Harangszó, 1925
1925-07-12 / 28. szám
226 HARANQSZÓ. 1925. július 12. Széchenyi látogatása Kis Jánosnál. Irta : Payr Sándor. 2) Buzgó vallásosságot és keresztyéni türelmet örökölt atyjától Széchenyi István is, az először Kossuth által úgynevezett »legnagyobb magyar<. Zsedényi Ede felügyelőnknek és az evang. Mária Dorottya nádorasszonynak nagy tisztelője és bizalmasa volt. A pápával kötött konkordátumot és a protestánsok ellen kiadott Pátenst feltétlenül elitélte, a protestánsokat hősi küzdelmükért megdicsérte. S már 1843-ból való az a szép nyilatkozata^ »A keresztyénség tiszta szellemében én mindenek előtt türelmes vagyok és pedig nem csak szóval, de tettleg is; s az evangélikusok mellett fel fogok szólalni mindaddig, míg a teljes reciprocitásnak elve nem csak szin- leg, de lényegében is kivíva nem lesz. Az országgyűlésen tiltakozott a »sola salvifica« gyűlöletes értelmezése ellen és nagy kábultságnak mondá, hogy csak egyetlen ösvényen lehetne Istenhez eljutnia (Sz. Naplói 608., Zichy A. I. 545.) A nagy Széchenyi érdeme volt tehát, hogy amit ősei az evangélikusok ellen vétettek, ő ezt igazi nemes keresztyéni lelkületével és bátor fellépésével jóvátette. Ennek jellemző példája a Sopronban Kis János evang. szuperintendensnél az 1825. évben tett látogatása is. Akkor még viruló férfikorában a fényes pálya kezdetén állott a nagy államférfim A soproni Dolláros levél. Irta: Novák Kálmán. 4) Felemelték az összeroppant embert és bevitték a szobába. Kovácsné sietve ágyat bontott s lefektették a beteget, Juliska pedig orvosért szaladt. A körorvost szerencsére otthon találta, aki sietve felkészülődött. Pár perc múlva már bekopogott a beteg szobájába. Kovács András becsukott szemekkel, meghalványodott arccal feküdt a párnák között. Az orvos megvizsgálta, majd hosszan dörzsölte a beteg megbénult oldalát. Kovács András lassankint magához tért. Felnyitotta szemeit s csendesen mondta a körülötte állóknak: — Az Isten ... nem . .. engedte ... 1 Nincs semmi bajom!... Hagyjatok 1... Az orvos érthetetlenül csóválta fejét s kimenőben Kovácsnét maga után intette. — Holnap a városból gipszet rendelek, azzal talán még lehet rajta segíteni! Jobboldali szélütés érte az öreget, nem hiszem, hogy sikerüljön belőle ép embert csinálni! De hát majd meglátjuk 1 Kovácsné egész a kert ajtajáig lekísérte az orvost, Juliska pedig a beteg mellett maradt. Kovács András kis szünet múlva Juliskához fordult. díszes Széchenyi-palotából ment át a főrangú magyar mágnás az egyszerű lutheránus paróchiába, ahol Kis János lakott. Ma már nincs is meg ez az épület, az uj templomtorony áll a helyén. Még a régi (1674-ben szerzett) Schubert- fél$ ház volt ez A kapuszin alatt jártak be a hívek az udvaron épült templomba. Földszint volt Ki* János tanuló szobája, hol a férfiak pipázva szoktak társalogni. Néha lejött ide a szelidlelkü, jó Fótisztelendő asszony is, Pelikán Erzsébet. A kiválóbb vendégeket azonban felvezették az emeletre, itt volt a díszesebb fogadószoba. Bizony jártak az egyszerű papiakban előkelő vendégek máskor is: Festetich Ignác gróf Egyedröl, Cserey Farkas bá:ó és Wesselényi Miklós báró Erdélyből, Felsőbüki Nagy Pál Bükről, Bezerédj István és Beöthy Ödön országgyűlési követek, Kazinczy Ferenc Széphalomról, Berzsenyi Dániel Nikláról, Takács Judit Dukáról, Döbröntey Qábor az atyjával, Döbröntey Lajos nagyszőüősi lelkésszel, Tatay János, a lövői plébános stb. Kert is volt a ház mellett, itt is fogadott vendégeket s itt tanította Székács Józsefet német nyelven prédikálni. Ebben a szerény soproni papiakban kereste fel Széchenyi is Kis