Harangszó, 1925

1925-09-13 / 37. szám

298

diadalmas erejében. Hinni kételkedés nélkül. Hinni közönyös fásultság nélkül. Hinni olcsó lázongás nélkül, visszataszító tudálékoskodás, okoskodás nélkül. Hinni abban, hogy vannak kötelességek, melyeket teljesíteni kell, mert csak ez a hit az egyedüli útja és módja annak, hogy a kötelesség teljesítve és jól lesz teljesítve. Hinni magunkban.

Ezzel az alappal vezetik be a gyereket a testi és szellemi gyakorlatokba. A sportba és a stúdiumokba. Egyik sem külső máz, de nem is nyaktOrő vagy bűvész mutatvány.

Mint az előkelő vívás művészete. Az izmoknak és az agynak és az idegeknek összhangzó kiművelése. Bajtársiasság, fegyelem, egyenesség, méltányosság és mindenek fölött nemesség a gondolkodásban. Kemény munka után hosszú pihenő, egyszerű ételek, kemény ágy.

Igaz — mondja az író, — hogy tisztán tanulmányi előmenetel szempontjából az angol iskolák alatta maradnak a kontinentális iskoláknak És mégis különb eredményeket mutatnak fel. Mert például a kontinentális iskolákban talán jobban megtanulják elrecitálni a mondást: hazudni nem szabadi Angliában azonban ezt úgy tanulják meg, hogy az életbe viszik át, hogy nincs véresebb sértés, mintha valakire azt mondják, hogy hazug.

A botbüntetés az iskolákban el van tiltva. De ha diákot hazugságon érnek, akkor az egész diákság követeli a hazugnak megbotozását. És ez a követelés oly elemi erővel tört ki,

Esti imádság.

Kérünk Téged, jó Istenünk,

Légy az éjjel is mivelünk;

Óvj meg minket minden rossztól, Őrizzél meg a gonosztól. Őrangyalod legyen velünk,

Ha álomra zárjuk szemünk,

Óvd meg kedves Szüleinket, Házunkat és mindenünket.

Add, hogy reggel felkelhessünk S Téged újból dicsérhessünk.

Ámen.

ÜERENGAY PÁL.

Elégedetlenség*.

Irta: Sass János.

Alkonyodik. Királykut község uccáin a hazatérő nyájak verik föl a port. Közben- közben egy-egy ekeló szántja végig az ucca zörgő kavicsát. A falu gémeskutja körül vizhordó lányok vidám csevegése s derűs kacagása hallatszik. Gyermekek raja futká- roz egyik kaputól a másikig. A házak

HARANQSZÓ.

hogy meg kellett változtatni az iskolai szabályzatokat és a hazugokra a botbüntetést fenntartani. Dupla kimérésben a rágalmazó hazugokra.

Kiölése a fenegyerek hírére, az olcsó virtuskodásra való vágyódásnak. Tisztaság és komolyság. Eredetieskedés nélkül.

A mások véleményének feltétlen tiszteletben tartására való neveléssel magától elmaradt a rossz neveltségre valló vitatkozási főlényfitogtatás. Semmi fölényeskedés, semmi türelmetlenség. Megvetése a hangzatos retorikának, a haszontalan és felesleges frázisoknak, a dagályosságnak, a műérzelmeknek és a büntető fellépésnek. Az önuralom hiányának.

És minden csalásnak, még az Írásbeli vizsgákon is. Minden ezer vizsgázóra egy, legfeljebb két olyan vizsga esik, amelyben nyoma van valami tiltott segédeszköz használatának. Ezek mindig mélyreható vizsgálat tárgyát képezik. Nem annyira a tudás fogyatékossága miatt, hanem a vizsgálókkal szemben megnyilvánuló tiszteletlenség és az erkölcsi fogyatkozás miatt, amit a csalási szándék elárul.

És végül még valami. Az angol a világnak leghazaszeretőbb nemzetei közül való. És ezt a szót, hogy „ haza “ soha nem hallani, mert ízléstelenségnek tekintenék, ha valaki jelszavas hazafi akarna lenni. A hazájukat naggyá tették, de a nevét a szívükben őrzik.

