Harangszó, 1925
1925-08-02 / 31. szám
252 odadörögte az ev. fülekbe azt is, hogy: Ébredjetek, mert a ti bőrötökre kezd menni a játék. A ref. egyházzal szemben is lutheri nyíltsággal jelentette ki, hogy az egymáshoz való viszony nyíltabb és melegebb is lehetne. Nyíltan beszélt a megcsonkítás által legtöbbet veszített püspök az elcsatolt részek evangélikusairól s a huszita mozgalom veszélyeiről is. A közgyűlés jelentéstételre szólította fel a gyülekezeteket, hogy mennyivel támogatják a Luther-Szövetség munkáját; Szontagh Vilmost és Zsedényi Károlyt jogakadémiai tanárokká választotta ; üdvözölte Gerhardt Béla tanítóképzőint. igazgatót 30 éves tanári és 20 éves igazgatói jubileuma alkalmából; kívánja a nyugdíjjárulékok 60% os valorizációját; a Maurer László halálával megüresedett kerületi törvényszéki bírói állásra dr. Jan- csó Lajos miskolci táblabirót, a számvevőszék elnökévé pedig Pazár Istvánt, a diósgyőri egyház felügyelőjét választotta meg; más egyházbeli jegyespár megesketését nem tartja merev szabállyal eltilthatónak. Kiemelkedő mozzanata volt a közgyűlésnek a »Luther múzeumegyesület« megalakulása. Szmik Antal mérnök ugyanis 47 millió értékű régiségével egy ily múzeum alapját vetette meg Nyíregyházán. Egyelőre az ev. főgimnáziumban lesz elhelyezve. Kimondotta a közgyűlés, hogy lelkészek, s. lelkészek, hitoktatók, vallástanárok és tanítók fegyelmi eljárás terhe alatt csak ev. féllel léphetnek házasságra. — A közgyűlés tagjait Ondrus János gyárigazgató vendégelte meg villásreggelivel, d. u. 3 órakor pedig 120 terítékes közebéd volt sok lelkes felköszöntővel. Ahol a szív beszél... Gráz, 1925. július. »Evangelisches Diakonisseahaus« jelzésű tábla hívta fel figyelmemet, — grázi sétám alkalmával. Nem sokat haboztam, beléptem a kétemeletnyi »virágház«-ba. Később csak fokozódott gyönyörűségem, amikor minden szobának asztalán is megláttam a szebbnél-szebb virágokat a csinos cserepekben és vázákban. Bebizonyosodva láttam ezen alkalommal is: ahol sok a szeretet, ott sok a virág is 1 Valóban evangéliomi szeretettel fogadnak s mivel nem nagyon bírom még nyelvüket, csak szaggatottan mondom el, hogy egyet-mást szeretnék megtudni a diakonisszaház életéből. Majd elmondja a helyettes RARANGSZÓ. főnöknő, hogy 1919-ben alakultak, amikor azt tapasztalták, hogy most még több szeretetre van szükség, mint a háborúban; sok az agg, sok az árva s ezek mind eltartást várnak, de érdemelnek is! . . . (Nálunk Budapesten és Debrecenben alapítványi szeretetházak oszlottak fel . . .) Elmondja, hogy az 5 év alatt a diakonisszák száma 42-re szaporodott. Főképpen betegápolással foglalkoznak, fölkeresik az elhagyottakat, sokszor jutnak olyan helyre el, ahol a hatóságok nem is sejthetik a nyomort és szenvedést, de ők a szeretet által új, boldog élet pezsdülését idézik elő ... Házuknak van állandó orvosa, ki a betegeket állandóan figyelemmel kiséri, majd megmutatja az összes termeket ; mindenütt olyan tisztaság, melyet a mi közintézeteinknél szinte el sem tudunk képzelni . . . Még a gyermekszobákban is csak 2—3 ágy; elég, ha ennyien vannak együtt . . . Két szobában egy-egy tál torta. Az egyik szobában név-, a másikban születésnap, ezt minden gyermeknél megünneplik . . . Majd eljutottunk a legkisebbekhez is. Felejthetetlen marad a kép: egy sor hársfa, alatta 18 kis kosár, minden kosárban egy parányi