Harangszó, 1925
1925-08-23 / 34. szám
274 HARANGSZÓ 1^25. augusztus 23 zés nem lenne is olyan szembeötlő, az erkölcsparancsokat, okaikat nem kutatva okoskodás nélkül, akkor is betartanám és betartatnám. Mert valahol, valamikor mindig megfizet az Isten azoknak, akik Öt szeretik. Most nemrégen az anglikán egyház prímása, a canterburyi érsek Jennings zsokét a lay reader címével tüntette ki. Laikus szónok. Világi — nem pap — hitszónok. Ezzel a kitüntetéssel együtt jár az a jog. hogy a világ bármely anglikán templomának a szószékéről hirdetheti az Igét. Az anglikán egyház a lay-reader intézménnyel hármas célt szolgál. Isten igéjének hirdetését ott is, ahol pap nincsen. Az egyház szolgálatába állítani azokat, akikben az Ige hirdetésének vagya elfojthatatlanul ég, hogy ez a legértékesebb elem kielégítést ne az erre módot nyújtó szektáknál keressen. És végül: összegyűjteni és feljegyezni az egyházi szónoklatok részére minél többet abból, amit az élő Jézus cselekszik. Innen van az angol egyházi szónoklatoknak a megragadó ereje. Nemcsak a ge- nezarethtavi és a Samáriát és a szent várost járó Jézust prédikálják. Hanem az élő Jézust, aki a kormánypalotákban és a munkáskunyhókban, a gyárakban és az eke mögött, a hajókon, vasutakon és a bányákban, mindenütt, mindenütt jár és cselekszik. Még a lóversenyeken is. Ott van aztán csak cselekedni- valója. Minisztert és munkást, földművest és hajóst minden rendű és rangú Költemények.*) Ne haljak még meg! Öreg muzsikásom: bennem lakó lélek Hej! de megfakult már a régi víg ének! Öreg muzsikásom Tán már haza várnak ? Hogy úgy meg-megreszketsz Mint kopott vonója A vénült cigánynak, Az öreg cigánynak! Hejh! pedig azelőtt, nem is olyan régen Nem volt a nótádnak párja nagy vidéken: Erő és vigasság Bizakodó jó kedv! Mikor eldanoltuk Szinte el is hittük, Hogy sohse halunk meg, Tán sohse halunk meg. Öreg muzsikásom: bennem lakó lélek Fáradt taly igádat ne hagyd el még, kérlek! Ha fakó is a dal De csak szóljon, szálljon Kuruc kesergéssel, *) Mutatóba a szerzőnek nemrég megjelent KELETRŐL JÖTTEM című verses kötetéből. embert neveznek ki lay-readernek. Akikben megnyilatkozik az ő szere- tete. Ezektől tudják meg, hogy hogyan is cselekszik ma a Jézus. Hogyan, még a nagyvárosi élet bábeli világában, a lóversenyeken is. Kenetteljesség nélkül, csupán szent megnyilatkozással. Vagy húsz éve Magyarország első lótenyésztője volt a suttvényi Dőry József, akinek a süttvényi méneséből évről évre egy négyesfogatra való lovat kellett vinni jó pénzért még az orosz cárnak is Pétervárra. Nagy dolog volt az. Még további húsz évvel korábban ő rendezte a kaposmenti parasztgaz dák részére a dombóvári lóversenyeket. Első az lett, aki sok szeretettel, gonddal, fáradsággal a legszebb, a legjobb lovat nevelte és a legjobban betanította és a legjobban megülte. Első lovas, első ló! Ettől indult meg a verseny a gazdák közt. Látták, hogy nyerni csak becsületes munká val lehet, gonddal nevelte, lovagolta be a lovát minden gazda. És ma egész parasztménesek vannak a ru- galmastalaju, bófüvű kaposmenti bo- zóti földeken. Csupa áldás! Csupa becsületes pénz és haszon, amihez nem tapad szenny. így gondolta ezt Széchenyi Istvánunk is a lóversenyekkel Áldása legyen a lótenyésztésnek I De az ember latrok barlangját tud csinálni a legszentebb templomból is és a nagyvárosok lóversenyein dúlt arcú közönség kiabálja a lova nevét, amit megtett a maga keresményével, Mint a tárogató Sötét éjszakákon, Magyar éjszakákon! * Nem a félelem lelkét adta az Isten. Ma sötétek és feketék az éjek S az éjben járnak riasztó rémek, Most jaj azoknak, akik félnek! Mert nem félő lelket adott az Isten És azért Isten, hogy megsegítsen Mindent, aki csak benne hiszen. Legyen az éjben világitó fáklya Istenben bízó hited szent lángja, Ne félj semmitől, ne légy gyáva! Magyar nagypéntek gyászos Golgotáit Sokszor járták apáid már itt Ezer év éltét adta már: A hit. Ne félj hát, most is bátran vágj neki, Az éjszakát új napfény követi, A bátort Isten is segíti! sokszor a kezéhez tapadt idegen pénzzel is. Első nem a legjobb ló. Á legjobbat csak az avatatlan tömeg teszi meg. Azt alig tudja a cél előtt visz- szafogni a lovasa, hogy elsőnek az jöhessen be, amit a bőre alá fecskendezett izgató szerekei doppingoltak. Mert ezt a rossz lovat tetlék meg a fogadásaikkal a beavatottak. Megvesztegetett lovasok lovagolnak, megvesztegetett istállószemélyzet tör le lovakat ravasz fogásokkal. Jennings zsokénál ez mind nem volt. Olyan becsülettel nevelte, ápolta, lovagolta a lovait, akárcsak a kaposmenti gazda a magáét a régi sutt vényi versenyekre. És csak megbízható erkölcsű embert tűrt meg a lovai körül. Az idén az istállójával az auteuili versenyekre megiat Párisba jött s a rákövetkező vasárnap a Laffitte Mai- san-beli anglikán templomban ő tartotta a szent beszédet. — Sokszor és sokan kérdeznek engem, hogy mi a titka annak, hogy egymásután viszem el a versenydíjakat. Igen egyszerű titkom vau. Mikor kivezetik a lovamat a futamhoz és fel kell ülnöm rája, elébb ott a ló mellett mindig összekulcsolom a kezemet. Egy kis rövid imádságra: Lírám Istenem, segíts meg és Te őrködi felettem. Ámen! Persze, hogy — sokszor igen tiszteletreméltó úri emberek is — kinevetnek emiatt a vallomásom miatt. — Miszter Jennings 1 Csak vezetnének ki Önnek egy cigánygebét. Elimádkozhatná az egész íózsafüzért, Ha sötétek, feketék az éjek S az éjben járnak riasztó rémek Csak azoknak jaj, akik félnek! SZABÓ GÁBOR. Nyári levél. Irta: Stollné — Hudy Ilona. Egy pesti barátnőmnek! — Ismered a fecskecsicsergést? Úgy-e nem ? Sajnállak e veszteségért, nagyon 1 Mert ahogy én itt most néked Írok s gondolataim szárnyán hozzád repülök a te hófehér leányszobácskádba, melyben — úgy sejtem — csak az álmok színesek, hát kísérőm mindenütt, mindenben az én édes fecskepárom lelket üdítő dalos szava. Egyébként sok örömmel teljesítem azon kívánságodat, hogy lehetőleg hű képet adjak mostani napjaimról és belük útján eléd varázsoljam nyári köntösében kedves falucskámat és annak határát. Annál is inkább szívesen cselekszem pedig ezt, mert jó magam — mint tudod is — természetimádó lévén, így ha csak bár írásban vele foglalkozhatom, az nekem rendkívül kellemes élvezetet jelent.
