Harangszó, 1925
1925-01-18 / 3. szám
XVI. évfolyam. 4. szám. 1925 január 25. Alapított* KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: a Dinint&ll Lutüer-SzövEtséo Jls Ortxágoft Luther-SzÖTet- té* bJTaUlos lapja. Kéziratok, elófizotéal dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztö- kl adóhivatalának Baeotgotthárdra (Vnsvtn.) küldondők Blórtaetéa* elfogad ulndan avan*. lelkész és tanító. MigjeleflUí minden márnap Legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Saarkaasl 6-ki adóhivatal: síentgotthArd. Vasvármegve. A „fiARASfcHZO1* elóflaetéal ára : a harmadik negyedévre 18.000 korona. Csoportos küld. 15.000 K. t>atker>Ha5Tetégt tagokaak 10°/«-os kedvesmény. Amerikába egész évre 2 dollár ; az utódállamokba a III. negyedre 20.000 K A .Harangesó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányúkat küldünk. Egykor és ma. Irta: Gerencsér Zsigmond. Ki gondolná, hogy a kis hegyi patak vize hatalmas folyamban hömpölyög majd a tengerbe? Ki gondolná, hogy egy kis kődarab megindíthatja az óriási lavinát? Ki gondolná, hogy egy kis szikra lángba borítliat községeket, városokat? — Ki gondolta volna, hogy egy szegény, kolduló barát a lelki élet számára olyan tüzet gyújt, amelynek lángsugarai rövid idő alatt átjárják, bevilágítják az egész világot? Néhány kalapácsütéssel néhány szeg kerül oda a wittenbergi vártemplom egyszerű faajtajába és az a néhány szeg egy hosszú, sötét kornak a koporsószegévé, de egyúttal egy új, küzdelmeiben is dicsőséges időnek az iránytűjévé lett, mert 1517. október 31-től rajt függött a 95 tétel ezzel a felirattal: „ Dr. Luther Mártonnak, a theológia doktorának vitatkozása a búcsú erejéről és értékérőlHiszen a vitatkozás gyakori esemény volt akkor is, de legtöbbször nem tulajdonítottak annak nagyobb jelentőséget. Rendesen néhány tudományokkal foglalkozó férfiú többé- kevésbé érdeklődő közönség előtt vitázott valami tudományos kérdésről ; utána napirendre tértek a tárgy felett s haladt minden a maga szokott utján. Többen erre gondoltak most is. Először maga a legközvetlenebbül érdekelt fél: a pápa is csak a barátok egymás közti viszálykodásának minősítette a dolgot, de csakhamar kitűnt, hogy ez alkalommal egészen másról van szó. Az a 95 tétel a nemrég feltalált könyvnyomtatás utján gyors szárnyakon terjedt el; két hét alatt egész Németországban, négy hét alatt (az akkori viszonyok közt igen rövid idő alatt) egész Európában olvasták. Mindenfelé valósággal lelki forrongást idézett elő. Egyik helyen ökölbe szorított kézzel szórtak átkot a „merész barátra“, máshol áldás szállt a bátor szerzetesre; lelkesen üdvözölték őt sokan, mert érezték, hogy a fojtó köd, amely annyira ránehezült a lelkekre, oszladozni kezd és új, friss szellő lengi át a szellemi élet romlott légkörét. Tulajdonképen mi is történik ekkor ? Magasabb kéz nyúl bele a világtörténelem folyásába és azt az igazságot, amelyet hatalmi érdekből évezredeken át mind jobban a földre tiportak, kiemeli a sárból s leveszi a telkekről a békót. A vak engedelmesség, a szolgai félelem, a babonás tudatlanság, a képmutató álszenteskedés, a beteges rajongás, a hitetlenséggel együtt járó erkölcstelenség világába támaszt az Úr egy férfiút, aki hősies bátorsággal, éles látással, elmélyedő lélekkel és nagy tudással juttatja kifejezésre sok ezer ember sejtelmes vágyódását; az emberek tudatlanságát, hiszékenységét és könnyelmű felületességét kihasználó érdekközösségekkel, a bűnbocsátó levelek szemérmetlen árulásával szembe odaállítja azt a Szentiráson alapuló igazságot, hogy a bűnöket egyedül az Isten bocsáthatja meg és ő megbocsátja nem pénzért, hanem ingyen, az ő végetlen kegyelméből, Szent Fia érdeméért. Az élet könyvéből ragyog felénk ez az igazság; vissza kell tehát térni a hamisítatlan evangéliomhoz, mint a hit és erkölcsi élet egyedüli zsinórmértékéhez, szabályozójához; meg kell tisztítani a Krisztus egyházát mindazoktól a tévedésektől, amelyek abba a századok folyamán becsúsztak. És visszatértek Krisztus igaz tudományához, amely a vak engedelmesség helyett szabadságot, a társadalmi elkülönzöttség helyett testvériséget, Isten előtti egyenlőséget biztosít; visszatértek az evangéliomhoz s annak nyomán távozott a szívből a szolgai félelem, hogy helyet adjon a bizodalmas hitnek. Az igaz hittel felvirágzott a tiszta erkölcs. A babonás tudatlanságot, az álszenteskedést, az önkínzó rajongást felváltotta a szabad vizsgálódással fellendült tudomány. Az embereknek a szívét elárasztotta az őszinte vallásosságnak a melege, mert áthatotta azt az evangéliom- nak isteni ereje, áthatotta a hitnek, szeretetnek, reménységnek új szelleme. És amint a ködös, nyirkos őszi éjszakák után egy-egy verőfényes nap felfrissíti a vérünket, felmelegíti a kedélyünket, úgy a nyomasztóan sötét középkor után a reformációval újból előhozott Isten igéjének a gyönyörű napja is felüdíti, feleleveníti az emberiségnek már-már el áléit szívét-lelkét, új életerőt sugároz elernyedt idegzetébe, új munkára ösztönzi az addig lenyügzött akaratot; megváltoztatja, megnemesítve megújítja nemcsak a valláserkölcsi, hanem az állami és társadalmi élet képét is. Megkezdődik a népoktatás, népnevelés. Az egyszerűbb emberek gyermekei számára is megnyílnak a magasabb iskolák kapui. Fellendül a tudományos élet. A legtöbb államban a reformáció-sürgette bibliafordítással, a nép nyelvén tartott igehirdetéssel kezdődik a nemzeti irodalom. Az istenfélelemmel, a tiszta erkölcscsel párosult józanság, szorgalom, takarékosság megtenni gyümölcseit gazdasági téren is. Hazánkban is átalakító, irányító szerep jutott a reformációnak. Talán sehol sem forrott össze jobban a reformáció Olvassuk és terjesszük a Harangszót!
