Harangszó, 1925
1925-06-28 / 25-26. szám
HARANQSZÓ. Í925. június 28 210 további odaadó és buzgó együttműködésre tett ígéretet a hazafiui feladatok terén. A birodalmi elnök beszéddel válaszolt, amelyben egyebek között a következőket mondotta : A leghálásabb köszönetét mondok Önöknek azokért az üdvözlő szavakért, amelyekkel Önök, mint a vallásfelekezetek képviselői az imént hozzám fordultak. Egyforma érzület sugalta nyilatkozataik mély megelégedéssel töltenek el. Ebből az alkalomból újból biztosítom Önöket, hogy magas tisztemről egyforma lelkiismeretességgel tiszteletben tartok minden hitfele- kezetet és világnézetet, és állandóan a belső népközösség szellemét fogom védelmezni. Ha szabad egy kívánságomat kifejeznem, úgy arra kérem Önöket, hogy a német birodalom képviselőjénél lejátszódott ezt a közös fogadtatásukat ne tekintsék puszta formalitásnak. Ahogy Önök, uraim, itten összejöttek, úgy találkozzék mindig a békülékeny- ség szelleme az egyházak és egyházközségek soraiban is, mert a békülékenység szelleme nélkül Németország jövőjét nem lehet előbbrevinni. Sommer Gyula jubileuma. Lélekemelő ünnepély színhelye volt június hő 14 én a váci evangélikus egyház kis temploma. Az az osztatlan szeretet és megbecsülés, amely ezen a napon nemcsak Vasárnapi hangulatban. Reggeli harangszó szelíd zengésével — Felszáll hozzád imám: Uram, Istenem! Mint meleg napsugár árad szét lelkemben Hálám jóságodért: Égi Kegyelem! Benned hivő szivem sohasem csalódott, Levevéd rólam súlyos keresztedet. Áldásod fényében zsoltáros ajakkal Dicsőítem a Te szent nevedet! HUDY ILONA. az egyház tagjai, hanem a város polgársága részéről is kifejezésre jutott, élő bizonysága annak, hogy a jubiláld lelkipásztor* az elmúlt 25 esztendőt igazi apostoli buzgólkodás- ban töltötte el. A zöld gályákká! és virágokkal feldíszített templomban együtt voltak a váci anyaegyház s a rádi fi ia tagjain kívül a környékbeli protestáns egyházak képviselői, Vác város polgármestere, a helyőrség tisztikara, hivatalok, egyesületek, intézmények kiküldöttei s az ünnepeltnek számos tisztelője és barátja. Az ünnepség istentisztelettel vette kezdetét, amelyen a jubiláld lelki- pásztor lelkes beszédben áldozott a háborúban elesett hősök emlékének s utána hálaadő imát mondott lelkészkedésének 25 éves évforduldján. Az istentiszteletet három, művészettel előadott ének tette még meghatdbbá és melegebbé Az istentiszteletet Broschkő Q A. főesperes és Ivánka Pál h. felügyelő elnöklete alatt tartott díszközgyűlés követte. A gyűlést megnyitő ima utáa a főesperes szívhez szőlő meleg szavakkal üdvözölte a jubiláld lelkészt a püspök és az egyházmegye nevében Ezután az elemi iskolás gyermekek nevében Vavrik Irén és Winkler Lászlő, a gimnáziumi tanulók nevében Vajda Elemér mondott kedves üdvözletét, az evangélikus siketnéma növendékek háláját és ragaszkodását pedig Szlobodnyik Gyula siketnéma gyermek tolmácsolta. Ezt követte Ivánka Pál volt egyházfelügyelő, az egyház nevében mondott, gondolatokban gazdag üdvözlő beszéde. Jaeger Gyula tanító a rádi leányegyház, Kemény Lajos fasori ev. lelkész az egyházmegyei lelkésztársak, Menyhár István zalaegerszegi s. lelkész a volt tanítványok, Nagy Jenő ny. tanító a nagybörzsönyi ev. egyház, Sáfár Béla ref. lelkész a váci, Biczó Pál ref. lelkész a kosdi ref. egyház, Krakker Kálmán dr. polgármester, nemzetgyűlési képviselő a főispán és a város közönsége, K^utschnitt Aurél ezredes a honvádzászlóalj tisztikara, Rusztek Lajos dr. igazgató a váci m. kir. fegyintézet, Nagy Péter igazgató a siketnémák kir. orsz. intézete, Gőll- ner Mihály a szepesi asztaltársaság, Györgyfy Ákos igazgató pedig a váci »Hangya* nevében mondott meleghangú üdvözlő szavakat. Ezek elhangzása után az érkezett üdvözlő levelek és táviratok olvastattak fel. Végül Sommer Gyula a jubiláló lelkész válaszolt meghatott hangon az üdvözlésekre, szavaiban — a nála megDolláros levél. Irta: Novák Kálmán. 