Harangszó, 1925
1925-09-27 / 38-39. szám
XVI. évfolyam. 1925 szeptember 27. 38—39. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoo: t ODDíBtfill Lutber-SzflvBtséo Az Orszáffon Iinther-Szövet- tég hivatala« lapja. Kéziratok, előfizetési díjak én reklmmáolók a HARANGSZÓ szerkeszti kiadó hív aulának Bzentgottbirdr* (Vaerrn.) küldendők RIÓ ti rőtéit elfogad ailnden evang. telkéai és tanító. HtgiBlüdIt snlndBD fisán:?. ¥ Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan ő szolgái akik félitek öt, kicsinyek és nagyok! SMrkeaitó-küulóhlr*tal: szentqotthArd. Vuvármegye. A „HABANHHZO" előfizotési ára : a harmadik negyedévre 16.000 korona. Caoportoa küld. 15.000 K. LaUer-SaSreMgl tagoknak IVI+ou kedreaminy. Amerikába egéaa érre 2 dollár; ax utódállamokba a III. negyedre 20.000 K. A .Harangén)* terjeaxtá- iére befolyt adományokból nórványban lakó híreinknek lngyenpéldányokat küldünk. A szeretet — szolgálat. Máté ev. 20.s#.„ Aki közOletek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok.“ Szerezzünk újra becsületet a szolgálatnak! . . . Hisz ami még megmentheti ezt a nyomorult, elbizakodott világot, az nem lehet más, mint a szolgálat, az alázatos szeretet, amelyet Jézus hozott le a földre. Éppen ezért az a legjobb keresztyén, aki legtöbbet szolgál; és Istenországában az a hely a legelső, ahol az emberek önszántukból odaszentelik magukat embertársaik szolgáiul. Luther mondja: „A hűségesen szolgáló embert olyan tisztelet vegye körül, mint a legszentebb életű papot, s a királyi vagy pápai korona fénye semmi ahhoz a dicsőséghez képest, amely megilleti az alázatos szolgálatot.“ Nekünk keresztyéneknek újra sokra kell értékelni a szolgálatot, mert minden hit, és hitvallás, minden Uram! Uram! mondogatás, minden imádság és minden dicséret csak pengő érc és zengő cimbalom — szeretet nélkül, szeretni pedig annyi, mint szolgálni. a Szolgálni 1 . . . de mivel ?! A kezeddel — dolgozhatsz másokért; nyelveddel — mondj hasznos beszédeket; a toliaddal — írhatsz mások javára; lábaddal — fáradj másokért is; eszeddel — adhatsz jó tanácsot; pénzeddel — segíthetsz! . . . Szolgálni ! ... de hogyan?! Úgy, amint életsorsod és élethivatásod parancsolja, bárki vagy! Akár férfi, akár nő; uraság vagy szolgáló; akár király, akár alattvaló, lelkész vagy egyháztag! . . . Szolgálni! . . . de kinek ?! Mindenkinek, ahol csak lehetséges, különösen pedig azoknak, akik rászorulnak ! Nincs talán beteg, akit meglátogathatnál ? nincs gyászoló, akit vigasztalni kellene? nincs tévelygő, akit meg kellene téríteni? szegény, aki gyámolításra vár ?... És mégha érdemetlen volna is az, akinek szolgálatot tettünk — Jézus nem mosta-e meg egykoron a tanítványok lábát, még Judásét is? Uram! ne hagyd ezt a te szent igédet elfelejtenem : „Aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti Az erkölcsi romlásnak kitett és züllésnek indult gyermekek megmentésénél szerepet játszó tényezők a közvárakozásnak iparkodtak és iparkodnak megfelelni, de részint az idealizmus tüzét elhamvasztással fenyegető szomorú létkérdéseknek nyomasztó hatása, részint az intézmények és egyesületek közötti kapcsolat lazasága, részint pedig egyéb külső gátló körülmények következtében — minden lelkiismeretességük dacára — sem képesek ezen a téren olyan eredményt felmutatni, mellyel ők maguk is teljesen meglennének elégedve. Gyakorlati e iber létemre ón 100°/o-os sikert íem is várok, nem is remélek, mt -t mindig voltak, vannak és lesz ek eltévedt bárányok. Azt azonban határozottan merem állítani, hogy az erkölcsileg romlott és bűnöző gyermekek száma alaposan meg fog csappanni, ha a család az iskola, az egyház, a társadalom és az állam külön-külön és egymást kölcsönösen támogatva, hatékony erejüknek mélyebb szántásával vesznek részt e közös érdeket képező nemzetmentő munkálatban. szolgátok 1“ Alázatosságra taníts óh Jézusunk! .Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem : Erre segélj, óh Isten, én édes Istenem 1 Én tövises pályámon ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, boldog csak az lehet, E földön annyi a könny és annyi a seb, Mi volna boldogítóbb, mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítani, habár egy cseppet is, Megvagyok arról győződve, hogy e szerencsétlen gyermekek száma lényegesen csökkenni fog, ha a család, az iskola és a társadalom a szemeket kápráztató, az idegeket megfeszítő, az agy működését megzavaró, túlerős világosság árasztása helyett a szíveket megfogó, a lelkeket átható, kellemes melegség kisugárzására törekszik, mert nem a villany vakító fénye, de a napnak, a sok-sok vidám napsugárnak éltető melege táplálja csak a szíveket és tartja ébren a lelkeket. A napsugarak felelevenítő hatását érezzük, látjuk és tapasztaljuk mindenütt az életben. Szüksége van erre minden élő lénynek, szüksége van erre minden embernek. Mennyi örömöt, mennyi boldogságot tudnánk egymásnak szerezni, ha a napsugarak okozta jóleső érzés hatná át szívünket ténykedésünk minden pillanatában, ha ezt az érzést — a kedvességünk, a figyelmességünk, a tapintatosságunk, az őszinte részvétünk és a segítségnyújtásunk által — kifejezésre is juttatnék?... Vájjon így cse- leksztink-e ?... Talán nem mindig és talán nem mindenkivel szemben... Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása. Mint a sebet kötözni, habár csak egyet is.* Ámen. Németből: N. M. A nöegyletek a gyermekmentés szolgálatában. Irta: Javornltzky Dezső családfő.
