Harangszó, 1925
1925-10-04 / 40. szám
1925. október 4. IMert a mi evangéliomi egyházunk I napjainkban újabb martiriumot I szenved. Az evangélikus hívek két- I harmadát, a reformátusok egyhar- I inadat elszakították tőlünk s folyton Iújabb meg újabb híreket hallunk I elszakított hitfeleink szenvedéseiről, I melyeket hitűkhez, nyelvűkhez való I ragaszkodásukért kell kiállniok. És Iha az itthoni egyházi állapotokat Itekintjük, itt is sok szomorú dolgot I látunk. Egyházunkat egyfelől a hi- Itétlenség, másfelől a türelmetlenség I ostromolj a. Magyar hazánknak bé- Ikére, vallási békére is nagy szük- Isége van. Mi ezt a békét igyekezünk is fenntartani. Mi békére I törekvők vagyunk, de gyengeség Ivolna tőlünk, ha nem emlegetnénk, Inem dicsőítenénk azoknak érdemét, Ikik 250 évvel ezelőtt az igazságért lés szabadságért szenvedtek és meg- [haltak és ha nem mutatnánk rá azok bűnére, kik annyi derék magyar embert vértanuságra kényszerítettek. A nápolyi gályarabságban közel egy évig szenvedő lelkészeket a hollandi nép megbizásából e nép hős tengernagya, Ruyter Adorján Mihály szabadította ki. A 30 közül a gályákon hatan haltak vértanúi halált, a többit a hollandi hajók Velencébe vitték. Onnét ők Svájcba mentek, hol főkép a zürichiek fogadták őket és tartották maguknál hosszabb időn át nagy vendégszeretettel. Utóbb adományokkal ellátva Európa protestáns államaiba szélyedtek el, míg az 1681-iki országgyűlés meg nem engedte a hazájokba való visszatérését. a renovált temp'omba. Jobb szerettem volna látni egy teljesen ódon templomot, megpillantván a szószék alatt Luther sírját, csaknem térdre estem ... más már nem emlékeztet Lutherre .. . A városi templom, Luther prédikáló temploma, már ódonabb. Ott a szószék, amelyről egykor oly sokezor prédikált, e falak visszhangozták érckemény szavát, itt ültek s boldogok, akik kortársai lehettek s szavát hallhatták. A Lutherház az Ágoston kolostor egykori, majd a fejedelem adományából az ő lakúháza. Iratainak halmazából feltűnő helyet foglal el az V. Károly császárhoz intézett levele, ott van egykori egyetemi kathed- rája, eredeti Kranach képei, kabátjából, koporsójából részek, jegygyűrűje, kelyhe s végül ott a Luther- szoba, a maga beszédes egyszerűségében... Itt élt, dolgozott, a rothadt pad.ó, az asztal, ablakpad, szék még mind a régi, az egész szoba komorsága oly kimondhatatlan hatással van a jelenlévőre. Üveg alatt az ajtón, az egyik cár kézírása, ime az egykor hatalmas úr is eljött, hogy hódoljon a reformátor emlékének. íme most 250 év után is ennek a két kis protestáns népnek, a svájcinak és hollandinak a lelkülete ugyanattól a krisztusi szeretettől van áthatva, mint volt a lelkész gályarabok idejében. Akkor az üldözött magyar lelkészeket, most a sorsüldözött vérszegény magyar gyermekeket fogadják áldozatkész szeretettel hajlékukba. Ez a reformáció egyik legszebb diadala. Ez a szeretet és áldozatkészség egyik bizonysága annak, hogy a protestáns egyházban ma is a Krisztus lelke él és uralkodik. ________ HARANOSZÖ ________ A boroszlói harangöntő. Boroszlóban szent Mária-Magdolna Templomtornyán szólna harang, ha volna, De ha nincsen, a híveket Hívogatva, csak integet Néma szájjal a torony, Mint hajdanta egykoron, E néma száj a híveknek nem tölti be vágy it, Hogy lesz harang: a szivekben erős a vágy, lnagy a hit. Vár a torony, vár: érc kerül reája, Kész is már a harang agyag-formája ... Forró érccel teli katlan Rotyog, püffög szakadatlan S tör az érc a csap felé, Szabad utat ha lel-é ? [lakott, De várni kell, míg a mester: harangöntó jól S ez tudatlan inasára bízza addig a csapot. „Vigyázz, Herman, és ne érintsd a csapot, Ama percben, hogy kezeddel megkapod, Kitör az érc zúgva-forrva, S szétrobban a harangforma, Lesz uradnak kára, nagy, Te meg halál fia vagy; [neked, Látod