Harangszó, 1925

1925-08-23 / 34. szám

XVI. évfolyam 1925 augusztus 23. 34. száiti. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe a DuoAnltll Lntlier Szövetsfio Jtx Országos liUtkior-H/övet- ■é# hivatalt»* lapja. Aéxiratok, előfisutósi díjak óe reklamációk a HARANGOZÓ szerkesztő kiadótüvataláuak ÖaantgoUhárdra (Vesvra v küldendők. XlóliietóBt elfogad inlnden evang. lelkét® én tanító. ■Ulaltilk minden vasárnap Jaj most nékünk, mert vétkeztünk. Szerkesztő-kiadóhivatal: szentootthArd. Vasvármegye A „HAHANUSZO“ előllzetési Ara : a harmadik negyedévre 18.000 korona Caoportoa küld. 15.000 K. Latker-Hslvetégl tagokaak 10°/«-o> kedvexmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a 111. negyedre 20.000 K. A .Harangozó" terjeszté­sére befolyt adományokét I szórványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. Hamis lélek. Lukács ev. 18 . it. ^Isten ! há­lákat adok néked, hogy nem va­gyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint int e vámszedő is.“ Ott áll a farizeus a templom homályában... látszólag Istent di­csőíti, valójában pedig önmagát dicséri és magasztalja. És amíg ezt teszi, azalatt adósa marad Istennek: a dicsérettel, felebarátjának: a sze­retettel. „... mint ez a vámszedő is“... óh, ez nem a szeretetnek, hanem a megvetésnek, a gonosz ítélkezésnek a szava, amely meg­látja a szálkát a felebarát szemében, de a gerendát a maga szemében nem veszi észre. Ezek után lehet a farizeus akár százszor szentebb, mint a vámszedő, de egy dolog bizonyosan hiányzik leikéből: a szeretet, enélkül pedig minden csak zengő érc és pengő cimbalom; valamiből pedig sok is van benne : a büszke elbizakodottságból, ami­nek birtokában elveszíti a kegyelem Istenét, mert a Krisztus így szól: „Aki magát felmagasztalja — meg- aláztátik“... A farizeus vallásosságát manap­ság igen felkapták! És mivel ez a fajta vallásosság igen tetszetős kül­sőben jelenik meg az emberek szeme előtt, alig-alig vesszük észre, milyen gyűlöletes is ez. Hiszen ugye milyen szépen hangzik: nem vagyok sem rabló, sem tolvaj, sem gyilkos, sem parázna . . . , hanem egy szorgalmas, munkás, derék, jóravaló férfi, aki becsületesen és igazán családja boldogulásán fára­dozik ... És mégis ez a hamis lélek, ez a farizeus gőg, éppen ez ront meg mindeneket. Megnyilatkozhatik gőgös elbizakodottságunk a gondol­kodásunkban, amikor a rosszakaratú Ítélkezésnek, az emberszólásnak sza­vait kimondjuk; megnyilatkozhatik az imádkozásban, amikor mindjárt jogot és érdemet formálunk a juta­lomra, kérésünk gyors teljesítésére, ahelyett, hogy bűneinkre szívből könyörögnénk kegyelmet és bocsá­natot; megnyilatkozhatik az a ve­szedelmes elbizakodottság még a betegágyon s a halálos órán is ilyen beszédben: „Nem is voltam én olyan bűnös ember“... ahelyett, hogy minden reménységünket a Krisztus vérére és Isten kegyelmére Aki a goromba Ziethen históriá­ját mondta el nekem, az beszélt Jen­nings zsokéról is. És mielőtt a tör­ténetét elmondanám, meg nem áll­hatom, hogy ide ne írjam János evan­géliumának költői befejezését: egye­bek is pedig sokak vágynak, melye­ket Jézus cselekedett, melyek ha egyenkint megirattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná bé a köny­veket, amelyek megirattatnának.Ámen Az evangéliom az égi kürt riadója. Ez a pár befejező sor a harcba in­duló sereg megmozdulása. Jézus katonáié. Jennings zsoké ugyan összenyerte az angol lóversenyek első dijait és két év óta viszi már a Párizs mel­letti auteuili versenyek grand-prix jét, nagy díját is. De az egyház — az anglikán egyház — szeme már régeb­ben rajta van. Sok apró és nagyobb cselekedete, egész élete folyása vonta magára. Egyebek közt egy alkalommal egy el- bocsájtott lovászlegénye, ismerve gaz­dájának a papokhoz való nagy ra­gaszkodását, a papját kérte meg, hogy alapítanánk. — Uram! légy hoz­zánk kegyelmes! > „Óh ments meg, Uram, kérlek A gonoszok s kevélyek Kút önhittségétől. Hibáját ki tudhatja, Mely elhízott mondhatja, Hogy tiszta minden vétségtől Nem bízom el magamat, Kár lássam is javamat, Ez csak az Úr dolga. Habár mindent megtettem, Érdemet nem szereztem, Vagyok haszontalan szolga.“ Ámen. N. M. járjon közbe a visszavétele érdeké­ben — Reverend, nem tehetem. Mikor a fiatalembert először értem azon, hogy káromkodik és hogy trágár ado­mákat mesél az istállóban, megígérte, hogy ezzel az alacsony szokásával felhagy. Azonban továbbra is meg­maradt rossz szokása mellett. Az, hogy káromkodik és trágárságokban leli örömét, arra vall, hogy hazulról hozott jó nevelése ellenére is rossz társaságban fordul meg. Hogy szavát nem tartotta, abból azt látom, hogy a rossz társaságnak nagyobb hatása van rá, mint nekem és azonkívül akaratgyengeséget is árul el. Én nem bízhatom benne. Sem istállóm színeit, sem az én nyakamat nem tehetem ki annak a veszedelemnek, hogy a lo­vaink közelében olyan embert tűrjek, akiben nem bizhatom meg. Nem aka­rom a nyakamat szegni, ha a rossz társaság által rossz útra vezetett lovászom az ismert fogásokkal meg­lepetésszerűen megsántítja a lovaimat. A vallás parancsa itt szemmellátha- tólag egyezik a gyakorlati élet köve­telményeivel. De ha ez a megegye­Jennings, a zsoké. Irta: Otth Tamás. Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.

Next

/
Thumbnails
Contents