Harangszó, 1925
1925-08-02 / 31. szám
XVI. évfolyam. 1925. augusztus 2. 31. szám. Alapította K A P I BÉLA lVlO-ben. Lap tulaj dón ob: i DonáDtúll Lutber-SxOvetsda Az Onzágon Luthpr-K/oret- tég hirataloa lapja. Kéziratok, előfizetési díjak £b reklámadók a HARANGSZŐ Bzorkesztő- kladóhlratalának Hientgotthárdr» (Vaarm.) küldendők, Blőflsetéet elfogad minden ovanr. lelkéea *e tanító. MeoJBlanlk Dioden vasárnap. Aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám. Szerkesztő kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD. Vasvármegye. A „HAHA.1USZ0“ előfizetési ára: a harmadik negyedévre 18.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. Latker-Szővetégl tagoknak 10°/e-OS kedvezmény. Amerikába egéaz évre 2 dollár ; az utódállamokba a IQ. negyedre 20.000 K. A .Harangsió“ terjeazté- sére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Cselekedetek vagy gyümölcsök? Máté 7 . íe. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket“ ... Valódi-e a mi keresztyénségtink ? Ha valódi, akkor azokról a jó gyümölcsökről lehet megismerni, amelyeket nevel és hordoz. Gyümölcsök . . . tehát nem nagy cselekedetek és teljesítmények, amelyek már annyiszor megcsaltak bennünket, és amelyek még éppen nem csalhatatlan bizonyságai a valódi kereszlyénségnek. Lehetsz a könyörületesség szent ügyének talán a legszorgalmasabb munkása, és ennek ellenére a keresztyénsé- ged még mindig hamis lehet, hasonlíthat a terméketlen fához, a- melyet felcicomáztál néhány ke- resztyénies cselekedettel. És hát éppen ez a különbség a „cselekedetek“ és a „gyümölcsök“ jelentése között. A cselekedeteket véghez lehet vinni, lehet utánozni is, a gyümölcsök belülről nőnek ki a hivő szív gyökérzetóből minden erőszak, zaj és lárma nélkül! Az igazi keresztyénség éppen nem nagy cselekedetekből áll, amelyek kihívják a vil&g bámulatát, hanem az Isten parancsának komoly teljesítésében és az ő szent akarata iránt való feltűnés nélküli engedelmeskedésben ! Vizsgáljuk meg ezek után: miként állunk a mi templombajárá- sunkkal, a mi szeretetmunkánkkal, alamizsnaosztogatásunkkal és ezekhez hasonló egyéb tevékenységünkkel? Talán el akarunk valamit érni ezekkel; talán látszani akarunk ezek által valakiknek, vagy pedig mindazok egy alázatos, Istenben örvendező, hálás szív legmélyéből nőnek ki ? . . . Nézzünk utána különösen annak, hogy magán-, otthoni és nyilvános életünkben végigvonul-e a keresztyénség, mint szent komolyság. Szigorúan ítéljük meg magunkat és vizsgáljuk meg: termi-e életünk fája a Szentlélek gyümölcseit ? Van-e bennünk mély, igaz szeretet? békességben élünk-e rokonainkkal, szomszédainkkal? nem fogy-e el türelmünk a meglátogatás idején ? mindenkivel szemben fakad-e barátságos szó ajkainkon? tudunk-e jót Az utas elindul gályájával felfelé a nagy vizeken. S ahogy mind messzebbre és messzebbre hajózik festőién szép hegyszakadékok, majd meg élettelen egyhangú vidékek mellett visz el útja. Néha meg- megáll, visszanéz az elhagyott szép tájakra s onnan a messzeségből még százszorta szebbnek, megka- póbbnak látja azt. Ha valami hiányzott a szép és lelket gyönyörködtetés teljességéből, azt hozzáfűzi, a disszonáns részleteket kiküszöböli a fantáziája, ahogy az elhagyott s a távol ködén át most már csak homályosan előtűnő képet újra maga elé idézi. „Szép volt“ — sóhajt fel a hajós, ahogy a csodálat és elragadtatás érzése újra úrrá lesz lelkén s talán maga sem veszi észre, hogy uj képet lát, szebbet a réginél, melyre a „volt“, az „elmúlt“ tudata rak uj színeket, önt belé uj tartalmat. Ilyenformán van az ember az emlékeivel az életuton. Csak mélyenérző embereknek vannak emlékei, mert hiszen az emlék szó ilyen értelemben nem az eltenni még a hálátlanokkal is, hogy megmutassuk hűségünket, szelídségünket és lelkünk tisztaságát.. . „Óh add Uram, meggondolnom, Mily szükséges vigyáznom, S úgy intézzem minden dolgom, Hogy ne kellj'en hibáznom ; Ha kísértés jön énreám, Erősíts meg, óh szent Atyám, Hogy megállják harcomban Mind jó, mind balsorsomban.* múlt eseményekre való egyszerű visszagondolás, de újra átélése az eseményekkel kapcsolatos lelki állapotnak. A kép elképzelt, az érzések valódiak. A meleglelkü ember nem szórja el az útjába akadt s letépett színes, illatos virágokat, hanem elrakja azokat gondosan a lelke lapjai közé, ki tudja, mikor lesz jó azokat újra elővenni, gyönyörködni a szépségükben. Mert ezek az emlékvirágok nagyon hálásak az iránt, ki megbecsüli őket. Ahányszor előkerülnek, mindig szebbek, pompásabbak, gyönyörködtetőbbek. Talán az ember nyugtalan, a jelennel nehezen megalkuvó természetével lehetne megmagyarázni. egyrészt, hogy a múltat szebbnek látja, másrészt az öröm, a gyönyör érzése jobban konzerválódik bensőnkben, ennek tulajdonítható, hogy az idők múlásával emlékeinkben a kellemetlen momentumok lassan elhomályosulnak azok mellett, melyekre örömmel gondolunk vissza. Idézzük csak vissza az ifjúkor Nem tehetségen, akaraton múlik a Harangszó támogatása. Ámen. N. M. Emlékek a lélek világában. Irta: Dr. Ajkay István.
