Harangszó, 1925
1925-08-09 / 32. szám
260 Védte, valahányszor vész, vihar föltámadt, Az egyház hajója nem ért még révpartra, Repülj közénk ismét Szentlélek galambja, Szállá meg a csüggedőt mennyei erővel, Szomorú jelenben biztass szebb jövővel, Gátold a fesletiség tengerének árját, Gyűlőlség tüzének oltogasd a lángját, Gyújtsd meg szivünkben az ősapák nagy Új hívek töltsék be az elhunytak helyét, [hitét, Az egyház javáért harcoljunk nemesen, Hordozzuk a terhet, — bár nehéz — szívesen, Jusson diadalra Jézus igazsága, Terjedjen a földön az Isten országa I Áld meg az egyházat hű s bölcs vezetőkkel, Jó példát mutató igehirdetőkkel, Áld meg tanítóink önzetlen munkáját, A legszebb jutalmat, Uram, Tőled várják, Áld meg egyházunknak kicsinyjét tó nagyfát, Az özvegyek, árvák, ügyüket Rád hagyják, Áld meg nemzetünket, kötözd be sebeit; Emeld föl a porból, töltsd be reményeit, Régi határainkra szívszakadva nézünk, Ősi jogainkat óh add vissza nékünk; A legelső magyart, hazánk kormányzóját, Oltalmaddal fedezd, szent kezeid óvják, Hulljon, mint a harmat, áldásod fejére, Vezessen el bennünk ígéret földére; Amíg meg nem hallgatsz, szüntelen kiáltunk, Amíg meg nem áldasz, mi el nem bocsátunk, Te vagy bizodalmunk, Te légy erős várunk! Szentantalfai NAGY LAJOS. A sárszentlőrinci mustármag. „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember elvete az ő mezejébe, amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél és fává lesz.“ így mondotta az Ur Jézus az ugart szántók s magot vetők biztatására. Eme vigasztaló tanításnak vigasztaló teljesedéséről szólt a sárszent- lörinci ifjúsági egyesületnek örömünnepe július 26-án. Minden elvetett jó mag kikel ma is nemcsak a magyar föld szántásából, hanem a fogékony emberi szívből is. Minden kicsi hajtás fává növekszik, ha plántálunk Pál hitével, ha öntözünk Apollosz nemes igyekezetével, mert a kegyelem ura most is ad növekedést. 1921 telén a lelkésznek hívogató szavára a kisebbek közül egész sereg, a nagyobbak közül eleinte alig öten-hatan jöttek össze az, vágyódni 1 És Isten irgalmas volt, mindég adott és mindég Jézus keresztjénél adott. Egy dolog volt még, ami hozzájárult. Sokszor olvastam a bibliában a filippi börtönőr történetét, fogságos életre készülve magam is. Abban van az, hogy ő házastul megtért Ránéztem a családomra, a feleségemre, a gyermekeimre. És azt mondtam: Te nem fogsz kegyelemben maradni, ha a családodba külön is nem viszed az igét. Aztán el-elkezdtünk élni otthon is, bibliaolvasó, imádkozó, éneklő életet. Oh igen, éneklő életet, mert énekelni, kivált ádventit énekelni olyan sokat tudott a Dávid testvér. Milyen kár, hogy nekünk nincs több szebb ádventi énekünk.* Késő lett. A beszélőnek is, meg a hallgatónak is egyaránt elég lett. Még csak egy imádságnyi erőre tellett mindeniknek külön s aztán pihenőre tértek nagy boldogan. Igen, Tatay István nagygeresdi lelkész Í8 vágyteli boldogan. (Folytatjuk.) HARANGSZÖ. a hosszú téli) estéken, hogy beszélgessenek az életről s annak különféle dolgairól. Mire a tavasz elmúlt, húszra növekedett ez esti összejöveteleken résztvevők száma. Ősszel újból indult a munka énekléssel, imádkozással, bibliamagyarázással, tanulással, beszélgetéssel, a kellemes és hasznos szórakozásnak minden változatával. Az ifjaknak ez a kis csapata ez évben is úgy találta: jó mi nekünk itt lennünk. Fontos határpont volt e kis baráti kör számára 1923 december 14-ike. Elhatározták ugyanis az ifjak, hogy kilépnek a nyilvánosság elé, hallatják szavukat a gyülekezettel is, azokkal is, akik e baráti csendes munkát csak hírből ismerték. Az említett napon a templomban az ifjúság által rendezett vallásos estén Fábián Imre helybeli lelkész szólt az ifjúság kötelességeiről önmagával, az egyházzal, hazával szemben s egyúttal az estély bezárásaként a harmadik éven együtt munkálkodó ifjak egyesületté alakultak s az oltár előtt kitett törzskönyvben 14 en aláírták a dunántúli Luther-Szövetség ifjúsági szakosztályának alapszabályait. Az ünnepély végeztével az este hatása alatt másik sereg lépett be a lelkészi irodába avval, hogy ők házas emberek, de átérzik a hallottaknak nagy igazságát, óhajtanak belépni az egyesületbe. Még ezen az első estén 27-re szaporodott a tagok száma. A mag tehát kikelt és kezdett szárba szökkenni. Csak az elindulás volt