Nagyjában Jókainak a tízparancsolata, amit őtven éves írói jubileuma alkalmával a magyar ifjúságnak adott

kéményei ontják a keserű füstöt. A konyhán vígan pattog a tűz. ízletes vacsora várja a mezőről fáradtan haza igyekvő gazdát és cselédet.

Az ucca akácfáinak sora alatt a helybeli evangélikus lelkész, Finta József ballag elefántcsontfogantyus, vastag nádpálcájával váltogatva lépéseit. Rendes szokása szerint valamelyik hívének családját látogatta meg és úgy látszik, — derűt sugárzó szemei bizonyítják, — hogy lelkét kielégítő, sziv- vidámító tapasztalatokkal megrakodva tér haza.

Amint azonban ama kastély virágos előkertjének rácskerítéséhez ér, arca elkomolyodik, lépései meglassudnak. Az a gondolata támadt, hogy betér a kastély urához, ki már hosszabb idő óta betegen fekszik. De eszébe jut egyszersmind, hogy Király- kuti Miklós úr milyen gyakran éreztette vele, hogy nem szereti a papokat; kigúnyolta a vallást, mely szerinte csak a mí- veletleneknek való. Tűnődve magában már el is hagyta a rácsajtót; hanem mégis visszafordult és belépve az udvar fehér kavicsára, határozott léptekkel ment a kastély ajtaja felé.

— Isten hozta tisztelendő úr! — fogadja Miklós úr ágyában felkönyökölve a tiszteletteljes üdvözléssel belépő lelkészt — fogés az első az volt: érzelmeiddel ne dicsekedj, de el se is titkold azokat I És ezekből a szerény hallgatag- ságú angol diákokból kerülnek ki a világ urai, életvidám, életerős férfiak.

Mengesz J.

1925. szeptember 13.

R dongó.

Forró nyári napon irodámban ültem nyitott ablaknál és prédikációmon gondolkoztam. Nagy csend volt körülöttem, mert csak így tudok elmélkedni. Egyszerre csak egy dongó repült be a szobába és zümögésével annyira megzavart, hogy képtelen voltam gondolkozni. Felfigyeltem a dongóra. Kezdetben végig röpülte a szobát mintha tájékozódni akart volna, hogy hol van. Majd mikor megelégelte neki röpült az ablaknak. Már azt hittem, hogy megszabadulok a kellemetlen vendégtől, amikor azt vettem észre, hogy nem az ablak alsó nyitott részén keresi a kivezető útat, hanem teljes erejével a felső zárt ablakoknak repül. Bántani, kergetni nem mertem a dongót, mert ismerem ennek a bogárnak a természetét, könnyen megdühödik és neki támad az embernek. Hagytam hát. A dongó csak röpködött. Mindég erősebb és erősebb lett a ziimögése, mintha mindég dühösebb és dühösebb lett volna. Dühiben már az ablak felső részét sem találta. Neki ment a fehér falnak. Neki a csillogó lámpának. Neki a fényes kép1 aljon helyet. Mi jót hoz a szegény betegnek?

— Amit én hozhatok tekintetes uram, annak jó s üdvös volta attól függ, milyen szívvel fogadják. A legnemesebb mag sem hozza meg az óhajtott termést míveletlen talajban és kedveződen időjárás után.

— Nos, az időjárás ellen azt hiszem nem lesz kifogás. Ez alatt a két hét alatt, amióta itt fekszem egyedül, elhagyatva, fizetett emberek ápolása mellett, sok minden megfordul az eszemben és gondolataim olyan hangulatba ragadtak, hogy egy tapasztalt és nemesen érző férfiúval, aminőnek a tisztelendő urat ismerem, nagyon óhajtok bizalmas szót váltani,

A lelkész arcát egy pillanatra örömpír futotta át, szemei felcsillantak, amint azokat a beteg kérdő tekintetébe vetette.

— Szóljon tekintetes úr őszintén. Miben lehetek szolgáltjára ?

— Abban, amihez az orvosok nem értenek Betegségemből, úgy látszik, lassanként kilábolok. De le kell mondanom hosszú időre azokról a kedvtelésekről, amelyek nélkül azt hiszem nem érdemes élni.

— Ismeri a tekintetes úr Gerzsi Már- tonnét. Ez az asszony a minap, amikor este felé hirtelen az a hideg szél sivított végig határunkon, kis fiával sietvén haza