami a mőrai parasztok szegény gyermekében, az egyszerű bányászfiúban egyszer volt... de kár, szegények. Wittenberg. A hallei egyetemi ifjúság dr. Ficker tanár vezetésével kirándul Witten- bergbe. Velük tartok. A történelmi város képe, amelyről oly sokat hallottam, olvas­tam és a hittanórában beszéltem, végre a maga teljes valóságában előttem van. A hosszú parkon végigmenve, egyszerre meg­állunk a történelmi vártemplom kapuja előtt, amelyről most ércbe vésve ott mered rám a 95 tétel. Útközben elhagyjuk a voll Elster kaput, egy hatalmas tölgy jelzi a bulla elégetés helyét. Félő áhítattal lépek

Next

/
Thumbnails
Contents