Harangszó, 1925
1925-07-26 / 30. szám
1925. július 26. HARANGSZÖ 243 A tiszai egyházkerület közgyűlése. A tiszai evangélikus egyházkerület ez évi rendes közgyűlését Diósgyőr vasgyár telepén tartotta július hó 16 — 17-én Qeduly Henrik püspök és Zelenka Lajos dr. kúriai biró, egy házkerületi felügyelő elnöklésével. Ze'enka Lajos megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a különböző szekták bomlasztó hatással vannak az egyházakra, de a szekták tanai a magyar evangélikus egyház hívei között nem tudtak elterjedni Majd rátért a felsőházi törvényjavaslatra s rámutatott azokra a sérelmekre, amelyek itt érték az egyházat. Ugyanis a régi főrendiházban az evangélikus egyház az erdélyi szászokkal együtt hét képviseletet kapott, ezzel szemben a felsőházi javaslat egy egyházi, egy iskolai felügyelővel és a két legidősebb püspökkel együtt mindössze négy helyet biztosított az evangélikus egyháznak. E sérelmek, amelyek egyek az egyház kulturmunkájának lebecsülésével, arra indították az egyházat, hogy az orvoslás érdekében interveniáljanak a kormánynál. A kerületi felügyelő megnyugvással hozza tudo„Igazán sajnálom, kedves szomszédasszony, hogy ilyen zaklatott élete van“ — szólt át az út másik feléről egv terebélyes szederfa, amely emberemlékezet óla még soha gyümölcsöt nem hozott. “Lám, engemet milyen tiszteletben tartanak, hogy megkímélnek az emberek, azért ilyen szép üdezöldek a lombjaim“. „Nem tiszteletből hagynak békén,. jó szederfa“ — világosítá föl társát a megszól! ott, „hanem mert nincsen mit várniok tőled Azért én nem irigyellek, mert inkább áldozom föl magamat a közjó szolgálatában, semmint meddő hivalkodásban, senkinek nem használva töltseni el életemet “ Ürge-apó. Ürge-apó ott sütkérezett a lakása bejárata előtt, amit közönséges nyelven lyuknak neveznénk. Csöndesen pipázgatott és — mint jó családapához illik — a gyerekeit tanitgatta. Az apró ürge-fiókák ott ültek előtte a két hátulsó lábukon és figyeltek a beszédére. „Amit itt láttok magatok körül, fiaim“ — magyarázta bölcsen — „ez a nagy világ. Innét az árokparttól egész a füzesig cs onnét a homokbuckákig terjed — “. Egy tapsi-füles ott lapult meg a közelben és közbenukogott: „Tévedni tetszik^ urambátyám, mé' egy nyirfa-erdő is tartozik a nagyvilághoz. Én jártam benne, mikor a múltkor a vadász megriasztott.“ Fönt a levegő-égben pedig kiterjesztett szárnyakkal úszott egy pompás sasmadár. Ű onnét a magasságból sok mindent látott, falvakat, városokat, szép völgyeket és hatalmas bérctetőket, kéklö tavakat és rohanó folyókat és tudta, hogy még ez se a nagyvilág. Dj ha Igatott. A bölcs hallgat, csak a tudatlanok és ostobák beszélnek. Megmaradt kincs. Míg eszeveszetten Menekültem Ellenségtől, bajtól: Mindent elvesztettem. Egyet megtartottam. És mindjobban Megtartom ezután Bármennyi bajokban. Legyek legutolsó, Lenézett, kivetett, — Nem hagyom legdrágább Kincsemet: hitemet! Petrovics Pál. mására a közgyűlésnek, hogy a miniszterelnök megígérte a sérelmeknek a Ház elé való terjesztését, amikor a törvényjavaslatot tárgyalni fogják. Igen fontos érdeknek tartja dr. Zelenka Lajos, hogy az egyetemes egyház sürgősen járjon közbe a kormánynál az 1868. évi Lili. t. cikk azon részének törvényhozás utján való sürgős helyreállítására, amely kimondja, hogy a fiú az apa, a leány az anya vallását