Harangszó, 1925
1925-08-02 / 31. szám
1925 augusztus 2. HARANQSZO. 251 Kaas Hlbert báró londoni tárgyalásai. Ka«s Albert báró, az Országos Luther Szövetség elnöke, nemzetgyűlési képviselő két hétig Londonban tartózkodott és a kultuszkormdny megbízásából tárgyalásokat folytatott az angol egyetemi hatóságokkal és angol hivatalos tényezőkkel, angol- magyar diákcsere ügyben A magyar kultuszkormány, mint ismeretes, már régebben elhatározta, hogy a legkitűnőbb magyar diákokból minden évben nagyobb csapatot külföldi egyetemekre küld, hosszabb rövidebb ta nulmányi időre. Eddig a németországi és a párisi egyetemeken tanulnak ilyen ösztöndíjas diákok, most pedig az angol egyetemekkel kezdődtek meg az erre vonatkozó tárgyalások A kormány ezeknél a tanulmányi kiküldetéseknél a fósűlyt az egyetemek őshazájára, Angliára helyezi. Áz illetékes angol tényezők nagyon szívesen fogadták Kaas Albert bárót és biztosították afelől, hogy a magyar kultuszkormánynak mindenben segítségére kívánnak lenni és támogatják szándékában, mert az angol kormány nagyon szívesen lát külföldi diák-vendégeket, kik Angliában folytatva tanulmányaikat, megismerkednek az angol élettel és barátai lesznek Angliának. Kaas báró utjának eredményéről Klebelsberg kultuszminiszternek számolt be, aki augusztus hóban konferenciát hív össze, amelyen letárgyalják az angol magyar diákcsere vagyok szenvedni, nagy örömmel ragadván meg az alkalmat a Krisztus szenvedésében való közösségre. 1723. április 7. Ezt a napot meg a következőt nem fogom feledni. Reggel összehittak bennünket, kitt állhatatosak maradtunk, hogy délután 3 óráig térjünk át, vagy menjünk. Másnap fegyveres katonák jöttek, összefogdostak bennünket, kik még ezután is állhatatosak maradtunk s ekkor adatott meg az a dicsőség, hogy én is ütlegeket és kínoztatást szenvedtem az én ereítem sokkal nagyobbat szenvedő Megváltómért. Egy darabig tömlőébe voltam. Azután, mert nem tudtak mit csinálni velem, kiadták utamat, de a bucsu- záskor még egyszer szemébe néztem a tiszttartónak. Megmondtam neki: Tiszttartó úr, maguk a Jézus miatt üldöznek engem. Hí én most nem álltam volna meg az üldözésben, elveszteném a koronát, amit a hűségeseknek ígért az Úr. De mi lesz a tiszttartó úrral? Istennek keil inkább engedni, hogy sem embereknek. A lelkipásztor közbe próbált szólni. — »Óh kérem tisztelendő uram-atyám, ne tessék azért olyan nagyon haragudni. Szegény pápisták. Én igazan nem haragudtam rájuk, de nagyon sajnáltam, most is C8ak A hívőkhöz. Gyűlöng a felhő, a menny elsötétül, És mintha távol bús dal zengene: Száll, száll felém a múlt idők ködébiil Küzdő nagy ősök bátor szelleme. Gyújtó erő-e, vagy csupán kísértet, Mely itt az alvó szív fölött lebeg ? . . . Az ige tán, mely megifjitva éltet, Mi tetlre buzdít, kit meg ihletett ? Lassan vonul az évek lomha szárnya Fáradt madárként a tenger felett; Nincsen hajó sem, melyre tán leszállna, Hogy megpihenjen a vándor sereg. A hosszú utón a gyöngébb kifárad, Ernyedve hull le s a tengerbe vész. . . Óh szállj, hívőknek lelke, nézd az árat, Szállj át fölötte s a jövőbe nézz. Van a jelennek még vigasztalása, Annak, ki ősök példáján okul; Neked a múltak fényes látomása Egy szebb jövőért jusson zálogul. De el ne lankadj I — Zúg a tenger árja, Rajt’ a kalózok karja fenyeget; Erős a hit, lengjen magasbra szárnya — A messze part, nézd, hívón integet. De ah, mi költ fel ? — Ez a kép csak álom... Szemem ez újabb nemzedékre néz: Nem vagy te már a zajgó Óceánon, A révben ért el lomba tespedés. Kerted virágzik, ősök csemetéje, Fáid gyümölcse lám be mosolyog! De hogyha nincs, ki megyigyazza, védje, ■ Ellopják azt az éji tolvajok. * Vigyázz, óh népem! A múlt lelkesítsen, De tenni lásson a vészes jelen; Az erősebb a gyöngének segítsen .. . Együtt, előre hittel éberen! Az ellenség ha ravaszul kerít meg, Sehol ne engedj tolvaj-rést neki. Akit a küzdő ősök lelkesitnek, Az szebb jövőjét fölépítheti. CSENGEY GUSZTÁV. összes részleteit. Úgy halljuk, hogy ez év őszén már kiérkezik Angliába sajnálom őket. Óh hogy nem veszik észre, hogy az eretnek-üldözéssel nincs a Jézus, és hogy hol van a Jézus.