Harangszó, 1925

1925-09-13 / 37. szám

kereteknek. Csak a nyitott ablakot nem látta és nem találta el. Ott keringett, ott zümögött a szoba mennyezete alatt közvetlenül. Jó soká tartott röpködése míg végre, mert folyton nagy erővel neki ment a kemény tárgyaknak egy hatalmas ütés következtében elbódult és leesett a földre. Csak akkor mertem megfogni és kidobni az ablakon.

Amíg a dongó a szobában za- jongott belépett hozzám a feleségem és ő is érdeklődve nézte a bogár vergődését. Amikor az ablakon kidobtam azt mondotta, hogy mégis csak oktalan teremtés egy ilyen dongó. Ott a nyitott ablak, ott a szabadulás útja s nem használja nem látja, hanem saját erejével akar magának új járatlan utat járhatóvá tenni, limber ilyet még sem tesz, jegyezte meg végül, és kiment a szobából. Elgondolkoztam feleségem megjegyzésén. Ember ilyet nem tenne? s mert éppen prédikációra készültem, Isten országa felé vezető útról gondolkoztam, egyszerre a dongóban az ember képét láttam. Az ember is csak betoppan ebbe a világba, mint a dongó az én szobámba. Itt él, itt zajong, itt ziitnög ő is. Keresi a kivezető útat, de rendszerint nem találja. Pedig az Isten országa felé vezető út nyitva van számunkra. Megnyitotta azt régen a mi Urunk a Jézus Krisztus. De az emberek nem látják. Nem is akarják látni. Maguk akarnak maguknak útat keresni. Addig keresik, addig ütköz1925. szeptember 13

a mezőről, lekapta kendőjét derekáról és gyermekét takarta be vele, hogy ez meg ne fázzék; minek folytán ő maga fázott át és csak a gyors és erélyes ápolás mentette meg súlyosabb bajtól. Ez a földmíves asz- szony saját egészségét hozta áldozatul gyermekéért, a tekintetes úr pedig sajnálna az egészségért lemondani némi kedvtelésekről, amelyek az életre nézve épen nem szükségesek ?

— Nem szükségesek? Milyen könnyen oda veti ezt a tisztelendő úr, akinek van családja. Nem képzeli, milyen rideg az élete annak, akit nem vár senki a négy fal között, amikor ,a jó pajtások víg társaságából hazatér. És most lemondjak borról, dohányról, az éjszakákat ne mulatozással, hanem csendes alvással kell eltöltenem. Ami a tisztelendő úrnak a család, nekem az a jóbarátok víg társasága pohárcsengés mellett. Ha ezeket nélkülöznöm kell, mit er akkor az élet?

— És ki, vagy mi az oka, hogy ennek a szép háznak zordon éghajlatát nem deríti föl házi asszony édes mosolygása s ezt a dermesztő csendet nem űzi el vidám gyermekek csevegése?

— Azt már sok lányos anya s özvegyasszony szememre vetette, hogy miért nem házasodtam meg. Pedig igen egyszerű

HARANCISZO

nek mindenféle nehéz akadályokba, míg végre ők is bódultán összeesnek. Csakhogy az embereknek mégis csak jobb dolguk van, az összeesett, az összetört lelket szeretettel emeli fel azután a mi Megváltó Urunk, az Úr Jézus, megmutatja a kivezető útat, nemcsak maga vezeti tovább a lábadozót, míg végre felveszi a mennyek országába, mert hiszen az Úr Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa, ami elveszett vala. (Máté XVIII., 11.)

Dr. Tirtsch Gergely.

Harang óda.

Még nem oltották el a szent tüzet,

Az Eszme lángja még föllabban a szívben. Világ gőgje, óh sokat temethet, —

De egy éls... Ez örök: Miatyánk, nagy Isten. Fény gyulladt ismét sötét éjjelen,

Mert amit elveszténk, újra a miénk lett... Felcsapott a láng fiad szivében S mint harang zúg szerte a beszélő nagy tett.

Ám érckebléböl zeng más szózat is: Ilajnalpír ha fakad, borulj le imára; Benne az első hatalmas paizs,

Bűn ellen Sionnak sziklaszilárd vára. Délben ha kondul, könyörögve kér:

Ne csüggessze lelked a holnapnak gondja. Munkálkodj tovább, küzdj a lelkedér’

És legyen a tetted életed hymnusa.

Kicsi jalunkra alkony ha derül És harangunk szava megszólal a csendben. Zaj, panasz, szitok, — tudom, — nem zendül, Ahol hivő lakik, ahol ima rebben.

Buzgó szavával sziveden zörget:

Voltál e, mondd, ma is az Isten gyermeke ?... Családod, házad, virágzó földed Békével ajánld az Isten kezébe.