tartozik követni és minden ezzel ellentétes reverzálisadás érvénytelen. Ezután Qeduly Henrik püspök olvasta fel terjedelmes jelentését. A jelentés elején kiemelte, hogy a köz- erkölcsiség javult. Azután rámutatott a külföldi pénzforrásokból táplálkozó szekták működésére, amelyeknek vallásos működése csupán álarc, mely mögött titkos államfelforgató célok húzódnak meg. Bejelentette végül a püspök azt, hogy a vagyonváltság címén lefoglalt földekből az egyes kerületek 500 hold földet fognak kapni. A közgyűlés, amelyen többek között résztvett Dessewffy Géza kir. kamarás, Liechtenstein László nyug. főispán, Bruckner Győző dr. jogakadémiai tanár stb., —• mindvégig rendkívül nagy érdeklődés közepette folyt le s végül is melegen tüntetett Geduly püspök és Zelenka Lajos felügyelő mellett. Scholtz püspök temetése. Júliusi napsütésben, ringó kalász* tenger idején, folyó hó 15-én érett kalászként kísérték el örök nyugovóra Scholtz Gusztáv nyug. bányakerületi püspököt, az igaz főpásztort Budapesten, aki életének egyszerű nemességével, hegyeket mozgató hitével példa volt mindenkor az ő híveinek. Végtisztességtótelén a közéleti és egyházi előkelőségek sorában ott voltak : Raffay Sándor, Kiss István püspökök, Józan Miklós unitárius püspök, báró Radvánszky Albert, báró Prónay György, Papp Elek, Kun Gyula államtitkárok, Büttner Miklós államtitkár Vass miniszter képviseletében, Tóth Lajos államtitkár a vallásügyi minisztérium képviseletében, Polkusházy Lajos alpolgármester, Nádossy Imre országos főkapitány stb. a főváros képviseletében, Benedek Zsolt a református konvent képviseletében. egyházunk vezető egyéniségei közül ott láttuk: Győry Lóránt nyug. minisztert, Tolnai Vilmos v. b. titkos tanácsost, báró Kaas Albert. Hermann Miksa nemzetgyűlési képviselőket, Sztehló Kornélt, Rásó Lajost, Kronpecher Jenő tábornokot stb., az esperesi és lelkészi kart. Az evangélikus sajtó képviseletében Czipott Géza szerkesztőt. A »Légy csendes szívvel« című közének mélabús akkordjai után dr. Raffay Sándor püspök búcsúztatta el a nagy halottat János evang. 17. része alapján megindultam A megboldogult főpásztor — úgymond Raffay püspök magasröptű gyászbeszédében — a szelídségnek a leikével, a hitnek erejével, egy élet szepiótlen tisztaságával dicsőfiette egy életen át az Istent... Isten igéjének szentsége és igazsága ihlette meg mindenkor ajakát. ... A hitvallók erejével, a tanítványok buzgóságával, az apostolok lelkesedésével hirdette Isten igéjét. ... A maga hitével példakép állott oda mindenkor a folyton tépe- lődő világ elé, mely világ folyton más célokat keres, tetszetős ködképeket űz és hízelgő jelszavak, imbolygó fénye után fut. ... Scholtz Gusztáv élete egy örök bizonyságtétel arra nézve, hogy a földi embernek nem lehet más a hivatása, mint Istennek dicsőítése. Raffay püspök után dr. Kovács Sándor egyet, tanár a Luther-Társa- ság nevében búcsúzott el a halotttói. melynek hosszabb időn át a megboldogult elnöke volt. Majd Lipthay Lajos sárosi főesperes, eperjesi lelkész szülővárosának, Eperjesnek, az eperjesi kollégiumnak, a tiszai egyházkerületnek utolsó üzenetét tolmácsolta. Bezáró ének után az elhalt püspök volt papjai és káplánjai emelték a koporsót vállaikra és helyezték el a gyaszkocsira, mire megkondult a budai harang és megindult a menet a farkasréti temető felé.
