Harangszó, 1925
1925-07-12 / 28. szám
228 Még a délután folyamán vallásos ünnepség volt a ref. templomban, amelynek gyűjtőpontjában Kapi püspök lelkiismereteket ébresztgető előadása állott. Előadása a »Hazaszeretetrőlc szólt. Ez a nemzeti élet lelke. Ennek a léleknek tisztulnia és fényeskednie kell, mert csak ezáltal lehet az integerré. Ha aztán megvan a lelki integritás, akkor indul a nemzeti társadalom is az erkölcsi integritás útján egy boldogabb, szebb és erősebb jövendő felé. Az előadás minden szava egy Istentől és honszereiemtől ihletett lélek áldásos talentom hullása volt. Az ünnepséget társas vacsora követte. S míg odakünn csörgött az ég áldása a csurgói vidékre, a püspök asztali felköszöntőjében a kiszáradt nílusi forrásra hulló égi cseppról mondott legendából is csörgött az áldás a telkekre. Csurgóról Somogycsicsó felé kanyargóit az utuak. Az árvalányhajas banderisták már eltűntek a faluban, midőn Beák János, buzgó hívünk legkedvesebb helyére, az általa építtetett kis templomba indultunk. Nem fért be mindenki. A kiváncsi tekintetek közt két könnyáztatott orcán révedezett tekintetünk. A Beák-pár. Három viruló liliomszálat tépett le az ő életük virágos mezejéről a halál keze, hogy odaadja őket a világháború pusztító angyalának. A lepergő szülői könyük- ben a szeretetnek és emlékezésnek soha el nem múló beszédei szálltak néma, zajtalan szárnyalással idegen föld három jeltelen testvérsírjához: Beákék elvesztett életkincséhez. De a kis orgona mélabús hangjából, Kapi püspök prédikációjából az Isten üzenését hallottuk; az Ige ereje felemelt. És láttam, hogy most már minden arc könnybe borult, Beákék orcája pedig könnytelen sugárzott. És az égben ugyanekkor talán három angyallá dicsőült ifjú áldta a Mindenhatót, hogy szülői házat emeltek az ö dicsőségere, lelkek vigasztalására és az örökkévalóság magvetésére. Talán azért volt könny harmatos minden arc a csicsói kis templomban. Iharosberényben hatalmas diadalkapunál állt a község színe-java. A bevonuló kocsisor virágesóben für- dött. Gyermekek, leányok, legények, tűzoltók és hatósági személyek mind megannyi élő bizonyságtevése a szeretetnek és tekintélytiszteletnek. Meg- érestük, hogy itt egy élő, erős, öntudatos és fegyelmezett evangélikus HARANGSZÖ. gyülekezetben vagyunk. Káldy József lelkész üdvözlő szavaiból nemcsak a gyülekezet lelki képe, hanem a hitéletnek lélekbeíró és jellemeket formáló isteni keze is kitetszett. Es a kéz vezette Kapi püspök elé a politikai község, a r. kath hitközség, az ifjúsági egyesület, a Hangya fogy. szöv., a nőegylet és presbytérium küldöttségeit. A lelkész szavai szerint az iharos- beréoyi gyülekezet szívében hordozza az >Úr lánglelkű szolgájának ittlétét«, — mi pedig a lelkűnkbe rajzolva vittük magunkkal az iharosberényiek- nek tövises utakon Isten felé törő hívő seregét Ezen a napon még két gyülekezetét látogatott meg Kapi püspök: Iharost és Pogányszentpétert, melyeknek tanítói igazi fáklya;fizek a fö di vándorúját járó kis leáoygyüiekezet lelki életében. Úgy Iharosban, mint Pogány- szentpéteren, azoknak, akik nem kerülhettek be az iskolába a püspök beszédét hallgatni, a szabad ég alatt Magassy Sándor hirdette az Isten Igéjét. Június 12 én seggel már Sandon fogadták a püspököt. A mihályi r. kath plébános, a helyi nőegyiet, az ifjúsági egyesület és Teke Dénes lelkész köszöntő szavai mán egy új és szebb élet utján járó gyülekezet boldog lelki képét adták mindnyájunknak kedves emlékként Innen Patra vitt a püspök útja, ahonnan lake érintésével alkonyat szálltakor Vésére érkezett. OLVASSUK A BIBLIÁT! Kicsodám nékem Isten! Júl. 13. Egyetlen Istenem. V. Mózes 5. 6—10. Hiszem és vallom-e, hogy a teremtett mindenségnek s ,ígv nekem is egyetlen Istenem van, az Úr?! Nem imádolt-e idegen istenként bálványokat, a Mammont, a Sátánt, Önmagamat? Nem teremtett dolgokat, az emberi észt vagy öntehetségeimet dicaőitem-e ahelyett, akit egyedül illet dicséret s dicsőség? Belöltöm-e Istenemmel szemben nemcsak az ő tízparancsolata közül az elsőt, hanem ama föparancsolatot is: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedbőt és teljes elmédből !