2) Alig vette észre, hogy kis házuk elé ért, csak mikor a kilincsen volt már a keze, akkor ocsúdott fel töprengéseiből. Belépett az udvarba, majd a tornác előtt járkált fel és alá. Még sohasem érezte magát olyan elhagyottnak, mint ezen az estén. A halál elszakította tőle kedveseit, rokonok, ismerősök elfordultak tőle s most még szegényes otthonától is meg akarja fosztani a gőgös szívtelenség. Felsóhajtott. — Ejh Kovács András, de próbára tesz még tégedet az Isten! ... Egyszerre nyílott a kapuajtó s egy szép, fiatal leány sietett feléje. A Kovács András Juliska leánya volt a belépő. Ugyan mi járatban lehet ilyen késő este ?... A leány arca szomorú volt, szavai felindulástól reszkettek. Átölelte, megcsókolta az öregasszonyt. — Jó estét kedves nénémasszony 1 Ugyan jó, hogy még itt találom 1 Segítségére akarok lenni a nénémasszonynak, ha elfogadja 1 ? ?... Az özvegy szelíden simogatta a leány szőke fejét. — Te jó, te áldott teremtés 1 Aztán mit tudnál rajtam segíteni ? .. . A leány szemei felcsillantak. — Hallottam, hogy apám milyen szégyenletes dolgot készül elkövetni 1 Hát elhoztam én a félmillió forintot, amit né- némasszonytól követel a takarék. Itt van, tessék szívesen venni, az én megspórolt pénzemből'adom, senki se tud róla!... Az özvegy felcsukló sírással szorította arcához a leány meleg kezét. — Oh áldjon meg, ezerszer áldjon meg tégedet az Isteni Köszönöm, hogy ily jó vagy hozzám 1 — Szívesen adom nénémasszony, de ne szóljon róla senkinek! Úgyis elég baj van a házunknál, — ha megtudná az apám, hát biztosan világba kergetne! Úgysem hallok tőle egy szép szót, mióta megmondtam neki, hogy inkább meghalok, de a Szabó Gerő felesége nem leszek 1... Az öregasszony felcsudálkozott. — Mit ? A Szabó Gerő talán hazakészülődik ? Ezt nem is említette az anyja! ... — Bizony, a napokban már hazavárják 1 Hanem most Isten megáldja kedves nénémasszony, haza kell sietnem, mert hátha utánam leskelődnek, — imádkozom az Istenhez, hogy adjon vigzsítalást a mi bánatunkra ! Jó éjszakát!... Az özvegy könnyes meghatottsággal, hálás szeretettel ölelte magához a leányt, aztán elváltak. .. . Mikor a leány betette maga után az ajtót, az özvegy betopogott a szobába, lámpát gyújtott és előkereste a Bibliát Ott aludt el a Szenlirás mellett s gyönyörű álomba .ringatta a hajnal. ... Álmában újra levelet kapott János fiától, tengernyi pénzt küldött s azt írta, hogy Szabó Gerő hazudott, mikor halálhírét költötte. Nemsokára hazajön s akkor esküvőre viszi a gazdag Kovács András szépséges Juliskáját... Felébredt, aztán csalódva felsóhajtott. — Oh édes Istenem, hiszen csak álom volt az én nagy boldogságom 1 A zsalugáterek között beragyogott a napsugár. Sietve elfujta a lámpát és útra készülődött. Messze van a város és még ma le kell fizetni tartozását. Künn az uccán még senki se járt; kora reggel volt még, csak most ébredezett a falunépe. J De mégis ni 1 — Amint az országúba ért, egy kocsi robogott utána. A kocsi Szabó Gerőéké volt, rajta pedig Gerő anyja ült a béreslegénnyel. Lám milyen mosoly