nehéz, mert 1924. februárjában már otthonról kellett az egyesület részére gondoskodni. Első otthonuk annak az épületnek egy sarokszobájában nyílott meg, amely valamikor az itteni algimnázium épülete volt s amelyben halhatatlan költőnk, Petőfi töltött két évet. A házavató ünnepet szakadó hóban feledhetetlenné tette Németh Gvula szekszárdi lelkésznek, Koritsánszky Ottó kölesdi felügyelőnek jelenléte és lelkesítő beszéde, isten nevének segítségül hívásával léptünk be az új otthonba s a kicsi tanyában kipirult arcok énekelték Erős vár a mi Istenünk. Az egyesület munkáját szerető megértéssel, gonddal kísérte mindig dr. Pesthy Pál gyülekezeti felügyelő, akit az egyesület első gyűlésén örökös tiszteletbeli elnökévé választott. A mustármag tovább nőtt, a munka a télből nyárra is áthúzódott. Végül 1924 őszén a gyülekezet nagynevű felügyelője avval óhajtotta az ifjak munkája iránt való elismerését kifejezni, hogy az egyesületnek zászlót ajándékozott. Mire az egyesület ideért, 80- ra szaporodott fel tagjainak száma. Az egyesületi zászlót július 26-án avatta fel Schöll Lajos főesperes, amely alkalommal a zászlóanyai tisztet dr. Pesthy Pálné vállalta. Ünnep előtti este ropogós indulókat énekelve kivonult az ifjúság Uzdra, hogy hódolatát tolmácsolja a zászlóanya elölt. Impozáns, kedves volt az ifjúság tarka, lampionos díszfelvonu'ása az esti órákban. Másnap, 26-án reggel korán talpon volt mindenki a gyülekezetben. 8 órakor lóra szállt az előző esti lampionos csapat s 50 főből álló Horthy sapkás bandérium ment ki Uzdra a zászlóanya kíséretére. 9 után érkezett, meg dr. Pesthy Pálné zászlóanya, jankó Ágoston főispán, dr. Éri Márton alispán, Reich Oszkár főszolgabíró kíséretében, akiket a papiaknál levő diadalkapu előtt Fábián Imre lelkész fogadott úgy az ifj. egyesület, mint az egész gyülekezet nevében. A templomi istentiszteleten Schöll Lajos főesperes prédikált megragadó erővel állítva beszédében az ifjúság elé, hogyan mutassa meg világosságát Istennel, embertársaival s hazájával szemben. — Istentisztelet után kivonult az egész hatalmas ünneplő gyülekezet a falu végén levő befásított páskumba, ott folyt le a zászlóavatás. Nagymagyar- ország térképe, vármegyéi voltak ott felrajzolva, mindegyik vármegyeben egy-egy, a vármegye színeit viselő magyar ruhás leány állott, míg az ifj. egylet a határon állott sorfalat. 6 környezőben egy megható irredenta ünnep keretében áldotta meg a főesperes a térkép közepén felállított zászlót. Ugyanez alkalommal avatta fel a főesperes a helybeli dalárda zászlaját is. Ünnepély után a lelkészlakás udvarán 400 tetítékü közebéd vöt, egy az ifjúság által Drintc/.i István presbiter vezetése alatt épített hatalmas sátorban. A megjelent notabilitások iit újból buzdító szavakat intéztek az ifjakhoz, akik számára e szép nap felejthetetlen marad. A mustármag kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a vete- ménveknél és fává lesz 1 Nőjjenek hatalmas szálfák a magyar ugaron, evangéliomi talajon ; nőjjön magyar erdő a boldogabb magyar jövő számára 1 1925. augusztus 9. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. „A cseh néppárt, amely kimondottan katholikus párt, és amelynek hívei mind katholikusok, elárulta választóit — írja az egyik fővárosi magyar lap — a cseh kultúrharccal kapcsolatban, amely lap lélekben, szellemben legkevésbé sem áll a protestantizmushoz közel. Strámek páter, a párt vezére ezúttal is meghátrált ... Strámekékban sohse bíztunk túlságosan. Ez a kétségkívül ügyes pap politikus, akinek sikerült a saját maga részére egy zsíros kano- niki stallumot megszerezni, évek hosszú sora óta mindent elkövet, hogy a jó puha bársonyszékben maradjon ..." * A tót lutheránus autonomisták egyik vezére, Rárus, a turócszentmártoni Narodnie Noviny július 3-iki számában foglalkozik a tisztviselők elbo- csájtásával és kifejti, hogy Szloven- szkóban a tisztviselőkérdés ma már faji kérdés. Az állam nem tudja a végtelenségig biztosítani az exisztenciákat, a tótok viszont nem mondhatnak le arról a jogukról, hogy maguk intézzék Szlovenszkó ügyeit s e harcok között az egységes csehszlovák nemzet fikciója csak illuzó- riussá válik. A tótoknak még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy a törvény keretén belül védekezhessenek, pedig az elnyomás a tisztviselőkérdés
