Harangszó, 1925
1925-08-23 / 34. szám
XVI. évfolyam 1925 augusztus 23. 34. száiti. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoe a DuoAnltll Lntlier Szövetsfio Jtx Országos liUtkior-H/övet- ■é# hivatalt»* lapja. Aéxiratok, előfisutósi díjak óe reklamációk a HARANGOZÓ szerkesztő kiadótüvataláuak ÖaantgoUhárdra (Vesvra v küldendők. XlóliietóBt elfogad inlnden evang. lelkét® én tanító. ■Ulaltilk minden vasárnap Jaj most nékünk, mert vétkeztünk. Szerkesztő-kiadóhivatal: szentootthArd. Vasvármegye A „HAHANUSZO“ előllzetési Ara : a harmadik negyedévre 18.000 korona Caoportoa küld. 15.000 K. Latker-Hslvetégl tagokaak 10°/«-o> kedvexmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba a 111. negyedre 20.000 K. A .Harangozó" terjesztésére befolyt adományokét I szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Hamis lélek. Lukács ev. 18 . it. ^Isten ! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint int e vámszedő is.“ Ott áll a farizeus a templom homályában... látszólag Istent dicsőíti, valójában pedig önmagát dicséri és magasztalja. És amíg ezt teszi, azalatt adósa marad Istennek: a dicsérettel, felebarátjának: a szeretettel. „... mint ez a vámszedő is“... óh, ez nem a szeretetnek, hanem a megvetésnek, a gonosz ítélkezésnek a szava, amely meglátja a szálkát a felebarát szemében, de a gerendát a maga szemében nem veszi észre. Ezek után lehet a farizeus akár százszor szentebb, mint a vámszedő, de egy dolog bizonyosan hiányzik leikéből: a szeretet, enélkül pedig minden csak zengő érc és pengő cimbalom; valamiből pedig sok is van benne : a büszke elbizakodottságból, aminek birtokában elveszíti a kegyelem Istenét, mert a Krisztus így szól: „Aki magát felmagasztalja — meg- aláztátik“... A farizeus vallásosságát manapság igen felkapták! És mivel ez a fajta vallásosság igen tetszetős külsőben jelenik meg az emberek szeme előtt, alig-alig vesszük észre, milyen gyűlöletes is ez. Hiszen ugye milyen szépen hangzik: nem vagyok sem rabló, sem tolvaj, sem gyilkos, sem parázna . . . , hanem egy szorgalmas, munkás, derék, jóravaló férfi, aki becsületesen és igazán családja boldogulásán fáradozik ... És mégis ez a hamis lélek, ez a farizeus gőg, éppen ez ront meg mindeneket. Megnyilatkozhatik gőgös elbizakodottságunk a gondolkodásunkban, amikor a rosszakaratú Ítélkezésnek, az emberszólásnak szavait kimondjuk; megnyilatkozhatik az imádkozásban, amikor mindjárt jogot és érdemet formálunk a jutalomra, kérésünk gyors teljesítésére, ahelyett, hogy bűneinkre szívből könyörögnénk kegyelmet és bocsánatot; megnyilatkozhatik az a veszedelmes elbizakodottság még a betegágyon s a halálos órán is ilyen beszédben: „Nem is voltam én olyan bűnös ember“... ahelyett, hogy minden reménységünket a Krisztus vérére és Isten kegyelmére Aki a goromba Ziethen históriáját mondta el nekem, az beszélt Jennings zsokéról is. És mielőtt a történetét elmondanám, meg nem állhatom, hogy ide ne írjam János evangéliumának költői befejezését: egyebek is pedig sokak vágynak, melyeket Jézus cselekedett, melyek ha egyenkint megirattatnának, azt vélem, hogy e világ sem foghatná bé a könyveket, amelyek megirattatnának.Ámen Az evangéliom az égi kürt riadója. Ez a pár befejező sor a harcba induló sereg megmozdulása. Jézus katonáié. Jennings zsoké ugyan összenyerte az angol lóversenyek első dijait és két év óta viszi már a Párizs melletti auteuili versenyek grand-prix jét, nagy díját is. De az egyház — az anglikán egyház — szeme már régebben rajta van. Sok apró és nagyobb cselekedete, egész élete folyása vonta magára. Egyebek közt egy alkalommal egy el- bocsájtott lovászlegénye, ismerve gazdájának a papokhoz való nagy ragaszkodását, a papját kérte meg, hogy alapítanánk. — Uram! légy hozzánk kegyelmes! > „Óh ments meg, Uram, kérlek A gonoszok s kevélyek Kút önhittségétől. Hibáját ki tudhatja, Mely elhízott mondhatja, Hogy tiszta minden vétségtől Nem bízom el magamat, Kár lássam is javamat, Ez csak az Úr dolga. Habár mindent megtettem, Érdemet nem szereztem, Vagyok haszontalan szolga.“ Ámen. N. M. járjon közbe a visszavétele érdekében — Reverend, nem tehetem. Mikor a fiatalembert először értem azon, hogy káromkodik és hogy trágár adomákat mesél az istállóban, megígérte, hogy ezzel az alacsony szokásával felhagy. Azonban továbbra is megmaradt rossz szokása mellett. Az, hogy káromkodik és trágárságokban leli örömét, arra vall, hogy hazulról hozott jó nevelése ellenére is rossz társaságban fordul meg. Hogy szavát nem tartotta, abból azt látom, hogy a rossz társaságnak nagyobb hatása van rá, mint nekem és azonkívül akaratgyengeséget is árul el. Én nem bízhatom benne. Sem istállóm színeit, sem az én nyakamat nem tehetem ki annak a veszedelemnek, hogy a lovaink közelében olyan embert tűrjek, akiben nem bizhatom meg. Nem akarom a nyakamat szegni, ha a rossz társaság által rossz útra vezetett lovászom az ismert fogásokkal meglepetésszerűen megsántítja a lovaimat. A vallás parancsa itt szemmellátha- tólag egyezik a gyakorlati élet követelményeivel. De ha ez a megegyeJennings, a zsoké. Irta: Otth Tamás. Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása.