“ Kis csend lett. A lelkipásztor azt gondolta, hogy alkalma lesz neki elcsodálko- zásaiból felocsúdni és a szokatlan beszédű emberről benyomásait összegezni, vagy új kérdéseket feltenni, de közben egy utka- nyarodónál feltűnt a falu. — »Itt vagy hát drága szülőfalum. Nézzétek anyjukom, drága gyermekeim, itt születtem én. Óh de jól emlékszem még mindenre, pedig de régen voit, mikor elmentem, most tizenhét éve kuruckodni a kuruc seregbe. És most visszajöttem, kedves tisztelendő uram, úgye befogadnak. Nincs nekem itt senkim, akkor sem volt már mikor elmentem, de most mégis nagy hittel jövök, valakim vár itt rám, az en kegyelmes Úram, kinek jóságát úgy megtapasztaltam, akiről tudom, hogy gondja van reám s készít nekem itt hajlékot, hol gyermekeimet felnevelhetem és földi életemet szent dicsőségére tovább élhetem. Ne csodálkozzék kedves tisztelendő uram, bár megértem, hogy nagyon csodálkozik, de aki Isten kezébe tette le életét, vaj’ nem lépett-e a csudák útjára? Ó, az életünket a magyar diákok tanulmányi csoportja. Az oxfordi, cambridgei és adinburgi egyetemet látogatják majd ezek a diákok. Dr. Zelenka Lajos felügyelő bizonyságtétele; Geduly Henrik püspök tetemreMíása. Ez idén elsőnek, mint már jeleztük, a tiszai egyházkerület tartotta folyó éri rendes közgyűlését. A közgyűlésnek kiemelkedő pontja dr. Zelenka Lajos kúriai bírónak, kerületi felügyelőnek megnyitó beszéde volt. amely beszéd hatalmas bizonyságtétele volt egy léleknek, amely nemcsak közjogi méltóságot lát hivatalában, hanem Isten munkatársa is akar lenni az ő országának építésében. Gerinces ev. öntudattal emelt szót az egyház védelmi szabályzat érdekében s öngyilkossági politikának minősítette az azt ellenzők eljárását. Bátor szavakkal hívta fel a figyelmet arra, hogy az egyházi méltóságot hordozók rendszeres, bizonyságtevő templomlátogatása s tiszta ev. házasságának érdekében is intézkedést kívánnak a mai állapotok. A feleke- zetközi viszonyok ismertetésénél követelte a reverzáiisadás jogának megszüntetését. Ugyanez a bátor, öntudatos hang csendült ki Geduly Henrik püspök mindenre kiterjedő, hatalmas évi jelentéséből. Tiltakozott a róm. kath. egyház túlkapásai ellen, tetemre hívta azt a csonka magyar test mellé, de Ö úgy áthatja, csodák között alszik s ébred az ember, csodák előtte, csodák mögötte, s akkor is, ha földönfutó. Ha én elmondanám, hogy mi történt velünk husvéttól ádventig, hogy jöttünk el szinte semmi nélkül, s hogy rakodott össze szinte csodákból e kis szekér, s hogy ahányat fordult alattunk a kerék, annyiszor hálát kellett mondanunk az Urnák s most is, hogy a vágyunk minket idehozott, hogy találtunk hitünkhöz templomot s hogy a határkőnél éppen az fogadott, kit az Úr e „ helyre pásztorul elhívott, aki itten az Ö útját egyengeti, s benne hitünket majd erősítgeti, óh lehet-e más: ez mind csodavégtelenség.“ A falu széle elnyelte már a szekeret. A geresdi torony mind lejebb húzta fehér fejét s végre egészen eldugta az éjszaka puha párnái közé. Tatay István tisztelendő uramnak nem sikerűit ez oly gyorsan. Ez az ádvent- szombati séta. Ez a Geresdi-Fejér János, csengő hangjával, nyílt tekintetével, tavaszlombos üde leikével, hitével és bizonyságtevéseivel s hogy nem a jobb búzaföldekért jött el Geresdre, — nem hagyta nyugodni mindaddig, míg egyszer csak megtalálta bennük azt, ami oly soká késett, a neki szóló ádventi prédikációt. (Folytatjuk.)
