Harangszó, 1925
1925-07-12 / 28. szám
1925. július 12. magyar könyvvel történik) kezdetétől végig haladék nélkül tartós figyelemmel elolvastam. Á'dom az Istent, hogy hazánk nagyjai között olyant támasztott, mint Méltóságod. Nem kétlem, találkoznak hazánkban sokan, kik Nagyságodat ezen munkáért készek volnának megfeszíteni, de azt is hiszem, hogy a jobb gondolkozásuak előbb vagy utóbb tiszteletoltárt fognak Nagyságod számára emelni. Mély tisztelettel vagyok stb. »Ekkor előbbi nyomasztó hazafiui aggodalmam s nemzetem elsülyedé- sét jövendölő félelmem helyébe az az örvendeztető reméDy lépe, hogy a magyarok újjászületnek s rájuk fognak illeni a régi próféta eme szavai: erejek megújul és szárnyakkal magasságra repülnek, mint a saskeselyük, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg. Ézsaiás 40.31.« (Kis J. Emi. 346. 1.) íme, Széchenyi látogatásának nem csak az a jelentősége volt. hogy fényes elégtételt szolgáltatott K*s János személyében a Széchenyi ősök által gyűlölt és üldözött protestánsoknak; hanem a legnagyobb magyarnak ez a megtisztelő közeledése és értékes ajándéka a nemzet jövendőjén aggódó Pár perc múlva kedvesei ölelő karjai között volt. Oh, mily boldog volt az özvepy, mikor karjaiba zárhatta reg nem látott fiat s mily bo'dog volt a leány, mikor hosszú távoliét után szerelmese csókolta ajkait! . .. Botos János mély fájdalmat érzett lelkében, mikor az első örömszavak után meghallotta, hogy édesapja mily nyomorult hazugságnak, lelkellenségnek lett áldozata. Kezei önkénytelenül ökölbe szorultak. — Az én szenvedésemet elfeledtem, de ezért megbünhődsz Szabó Gerő 1 De verjen is meg az Isten 1.. . Az özvegy magához vonta fia kezét. — Az Isten nem bottal ver fiam, de eleget bűnhődtek eddig is! Egy hónappal ezelőtt leégett a házuk, hajléktalanok maradtak a szülei,... öt dollárt én is adtam nekik, hogy megsegítsem őket, mert hogy nekik most már nem jön Amerikából dolláros levél 1... János az édesanyja keblére borult. — Mily jó Síivé van édesanyámnak, pedig úgy-e megbántották magát is? — Nem, nem, — tiltakozott az özvegy — nem bántott engem senki sem, hiszen velem volt Juliska, aki mindig megvigasztalt, segítségemre volt!.. . János végtelen szeretettel ölelte meg édesanyját és Juliskát, — aztán kocsira ültek. A kocsi elé két almásszürke ló volt befogva. Azokat már az özvegy vásárolta, hogy Jancsit meglepje valamivel. ... Nemsokára vígan pattogott az ostor a kocsis kezében s a lovak gyors iratnodással robogtak a falu felé. Egy félóra múlva a szegényből gazdaggá lett Botos János hálatelt szívvel, öromkönnyes szemekkel köszöntötte szülőföldjét . . . (Vége.) HARANQSZO Anyai szeretet. Elhagyjuk az ősi házat, Elindulunk vígan, bátran S elvegyülünk észrevétlen Az élet nagy zsivajában. Ezer veszély les ránk titkon A sziklák és szirtck között, De im egy kéz átfog minket S átemel a mélység fölött. A mentökéz jó anyánké. Habár tőle elszakadtunk: Szeme mindig vigyáz reánk És áldása nyugszik rajtunk. Óh, csodás az anyai szív! Másoknak ég, mint a fáklya: Gyermekére hinti fényét Melengető égi lángja. Az árva más tűzhelynél is Fel tud talán melegedni, De azt a szent égi tüzet Nem pótolja néki semmi. Óh anyai nagy szeretet! A halálban sincsen véged: Gyermekedet a sírból is Tovább