“ (Vláté ev. 22.37.) Júl. 14. Teremtöm. 100. zsoltár 3. Milyen büszke az ember arra, ha valamit alkothat, valamiből valamit csinálhat. Hányszor lekicsinyít saját munkája mellett Tcremtöjé- nek örökéletű alkotásait. Vájjon gondolok-e arra, amikor valamely munkámat siker koronázza, hogy a siker nem az én érdemem, hanem az adja, aki engem is teremtett. Hálás vagyok-e neki, hogy embernek teremtett ?! Meghajlok-e az ő teremtő keze alatt s oda tartom e elé bűnös szivemet, hogy újjá teremtse azt, könyörögvén hozzá Dáviddal: „Tiszta szívet teremts bennem óh Isten és az erős lelket újítsd meg bennem.“ (51. zsoltár 12.) Júl. 15. Megtartóm. Ésaiás 49.15. Elutasította-e valaha édes anya könyörgő gyermekét? Sőt inkább mindenkor gondja van reája. De még ha az édes anya elfelejtkezne is gyermekéről, van valaki s ez az Isten, aki ígéretet tett, hogy soha rólunk el nem feledkezik. Kell-e megtartásom felől megnyugtatóbb biztatás, mint mikor felém hangzik az Úrnak, megtartó Istenemnek szava: „én terólad el nem feledkezem !“ Hát én? Vájjon nem feledkezem-e én el róla, megtartó Istenemről ? Eszembe jut-e az ének’őmesternek, Dávidnak mondása: „Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről.“ (9. zsottár 18.) Júl. 16 Gondviselőm. 37. zsoltár 5. Miiyen rendíthetetlen bizodalom csendül ki a koronás zsoltáríró szavaiból az isteni gondviselés iránt. Vájjon nem gyötröm-e én magamat hiábavaló, fölösleges aggodal- m iskolásokkal s át tudom-e adni magainat az Úrnak? reáhagyom-e egészen az én utamat abban a bizonyos meggyőződésben, hogy majd ö teljesíti. Gondviselő Istenem iránti bizalommat teljesen zendül-e az én ajkamon is az ének: „A te irgalmasságod van rajtam Istenem. Te jól tudod, jói látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint ie akarod; Bölcs a te végzeted, Ha áld. ha súj; karod “ Júl. 17. Birám. Ésaiás 60.10. Az én Istenem nem kegyetlen, könyörtelen biró, ki csak büntetni tud haragjában harmad és negyedizigien, hanem kegyelmesen könyörülő biró, ki nem Ítél meg engem bűneim szerint, hanem javamra számítja Egyszülött Fiának értem hozott áldozati váitsághalálát. Ha ezt tudom, merek-e még bűnt cselekedni? Nem irdit-e az a végtelen könyörülő szeretet arra, hogy engedelmesen, híven betöltsem Istenem parancsait ?! A bűnösnek nem azért osztanak kegye met, hogy még több és nagyobb bű^t cselekedjék, hanem, hogy megjavújon. Isteni Birám a számomra juttatott kegyelmi időt bűneimből való megtérésemre ajándékozta nekem. lgyekszem-e azt jól felhasználni ? Júl. 18 Atyám. II. Korinth. 6. is. Istenem, mint édes Aiyam, magához von engem. 1 örvényeivel óvja lábamat botlástól, igéjével kivezet a bűn ösvényének labirintusaiból ama keskeny hozzávezető u;ra. Szeretettel, megbocsátó kegyelemmel vár engem, tékozló fiát. Akarok-e szakítani a bűnnel ? Akarok e visszatérni hozzá az atyai hajlékba s magamat megalázva töredelmes gyermeki szívvel szólani hozzá: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ollened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattas- sam!“ (Lukács ev. 15.2i) Ju‘. 19. Erős váram. 46 zsoltár 1—12. Az elet örökös harc Isten és a Sátán között. Mindkettőnek katonája az emberi lélek. Kinek a katonája vagyok és akarok én lenni? Hl a Sátáné, legyőzetvén, halálra adatom és kivehetőm a külső sötétségre. Ha az Istené, erős snklavároan lesz menedékem az ellenséggel szemben s diadalt aratván örökélet lesz gyözedehni pálmám, a királyok Királyához, az én Istenemhez, az én erős váramhoz való hűségem jutalma. A két vezér, Isten és a Sátán, engem is harcra hív, határoznom kell még ma, melyiknek az Oldllára állok. _____Ahaffy Gyula. G yújtsunk előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fenntartására. 1925. július 12