e kést, ez vet véget, ez szül halált te- Hogyha az én tilalmamat könnyelműen megszeged /“ A mester megy, inasgyerek ott marad, Vájjon lesz-e benne erő, akarat. Iratokat tartalmazó egyik teremben, a hallei magyar diákok, magvar koronás zászlója ... Magyar színek Wittenbergben, kell-e ehhez megjegyzés?... Még egy pillantás... A száguldó D vonat már a szürke messzeségben hagyja e várost, amelyet meglátni régóta vágyam volt. Wittenberg... neved él, hősöd irányt szabott a történelem folyamatának. Hősöd szelleme örökkévaló .. Halál, hol a te hatalmad ? Ágosta. A reformáció szellemétől megáldott földön járok. Modern, lüktető élet mindenfelé s ez némileg megzavarja az idezarándokló evangélikus ember lelkét. Itt vívta meg Luther Cajetánnal ama harcot 1518-ban. Ebben a városban szűrték le 1530-ban a függések épületében a reformáció küzdelmeinek eredményét, itt hangzott el először a mi hitvallásunk. Sajnos, a törlénelmi emlékek csaknem mind elpusztultak, de áll még a karmeliták akkori kolostora és az Anna templom. Egy tábla jelzi, hogy itt lakott Luther. E templomban mutatta be még mint hithü barát a mindennapi misét, az emeleti cellák egyikében lakott és a földszinti négyszög315 A tilalmat hogy megtartsa, — Rémséges a lelki harca... Vagy pedig ha megszegi, Csakugyan jaj lesz neki ? pot t Kíváncsiság egyre gyötri, óh mi kínos álla- S gyerek-ésszel, merész kézzel megfordítja a [csapot. Mint a Vezúv forró árja, a csapon Sisteregve tör ki az érc vastagon .. . Rémület az, amit érez S fut a fiú mesteréhez: „Fáj nekem, jó mesterem, Bevallani sem merem I [hivém!“ Kitört az érc, megállítom, azt gondolám, azt így a fiú — s írn éles kés megyen által a [szivén. Fut a mester véres kézzel kifelé, Mit megmentsen, ottan olyat ha lel-é ? De megdöbben... a romhelye: Harangforma ércet lele Tele úgy fest, mint alant, S készen áll az ércharang, — Mestere meg szobájába visszarohan hirtelen, Az inasa átszűrt szívvel, halva fekszik oda[benn, „Átok reám l ezer átok I mit tevék l ? Óh mi rémes itt e halál, itt e vég! Nem teneked, de énnekem Kellett volna, jó gyermekem! Átok reám sokszoros! Égess pokol, ostorozz! [tere: Kiált, üvölt, fut, rohan a harangöntés mes- „ Gyilkos vagyok, bíró uram, itt a fejem, [üsse le!" Az Ítélet igazságos, de kemény, Kegyelemre, irgalomra nincs remény: „Kegyelmet én nem is kérek, Én nyomorult, gonosz féreg, Ámde van még valami, Mit szeretnék hallani: [eltemet, A művemet: harangomat, amely most már Annak hangja kísérjen ki vesztőhelyre en[,gémét!“ Megindul az elitélttel a szekér, Zúg a harang, míg a jármű helyre ér, A vérpadon erre nyomban Hull, le egy fej, mint egy gomba... És elnémul a harang, — Csak amikor jelt adand, [ad... Hogy halálos az ítélet, akkor újra hangot S ez kíséri vesztőhelyre azóta a — rabokat. Gajdács Pál. letes ősrégi, sírkövekkel telt folyósón járhatott. A dohos levegő valóban ide való. Itt járhatott egykor a hős, itt vértezhette fel lelkét imádsággal a Cajetánnal való küzdelemre. A terem, ahol a hitvallást felolvasták, már nincsen meg. Ágota, légy áldott te város, neved szorosan össze van forrva evangélikus voltunkkal Légy megszentelt földje evangéliomi hitünknek időtlen időkig. Worms. A kellemes rajnai ut után, élvezve a természet ezernyi szépségeit, — lassan Worms felé közeledtem. Van-e evangélikus ember széles e világon, aki gondolatban már sokszor be nem járta volna az 1521. évi törlénelmi jelentőségű birodalmi gyűlés színhelyét. Áhítattal állok meg a városon kívül álló vén öreg fa alatt, melynek árnyékában állítólag megállt annak idején a hős barát s hirdette onnan a reá várakozó tömegnek az örök Igét. Lélekzet- visszafojtva tekintek az omladozó ős városi falra és némán lépek be a kapun, amelyen amaz emlékezetes napon bevonult a wittenbergi barát . . . (Folyt, köv.)