áldod, tovább vcded! HORVÁTH IMRE. evang. püspöknek lelkében is gyökeres változást, borúra derűt idézett elő. Nemzetünk jövője miatt már a múlt század elején is sokat aggódtak nagyjaink. Herder János, a kiváló német tudós pap (akinek kátéját Kis János dolgozta át magyarra), 11. József korában egyik híres müvében komoly intelmet mondott, ami mint erős vészkiáltás süvöltött bele a magyar közéletbe. Míg a szlávoknak nagy számukra való tekintettel jobb jövendőt ígért, addig a magyarokról mint idegen nemzetiségek közé ékelt kisebbségről azt jövendölte, hogy századok múlva talán már alig lesz a nyelvük található. Széchenyinek atyját, Berzsenyit, Kis Jánost és sötétebb Óráiban magát a legnagyobb magyart is felettébb aggasztotta Herder jóslata. Kisfaludyn, Bajzán és másokon is erőt vett ez a történeti pesszimizmus. De Kazinczy erősen hitt nyelvünk és nemzetünk örök fennmaradásában. Majd Széchenyi is leküzdötte kételyeit s íme Kis Jánosba is leiket öntött. Herder szava ébresztő vészkiáltás lett s része volt az uj reformkorszak megszületésében. A nagy Széchenyi soproni látogatásáról a százados évfordulón hálás szívvel emlékezünk és méltán 227 sorozzuk öt a nemzet nagyjai között a szabadelvű katholikusok: Zrínyi Miklós, Batthyány Alajos, Beöthy Ödön, Deák Ferenc stb. sorába, akikben a vallásos buzgalom sohasem tudta az őszinte, mély hazaszeretetei elnyomni s akik a hit és lelkiismeret szabadságát más vallásu honfitársaikban is tisztelték. <vég».) Püspöki egyházlátogatás Somogybán. 2) Már nem voltunk messze Csurgótól. Házai elő-előbukkantak a kocsisor sűrű porfellegéből, mint az apró csillagmécs az alkony szürkületéből. Az út mellett riadt szöcskenyájak menekültek előlünk... vagy tán a sötét esőfelhő elől, mely ugyancsak lépést tartott velünk. Megérkeztünk. És mikor elhangzott a püspököt üdvözlő első szó, kövér, langyos cseppek hullottak alá a földre, a hetek óta szomjas, kérges földtestre. Eszembe jutott a püspök porrog^zentkirályi csendes fohásza: »Óh, csak megáznánk.« — Mintha valami varázslatos érzés kapcsolt volna egybe mindnyájunkat: fehér ruhás, virágcsokros leánycsapatok, kiváncsi asszony-sereget, komoly tekintetű férfiakat és lutherkabátos papokat. Ég sem dördült, villám sem sújtott és mégis... ott az Ür lánglelkű szolgája körül ügy éreztük, hogy az igazi áldás és a legtökéletesebb ajándék onnan felülről száll alá. Az áldás pedig csurgott alá és olyan derült lett minden emberarc. A külső fizikai hatás, mint egy aranyos mennyei kéz simogatta végig a leikeket s érintésére könnyekig hatott a küldöttségek üdvözlő beszéde. A református testvér egyház buzgó lelkésze, a r. kath. egyház plébánosa meleg hangon és érzéssel köszöntötték egyházkerületünk püspökét. A plébános sashoz hasonlította a püspököt, ki magasba száll s onnan vigyáz övéire; küzdelemmel jár minden szárnylibbenése, de akkor is hull reá a napsugár, ha alatta sötét viharok dúlnak ; fészke pedig nyugodt, mert tudja, hogy szemei reá néznek alá. Az üdvözlők sorában láttuk az izr. hitközség képviselőit, a ref. reál- gimnázium tanárait költői lelkületű igazgatójával, az áll. tanítóképző és polg. leányiskola tantestületének képviselete, a járás tanítóságának depu- tációja, az államvasutak és osztály- mérnökség stb. lelkes vezetőit.