Jánost. S ezt a látogatást a jó öreg költő-püspök Emlékezéseiben a maga régies egyszerű modorában így mondja el: »Qróf Széchenyi István császári kamarás életem azon korában, mely— Hát valóban pénzt adtál ... Botos- nénak ? ... Juliska megkapta az apja kezét. — Ne haragudjék édesapám, ... hiszen az én pénzemből adtam, de már vissza is kaptam tőle! A Jancsi fia sok, sok pénzt küldött neki 1 Kovács András szemei tágra nyíltak s erőltetve emelte fel fejét a párnákról. — Mit ? ... A Jancsi fia ? Hát nem igaz, hogy meghalt? Juliska az ágy fölé hajolt. — Nem igaz, apám 1 Az istentelen Szabó Gerő okozta az egész bajt közöttünk, aki megölt hazugságával egy jó öregembert, a Jancsi édesapját, s kendet is rászedte édesapám 1 Mindent el akartam mondani, de hát édesapám nagyon haragudott reám, ... aztán rámemelte a kezét I Kovács András kínlódva felnyögött. — Ne mondd tovább !... Az Isten nem engedte! Megvert engemet! Juliska keserűen felzokogott. — Oh édesapám, hát nem haragszik reám ? Kovács András a fejét rázta. — Nem haragszom, hiszen megérdemeltem !... De mondd csak, mi történt hát Jancsival ? ... Kovácsné éppen ebben a pillanatban ben az írói buzgalom tüze kialudni készül, azt nemcsak élesztette, hanem lángra is lobbantotta. Ez a sok érdemeivel nemzetünk történeteiben epochát alkotott főrendü hazafi 1825- ben (most száz éve) látogatásával megtisztelvén, beszélgetését az alkotandó tudós társaság felől kezdvén s nemzetünk életébe vágó többféle eszméit nagy lelkesedéssel fejtegetvén, egyfelől bámulásra ragadott, másfelől az írói buzgalom még egészen ki nem aludt szikráját bennem jobban felélesztette s utóbb is többfélekép táplálta. Eleintén a lovakról írt (nemzetgazdászati) munkájának kéziratát olvasás és stylbeli hibák kijegyzése végett velem közölte, jegyzéseimet kedvesen vette, de egyszer smind úgy nyilatkozott, hogy azoknak utóbb meggyőződése szerint hasznukat veendi, ezen munkáját azonban úgy hagyja, mint írta, hogy az egészen sajátja legyen. »Nemsokára azután a Hitel című munkájával megajándékozván, irántai tiszteletemet is, hazafiui érzelmeimet is csuda erővel elektrizálta. Hogyisne elektrizálta volna ? Az addig magyar könyvekben sehol nem találtathatott becses nézeteivel s tanácsosaival egyszerre más, míveltebb országba bájoltnak éreztem magamat. Nem is mulaszthattam el következő értelmű rendeimmel megköszönni az oly igen meglepő ajándékot: »Méltósdgos Qróf! Méltóságod munkáját (mi nálam részint szemeim gyengesége, részint Ízlésem kényessége vagy finnyássága miatt kevés lépett a szobába s Juliska a beteg ágya szélére ülve beszélte el szüleinek Jancsi történetét... Késő éjjel pedig egy hazahívó levelet írt szerelmes Jancsijának Amerikába 1... Hat hónappal később az egyik hatalmas tengeri gőzössel Hamburg város kikötőjébe érkezett Botos János. Onnan az első vonattal utrakelt Csonkamagyarország földjére. Visszahívta, visszahozta az édesanyja szeretete, az apja sírja, a kedves szerelme s a pacsirtadaltól hangos magyar róna. Visszahozta a szíve, mely idegen földön is megmaradt magyarnak. ... A vonatból kinézegetve, lassankint feltünedezett előtte a szülőföld feledhetetlen, drága képe. Észrevétlenül egy könny lopódzott szemébe s felsóhajtott. — Ezért a földért hullott el Péter bátyám vére 1 S mégis mi lett belőled drága hazám, szegény Magyarország ? 1 Töprengéseiből csak akkor ocsúdott fel, mikor a vonat meglassította robogását s az utasok közül többen leszállni készülődtek. Felugrott, hiszen itthon van már. Ni, ott áll az állomásépület előtt az édesanyja s a leány, akiért oly sokat fáradott, szenvedett...