gyermek . . . Van közöttük, aki még csak 3 hetes. Az áldott jó Hanna Schwester figyelme embert nevel ebből is — Isten dicsőségére, a társadalom javára. Mozdulatában látom szívének dobbanását, lelkének érzését, ahogy kezében tartja a csörgőt s figyeli egyszerre mind a 18 at, hogy vájjon melyiknek mire is volna szüksége? Ha vékony hangján megszólal valamelyik, szinte egy lépéssel ott terem mellette s nagy szeretettel elintézi a csöppségnek minden baját . . . A jó testvérnek az ajka hallgat, szive azonban beszél: nem kérdezzük, ki volt apja, ki volt anyja, — a szeretet itt elgondozza! Lelkemben cseng a szív hangja . . . Szuehovszky Gyula. A tiszai egyházkerületi gyámintézet közgyűlése és vallásos estélye. Hatalmas közgyűlése volt július 16 án a tiszai egyházkerületnek Diós- győrvasgyárban, ebben, a sok anyaegyházat megszégyenítően izmosodó fiókegyházunkban. Előző nap a bizottságok tárgyaltak s a gyámintézeti közgyűlés tartatott meg, mely gyönyörű eredményről számolt be. 18 milliót gyűjtöttek az egyházak, amihez 1925. augusztus 2. még két lélekemelő adomány járult: az eperjes-miskolci jogakadémia ifjúsága 3 milliót s a diósgyőrvasgyári ev. nőegylet 1 milliót adott szabad rendelkezésre, úgyhogy a gyámintézeti közgyűlés 7'/2 millió koronát oszthatott ki. Végtelenül jól esik látni, hogy a legszegényebb egyházkerület, amely leginkább rá van szorulva a gyámintézet támogatására, így felkarolja az irgalmas szeretet munkáját. Ez is azt mutatja, amit mindenütt látunk, hogy a szegény viseltetik legnagyobb mértékben érzékkel a szegénység iránt. — Este nagyszabású vallásos estély volt, mely méltán megérdemelte azt a közönséget, mely zsúfolásig megtöltötte a termet. A műsort közének vezette be, melyet Vietorisz László vasgyári lelkész költői oltári imádsága követett. Majd a Braxatorisz Oszkárné, Vietorisz Lászlóné, Záhony János és Kiszely József quartett Haydn gyönyörű, Jó pásztorunk van mi nekünk című szerzeményét énekelték el művészi összhanggal. Az énekszámot Garzsik Irén lendületes szavalata követte, mely után Csorba Gyula adta elő pompás technikával Liszt egyik hegedűszerzeményét Baltazár Dezső orgonakísó- retével. Majd Vietorisz József dr. nyíregyházai egyházfelügyelő tartott nagy tetszés mellett szabadelőadást az evangélikus vallás keletkezéséről, Luther Mártonról és házasságáról A szabadelőadást Záhony János énekszólója követte, aki Haydn Teremtés c. oratóriumából énekelt egy részt pompás csengésű lírai tenorján. Majd újból Csorba Gyula hegedűjátéka és a Braxatorisz énekqirartett művészi teljesítménye gyönyörködtette még a hallgatóságot, mely után Nemes Károly főesperes gyönyörű imádságot mondott és Baltazár Dezső művésziesen orgonáit egy Bach- fugát. A nívós vallásos estély végeztével Geduly Henrik püspök elmondotta az oltári áldást, mely utáa a közönség elénekelte a Himnuszt. Egyházmegyei közgyűlések. A kemenesaljai egyházmegye évi közgyűlését június 29-én Zalaegerszegen tartotta. A közgyűlést gyáinintézeti istentisztelet előzte meg, amelyen Molitorisz János, ostffyasszonyfai lelkész mondott 1. Péter 2,5—10. alapján tartalmas, hitépitő, egyházi beszédet. Dr. Radó Gyula egyházmegyei felügyelő eszmékben gazdag aktuális megnyitó beszéde után Kutas Kálmán, zalaegerszegi lelkész tolmácsolta gyülekezete meleg üdvözletét az egyházmegye előtt, amelynek Isten megsegítő kegyelme alatt