Harangiak szava mindnyájunknak szól. Kísér a bölcsőtől el a koporsóig.

okból. Szabad akartam maradni, míg élek. Egész mostanig azt hittem, hogy én igen bölcsen, a természet törvényeinek megfelelően rendeztem be életemet. Vagyoni állapotom megengedi, hogy társadalmi állásomhoz mérten — amint mondani szokás — jól éljek. Amire szükségem van, amit megkívánok, azt minden nehézség és minden aggodalom nélkül megszerezhetem. Mert azt is megtanultam, hogy mértéket kell tartani minden dolgainkban. Szigorúan betartom a helyes arányt bevételeim és kiadásaim között. Soha kölcsönre nem szorulok. Minden kedvteléseimben szem előtt tartom az egészség szabályait és szigorú önfegyelmezéssel le tudom gyűrni a kívánságot, ha annak betöltése az egészséget, vagy vagyonom alapjait veszélyeztetné. A társasélet szokásait figyelemben tartom. Vannak jó barátaim, akiknek társaságában víg napokat töltök. Azt mondhatom, hogy nincs semmi kívánni valóm az élettől, megadott mindent, ami az élet fenntartásához és gyönyöreinek élvezéséhez szükséges. Önálló, független ember vagyok, szabad tetszésem szerint rendezhetem háztartásomat és életmódom felől nem tartozom senkinek felelősséggel. Nem is jutott soha eszembe panaszkodni sorsom ellen. Elégedett voltam, mint kevesen az országban.

299

Reményt támaszt fel elsírt rom alól, Striireg felett a feltámadást zengik.

— Nem rideg érc az, melyben nincs erő... Csak a féreg lelke nem érez és nem lát. Tagadó szellem, modern vakmerő Nem hallja sohasem az angyalok dalát.

De im ajkam most nem az ércről zeng, Amelyet ember-kéz szép formába öntött,... Mást lát a lelkem, melyen elmereng,

Az Eszmére nézek s itt hagyom a rögöt. Látom az embert, kiben Krisztus él.

És érzem: Mindnyájan tanulhatunk tőle. Tettében maga az Észme beszél.

Példája ragadjon minkéi is előre!

Ezt mondom néki: Testvérem, ki vagy,

Ha nem a tetszelgés áll az eszméd megett, Te vagy közöttünk egyedül a nagy.

Áldja meg az Isten minden lépésedet! Harang-testvérek szüljetek eszmét Hithű kebelébe újat, szentet, dicsőt. Megbecsüljük őt, őrizzük nevét És áldjuk tettéért a Világteremtőt.

Mi pedig itten ünneplő hívők,

Kulcsoljuk imára, kulcsoljuk kezünk I Gyermek imáját rebegjék szülök:

„AtyánkI Égi szellem maradj mindig ve- Áldd meg ez órát s munkánkat bőven, [lünk!" A lelket, ki nékünk annyi szépet takart. Légy vezérünk most, légy a jövőben És áldd meg e népet, áldd meg szegény

magyart I

MAG ASSY SÁNDOR.

Harangszó-Kőnyvtár második füzete sajtó alatt. A füzet címe: „Hitünk diadala“. Irta: Magassy Sándor lelkész, ki munkájában párbeszédes alakban szólaltatja meg az örökkévaló igazságokat, melyek evangéliomi keresztyén anyaszentegyházunk diadalát biztosítják. A füzet napjainkban nélkülözhetetlen az evangélikus keresztyén ember, különösen szórványban lakók számára, akárcsak a falat kenyér.

Most azonban, hogy egészségem minden elővigyázat mellett mégis megbomlott, ebben a sivár magányosságban ezerféle gondolat gomolyogván szemeim előtt, félelem szállott meg a jövőtől. Olyan sajátságos nyugtalanság fogott el és aggodalom, hogy ha fel is gyógyulok teljesen, ha folytathatom is eddigi életmódomat, az az elégedettség, az a nyugodt lelkűiét, melynek eddig örülhettem, nem tér többé vissza soha. Ezt magyarázza meg nekem a tisztelendő úr, honnan szökött belém ez a nyugtalanság?

— Kérdéssel felelek. Gondolkodott-e már a tekintetes úr a felől, hogy tulajdonképen mi célra él?

A váratlan kérdés egy pillanatra .megdöbbentő Királykuti urat. De hamar összeszedte gondolatait és egész önérzettel válaszolt:

— Amint már mondtam: független ember akarok lenni. A természet által belém oltott vágyat igyekezem minél teljesebben kielégíteni. Függetlenség az életcélom.

— Tehát ugyanaz, amit a mezei, erdei vadnak is megadótt a gondviselés annyiban, amennyiben azt a természeti körülmények nem korlátozzák. Ez a függetlenség nem életcél, hanem egy természetszerű állapot, melyet a természeti visszonyok könnyen meg is változtathatnak és akkor nincs füg-